Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)

1862-05-08 / 1. szám

Il-dik év­folyam. SZÉPIRODALMI Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető külde­­mény­ek utasítandók : Üllői­ út és 3 pipa­­utcza sarkán 11 -ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden a­lap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. Május 8-án 1862. F­I G­Y E L Ő Második Félév, 1-8. szám. RÉGI SKÓT BALLADÁK ÉS A VÁNDORDALNOKSÁG. A régi korból hagyományosan fennma­radt egyszerű költemények kitűnő fontos­sággal birnak a nemzeti irodalomban.­­ Nemcsak az ősi nyelvállapotnak s a nép képzelemjárásának hű képét mutatják , ha­nem több tekintetben is világot vetnek ama regényes idők homályára, midőn a költészet kézen fogva járt még az élettől s távol a műtani szabályok bilincseitől, közvetlen ha­tást gyakorolt a társadalom minden réte­gére. — A nép kedélye­s képzelődése — a költészet ezen kiapadhatlan ős forrása — eleitől fogva minden nemzetnél visszatük­rözte a korviszonyok benyomásait. — Ének és dalban rendült meg a hősök bajnoki tet­teinek emlékezete, a diadal dicsősége s a közfájdalom sújtó érzete. — S minél gazda­gabb volt élményekben a nemzet, annál dú­sabban kelle virágoznia a költészet ősere­­deti tündérfájának is, melyet nem annyira a tudomány, mint maga az egy­szerü anyater­mészet ápolt vala. Ámde nem minden népnek jutott a sze­rencse, hogy a régi századok lelkének eme viszhangjait teljes épségekben tarthatta vol­na fen az utókor számára. A költészet, megunván mintegy az élettel kötött, köz­vetlen kapcsolatot, a művészet rámáiba szo­­ritkozék s a mi előbb természet vala, utóbb mesterséggé jön. — Itt a szellem röptét le­nyűgöző politikai helyzet, — amott az örökké tartó harczviharok, — önfeledés, aléltság, vak buzgalom s ki tudja, mily könyörtelen­ viszonyok törülték ki a nép szivéből és aj­káról a régi kor hagyományos költészetét, úgy hogy midőn a mű­irodalom öntudatra ébredett, ámannak töredékeiből már csak alig vehete föl némi gyér szálakat! Másokénál kedvezőbb sors jutott e rész­ben a nyugati és északnyugati népeknek. Akár a nemzet szivós­ ereje, akár az iroda­lom öntudatos eljárása, akár végre a sze­rencsésebb kül- és belviszonyok gondosan megörték s összegyűjtve fentarták azok kö­zött a régi nemzeti költészet maradványait. A spanyoloknál a Cidről zengő régi dalok s a költői kedélyű mórok románczai mai nap is minden változtatás nélkül s idegen érintéstől menten élnek. —­ A francziák vál­tozatos, gazdag gyűjteményben leírják a troubadourok provence-i dalait. — Az ős­germánok különböző tárgyú és fajú énekei számos gyűjteményben forognak a németek kezén. A dánok, ép úgy mint a svédek, lelkiismeretesen gondoskodtak régi népbal­ladáik teljes összegyűjtése s kiadásáról.­­— A finnek ilynemű törekvései, Hunfalvy Pál fáradatlan munkássága után, nálunk is elég­gé ismeretesek. Ez alkalommal a régi skót balladákról akarunk tüzetesebben szólni. — Alapul W. E. Aytoun művét választók, mely pár év előtt Edinburgban jelent meg s teljes és rendszeres gyűjteményét hozta ama régi költeményeknek. — Mielőtt azonban tár­gyunkhoz közelebb térnénk, szükséges-

Next