Szépirodalmi Figyelő, 1862. május-október (2. évfolyam, 1-26. szám)
1862-05-08 / 1. szám
Il-dik évfolyam. SZÉPIRODALMI Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői út és 3 pipautcza sarkán 11 -ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám. Május 8-án 1862. FI GY E L Ő Második Félév, 1-8. szám. RÉGI SKÓT BALLADÁK ÉS A VÁNDORDALNOKSÁG. A régi korból hagyományosan fennmaradt egyszerű költemények kitűnő fontossággal birnak a nemzeti irodalomban. Nemcsak az ősi nyelvállapotnak s a nép képzelemjárásának hű képét mutatják , hanem több tekintetben is világot vetnek ama regényes idők homályára, midőn a költészet kézen fogva járt még az élettől s távol a műtani szabályok bilincseitől, közvetlen hatást gyakorolt a társadalom minden rétegére. — A nép kedélyes képzelődése — a költészet ezen kiapadhatlan ős forrása — eleitől fogva minden nemzetnél visszatükrözte a korviszonyok benyomásait. — Ének és dalban rendült meg a hősök bajnoki tetteinek emlékezete, a diadal dicsősége s a közfájdalom sújtó érzete. — S minél gazdagabb volt élményekben a nemzet, annál dúsabban kelle virágoznia a költészet őseredeti tündérfájának is, melyet nem annyira a tudomány, mint maga az egyszerü anyatermészet ápolt vala. Ámde nem minden népnek jutott a szerencse, hogy a régi századok lelkének eme viszhangjait teljes épségekben tarthatta volna fen az utókor számára. A költészet, megunván mintegy az élettel kötött, közvetlen kapcsolatot, a művészet rámáiba szoritkozék s a mi előbb természet vala, utóbb mesterséggé jön. — Itt a szellem röptét lenyűgöző politikai helyzet, — amott az örökké tartó harczviharok, — önfeledés, aléltság, vak buzgalom s ki tudja, mily könyörtelen viszonyok törülték ki a nép szivéből és ajkáról a régi kor hagyományos költészetét, úgy hogy midőn a műirodalom öntudatra ébredett, ámannak töredékeiből már csak alig vehete föl némi gyér szálakat! Másokénál kedvezőbb sors jutott e részben a nyugati és északnyugati népeknek. Akár a nemzet szivós ereje, akár az irodalom öntudatos eljárása, akár végre a szerencsésebb kül- és belviszonyok gondosan megörték s összegyűjtve fentarták azok között a régi nemzeti költészet maradványait. A spanyoloknál a Cidről zengő régi dalok s a költői kedélyű mórok románczai mai nap is minden változtatás nélkül s idegen érintéstől menten élnek. — A francziák változatos, gazdag gyűjteményben leírják a troubadourok provence-i dalait. — Az ősgermánok különböző tárgyú és fajú énekei számos gyűjteményben forognak a németek kezén. A dánok, ép úgy mint a svédek, lelkiismeretesen gondoskodtak régi népballadáik teljes összegyűjtése s kiadásáról.— A finnek ilynemű törekvései, Hunfalvy Pál fáradatlan munkássága után, nálunk is eléggé ismeretesek. Ez alkalommal a régi skót balladákról akarunk tüzetesebben szólni. — Alapul W. E. Aytoun művét választók, mely pár év előtt Edinburgban jelent meg s teljes és rendszeres gyűjteményét hozta ama régi költeményeknek. — Mielőtt azonban tárgyunkhoz közelebb térnénk, szükséges-