Szociológiai Szemle 18. (2008)
2008 / 3. szám - VITA - Kovács László: Kisebbség és iskolázottság (Vita)
KISEBBSÉG ÉS ISKOLÁZOTTSÁG Kiemelt helyen közli a Szociológiai Szemle 2006. évi második száma Pásztor Adél Őshonos kisebbség mint nem önkéntes kisebbség című írását, melyben az európai őshonos kisebbségek iskolázottsági egyenlőtlenségeit és ezen belül a határon túli magyar kisebbség helyzetét elemzi. Elméleti keretül Ogbu kulturális-ökológiai megközelítését választotta, melyet kritikai észrevételekkel együtt, részletesen ismertet. Izgalmas, kihívásokkal teli, felelősségteljes kutatói feladat a Magyarország határain kívül élő magyarok és a többségi nemzet iskolázottsági különbségeinek feltárása. A szociológus sokrétű tevékenysége azonban nem csak (elsősorban nem) divatos elméletek és módszerek alkalmazásából áll, hanem a társadalmi történések, a társadalmi valóság leírására, elemzésére kell fókuszálnia.2 ELMÉLETI KERET Ogbu elméletét mindenekelőtt az afro-amerikai népesség iskolai teljesítményének a fehérektől való elmaradására való magyarázatként dolgozta ki, azonban olyan egyesült államokbeli autonóm kisebbségek is vizsgálatának fókuszában állottak, amelyek nyelvi vagy kulturális szempontból a többségtől jól elkülönülnek, gazdasági, politikai, társadalmi helyzetük tekintetében nincsenek alárendelt helyzetben. Ez utóbbi csoportok kizárólag fehérekből állottak (zsidók, mormonok) és iskolai teljesítményük alapján viszonylag sikeresek voltak; iskolai eredményeik alapján sikeres, őshonos, nem-fehér kisebbségre - az Amerikai Egyesült Államokban - nem talált példát (Ogbu 1992). Az afro-amerikai népesség kisebbségi helyzete merőben más, mint a határon túl, a környező országokban élő magyar kisebbségé. Valamely elnyomott kisebbségi csoport kollektív identitása két tényező megteremtése és fenntartása által definiálható: státus-problémák (külső erők, amelyek egy embercsoportot a népesség többségétől elkülönített entitásként határoznak meg) és a kisebbség válasza a státusproblémákra (Ogbu 2004). A kisebbségi csoport kollektív identitásának néhány jellemzője a Magyarországon és a határos országokban élő kisebbségek esetén is - így a határon túli magyarok esetében is - érvényes; ennek ellenére a környező országokban élő magyarok társadalmi-gazdasági státusának, a tapasztalható egyenlőtlenségek vizsgálatakor talán az európai kultúrkörhöz közelebb álló Bourdieux (1997), Beck (1997), Sorokin (1998) vagy akár DiMaggio (1998) elméleti megközelítését (is) hasznos lett volna alkalmazni. 1 Az írást a Review of Sociology 2006. évi második száma is közli. 2 A kutatói tevékenységnek az adatbázis kiválasztására is ki kell(ene) terjednie; annak eldöntése, hogy egy adatfelvétel alkalmas-e az adott probléma vizsgálatára, akár döntően befolyásolhatja az elemzés során levont következtetések érvényességét és megbízhatóságát. A státusproblémákat kollektív problémaként határozza meg, amely a társadalomba való bekebelezéstől az instrumentális diszkriminációig, a társadalmi alárendeltségtől az expresszíven rossz bánásmódig egy sor - az alárendelt csoportnak a fennálló többség-kisebbség viszonyban - megoldhatatlannak vagy nehezen megoldhatónak tartott problémát tartalmaz. A nem önkéntes kisebbségi csoport tagjai kollektíven és egyénként is reagálnak a többségieknél alacsonyabb gazdasági, politikai státuszukra vagy a nyelvi-kulturális stigmatizációjukra, ami kollektív identitásukat és különálló létüket erősíti. A Bourdieu az inkorporált társadalmi tőke fogalmát kifejezetten az egyén tulajdonává váló, mindenekelőtt oktatási intézményekben megszerezhető képzettség definiálására vezette be. Szociológiai Szemle 2008/3.