Szociológia 1980
1. szám - Tanulmányok - Pártos Ferenc: A cigány és nem cigány lakosság véleménye a főbb társadalom- politikai célkitűzésekről
TANULMÁNYOK PÁRTOS FERENC A CIGÁNY ÉS NEM CIGÁNY LAKOSSÁG VÉLEMÉNYE A FŐBB TÁRSADALOMPOLITIKAI CÉLKITŰZÉSEKRŐL Magyarországon a szociálpolitikai támogatás egyik megfogalmazott célja, hogy segítségére legyen a „nem megfelelő szociális helyzetben” élőknek életkörülményeik megváltoztatásában. A magyar társadalom legalsó szinten élő rétegének jelentős része cigány származású és megfordítva, a cigányságnak túlnyomó része a társadalom legalsó szociális szintjén élők közé tartozik. A magyarországi társadalompolitikai célkitűzések a cigányságot elsődlegesen érintik. Többen felhívták már a figyelmet arra, hogy a jelenlegi társadalompolitikai gyakorlat — a cigányság esetében is — gyakran nem a célkitűzésekben megfogalmazott hatást éri el: fennáll a veszélye annak, hogy a pozitív eredmények csupán átmenetiek, a megváltoztatni kívánt helyzet újratermelődik. Az alábbiakban a különböző érintettségű csoportok véleményének vizsgálatán keresztül mutatjuk be, hogy 1) abban az esetben, ha a társadalompolitikai gyakorlat nem a céloknak megfelelő hatást éri el, miképpen érinti ez a cigányságon belüli egyes csoportokat; 2) a nem cigány lakosság többé vagy kevésbé érintett csoportjai miképpen ítélik meg a cigányság felé irányuló társadalompolitikát. Eredményeinket összefoglalva azt mondhatjuk, fennáll a veszélye annak, hogy a jelenlegi társadalompolitika, miközben lényegében alig változtat a cigányság társadalmi helyzetén, addig az egyes cigány és nem cigány, illetve cigányságon belüli csoportok között feszültséget, a társadalompolitikával szemben pedig bizonyos elégedetlenséget szül. Részletesebben kifejtve: a cigányság „legalsó”, életkörülményeinek megváltoztatására nem motivált része vagy eleve nem jogosult komolyabb támogatásra, vagy megfelelő körülmények és „készség” híján, nem tudja azt a kiemelkedés érdekében felhasználni. Egy másik része rendelkezik ugyan bizonyos „beilleszkedési motivációval” és változtatni szeretne helyzetén, de a szociálpolitikai támogatás ellenére sem tud, ezért azzal nagymértékben elégedetlen. A cigányság harmadik, beilleszkedettnek tekinthető része képes (vagy képes volt) változtatni életkörülményein, de kiemelkedésének alapvető oka a támogatási rendszertől független tényezőkben keresendő. Tulajdonképpen csak ez a réteg képes értelmesen felhasználni a kedvezményeket, de ennek ellenére köztük is felfedezhetők az elégedetlenség nyomai. Az ország lakosságának egyes csoportjai elégedetlenek a cigányság beillesztésének érdekében hozott intézkedésekkel, különösen, ha ezek az intézkedések kedvezményező jellegűek. Általában azt mondhatjuk, hogy a társadalmi hierarchiában „felül” levő csoportok (értelmiségiek, magasabban iskolázottak, magas jövedelműek, városiak) nagyobb arányban helyeslik a cigányság támogatását, mint a „lejjebb” levők. 1 Szociológia 1980/11