Településtudományi Közlemények 9. (1957)
Faragó Kálmán - Major Jenő: A magyar mezőgazdasági településhálózat fejlesztésének kérdései
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK KÉRDÉSEI* FARAGÓ KÁLMÁN ÉS DR. MAJOR JENŐ A mezőgazdasági jellegű települések fejlődése — még sokkal inkább, mint a városoké — az utolsó évszázadban egységes szabályozó alap nélkül, spontán módon történt. Ennek eredményeképpen a falvak hagyományos struktúrája és nagyságrendi viszonyai gyakran alapvetően megváltoztak. A különböző jellegű és nagyságú mezőgazdasági települések (tanyák, majorok, különböző nagyságú falvak) eloszlása, egymáshoz viszonyított rendszere azonban a termelési mód erőteljes megváltozása és új területeknek a mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolása, sőt új települések és településcsoportok létesítése ellenére sem változott lényegében a 200 év előtti állapothoz képest, elsősorban a birtokviszonyok konzerválódása következtében. A felszabadulás után a birtokviszonyok lényegesen megváltoztak, az üzemi viszonyok pedig a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével jelentősen átalakultak, de az egyes települések fejlődése, új települések létesítése szabályozó alap hiányában továbbra is egységes szempontok nélkül folyt, általában a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően. Ennek oka nem utolsósorban az, hogy a mai napig is tisztázatlan, milyen követelményeket támaszt a mezőgazdasági jellegű települések fejlesztésével kapcsolatosan az üzemi és birtokviszonyok változása. Ez a tisztázatlanság nagyrészt onnan ered, hogy egyegy település területén a tulajdoni és üzemi viszonyok továbbra is a legváltozatosabbak maradtak: egyéni tulajdonban levő kisbirtokok, különböző nagyságú, de legtöbbször pár száz holdas termelőszövetkezetek, és valódi nagyüzemi kereteket biztosító állami gazdaságok helyezkednek el gyakran ugyanazon település művelési területén. Ez annak következménye, hogy a falvak a múltban a paraszti kisüzemek csoportos telephelyei voltak, a nagybirtok telephelyei általában a falun kívül helyezkedtek el; a nagybirtokok a földosztás során egyrészt paraszti kisüzemekké változtak, másrészt állami mezőgazdasági üzemekké szerveződtek, s megkezdődött a paraszti üzemekből összeálló szövetkezeti gazdaságok kialakulása is. Bármilyen nagy jelentőségű is volt a parasztság számára a földosztás, a települések fejlődése szempontjából újat nem jelentett, mivel lényegileg a paraszti kisüzemek számát növelte. Annál több problémát vet fel az új üzemi formák kialakulása. Ezért az alábbiakban azt keressük, hogy a nagyüzemi termelésnek milyen hatása lesz a falvak fejlődésére, és másrészt azt, hogy településeink rendszere milyen lehetőségeket nyújt az üzemi viszonyok további fejlődéséhez. A mezőgazdaság üzemi és birtokviszonyainak változásától függetlenül is a mezőgazdasági jellegű települések fejlesztése során gondoskodni kell a lakosság megnövekedett ellátási igényeinek kielégítéséről. Egyrészről a falusi osztályviszonyok megváltozása, másrészről az a célkitűzés, hogy a lakosság szociális, kulturális, egészségügyi és egyéb ellátottságának fejlődése következtében a város és falu közötti alapvető különbség csökkenjen, új szempontokat ad a falu struktúrájának kialakításához, és számos új intézmény és létesítmény elhelyezését teszi szükségessé. Ezáltal a mezőgazdasági jellegű települések funkciói jelentős mértékben megnövekednek, és tartalmuk is megváltozik. A mezőgazdasági jellegű településekkel való foglalkozás tehát csak olyan komplex szemlélet alapján lehetséges, amely egyaránt figyelembe veszi a mezőgazdasági termelés és a parasztság életviszonyainak megváltozott körülményeit, ezek egymással való összefüggéseit és kölcsönhatásait. Ebből következik, hogy az egyes mezőgazdasági jellegű települések és az ezekből alakított hálózat — a mezőgazdasági településhálózat — fejlesztése egyaránt tervszerűen, a termelés és a lakosság ellátása szempontjainak legmegfelelőbb módon kell, hogy megtörténjék. E tervszerű fejlesztés törvényszerűségeinek és lehetőségeinek feltárása előtt azonban szükséges tisztázni a mezőgazdasági jellegű települések és a mezőgazdasági településhálózat fogalmát. 1949-ben országunk lakosságának 49,1%-a volt mezőgazdasági foglalkozású. Ha azonban a városokat leszámítjuk, a „vidék” foglalkozási aránya megváltozik: a mezőgazdasági csoportba tartozó lakos . Készült a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium megbízásából 1956-ban. A tanulmányt átdolgozva és kivonatosan tesszük közzé. A statisztikai adatok összeállításában közreműködött Mező Lajos, az ábrákat Szilas Gyula rajzolta. A tanulmány üzemszervezési kérdésekkel foglalkozó részeinek kidolgozásához dr. Hajas József és Kismarty-Lechner Ödön kéziratos tanulmányai szolgáltak alapul.