Településtudományi Közlemények 9. (1957)

Faragó Kálmán - Major Jenő: A magyar mezőgazdasági településhálózat fejlesztésének kérdései

A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK KÉRDÉSEI* FARAGÓ KÁLMÁN ÉS DR. MAJOR JENŐ A mezőgazdasági jellegű települések fejlődése — még sokkal inkább, mint a városoké — az utolsó év­században egységes szabályozó alap nélkül, spontán módon történt. Ennek eredményeképpen a falvak ha­gyományos struktúrája és nagyságrendi viszonyai gyakran alapvetően megváltoztak. A különböző jel­legű és nagyságú mezőgazdasági települések (tanyák, majorok, különböző nagyságú falvak) eloszlása, egy­máshoz viszonyított rendszere azonban a termelési mód erőteljes megváltozása és új területeknek a mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolása, sőt új települések és településcsoportok létesítése ellenére sem változott lényegében a 200 év előtti állapothoz képest, elsősorban a birtokviszonyok konzerválódása következtében. A felszabadulás után a birtokviszonyok lénye­gesen megváltoztak, az üzemi viszonyok pedig a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével jelentősen át­alakultak, de az egyes települések fejlődése, új te­lepülések létesítése szabályozó alap hiányában to­vábbra is egységes szempontok nélkül folyt, általá­ban a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően. En­nek oka nem utolsósorban az, hogy a mai napig is tisztázatlan, milyen követelményeket támaszt a me­zőgazdasági jellegű települések fejlesztésével kap­csolatosan az üzemi és birtokviszonyok változása. Ez a tisztázatlanság nagyrészt onnan ered, hogy egy­­egy település területén a tulajdoni és üzemi viszo­nyok továbbra is a legváltozatosabbak maradtak: egyéni tulajdonban levő kisbirtokok, különböző nagyságú, de legtöbbször pár száz holdas termelőszö­vetkezetek, és valódi nagyüzemi kereteket biztosító állami gazdaságok helyezkednek el gyakran ugyan­azon település művelési területén. Ez annak követ­kezménye, hogy a falvak a múltban a paraszti kis­üzemek csoportos telephelyei voltak, a nagybirtok te­lephelyei általában a falun kívül helyezkedtek el; a nagybirtokok a földosztás során egyrészt paraszti kisüzemekké változtak, másrészt állami mezőgazda­sági üzemekké szerveződtek, s megkezdődött a pa­raszti üzemekből összeálló szövetkezeti gazdaságok kialakulása is. Bármilyen nagy jelentőségű is volt a parasztság számára a földosztás, a települések fej­lődése szempontjából újat nem jelentett, mivel lé­nyegileg a paraszti kisüzemek számát növelte. An­nál több problémát vet fel az új üzemi formák ki­alakulása. Ezért az alábbiakban azt keressük, hogy a nagyüzemi termelésnek milyen hatása lesz a fal­vak fejlődésére, és másrészt azt, hogy településeink rendszere milyen lehetőségeket nyújt az üzemi vi­szonyok további fejlődéséhez. A mezőgazdaság üzemi és birtokviszonyainak változásától függetlenül is a mezőgazdasági jellegű települések fejlesztése során gondoskodni kell a lakosság megnövekedett ellátási igényeinek kielé­gítéséről. Egyrészről a falusi osztályviszonyok meg­változása, másrészről az a célkitűzés, hogy a lakos­ság szociális, kulturális, egészségügyi és egyéb el­látottságának fejlődése következtében a város és falu közötti alapvető különbség csökkenjen, új szempontokat ad a falu struktúrájának kialakításá­hoz, és számos új intézmény és létesítmény elhelye­zését teszi szükségessé. Ezáltal a mezőgazdasági jel­legű települések funkciói jelentős mértékben meg­növekednek, és tartalmuk is megváltozik. A mezőgazdasági jellegű településekkel való foglalkozás tehát csak olyan komplex szemlélet alapján lehetséges, amely egyaránt figyelembe veszi a mezőgazdasági termelés és a parasztság életviszo­nyainak megváltozott körülményeit, ezek egymás­sal való összefüggéseit és kölcsönhatásait. Ebből kö­vetkezik, hogy az egyes mezőgazdasági jellegű tele­pülések és az ezekből alakított hálózat — a mező­­gazdasági településhálózat — fejlesztése egyaránt tervszerűen, a termelés és a lakosság ellátása szem­pontjainak legmegfelelőbb módon kell, hogy meg­történjék. E tervszerű fejlesztés törvényszerűségeinek és lehetőségeinek feltárása előtt azonban szükséges tisztázni a mezőgazdasági jellegű települések és a mezőgazdasági településhálózat fogalmát. 1949-ben országunk lakosságának 49,1%-a volt mezőgazdasági foglalkozású. Ha azonban a városo­kat leszámítjuk, a „vidék” foglalkozási aránya meg­változik: a mezőgazdasági csoportba tartozó lakos­ . Készült a Város- és Községgazdálkodási Miniszté­rium megbízásából 1956-ban. A tanulmányt átdolgozva és kivonatosan tesszük közzé. A statisztikai adatok összeállításában közreműködött Mező Lajos, az ábrákat Szilas Gyula rajzolta. A tanulmány üzemszervezési kérdésekkel foglalkozó részeinek kidolgo­zásához dr. Hajas József és Kismarty-Lechner Ödön kéz­iratos tanulmányai szolgáltak alapul.

Next