A Zene 10. (1928-1929)

1928 / 2. szám - Siklós Albert: Zenekari hangversenyek karmester nélkül

A Z E N E művészeti Főiskolától nyerték. Minthogy nem mindegyik évkönyv ad pontos kimutatást a tanárok képesítéséről, mellőznünk kellett e tekintetben számszerű adatok közlését, elégedjünk meg azonban annak megállapításával, hogy állami képesítésű tanerők még korántsem merítették ki a vidék felvevőképességét és a vidéki zeneiskolák nem egy helyen kénytelenek megelégedni kisebb kvalifikációjú tanerőkkel is. Legtöbb tanárt természetesen a legnépesebb zeneiskola, a debreceni foglalkoztat, hol az igazgatón és 12 rendes tanáron kívül még 19 óraadó is működik. Miskolcon az igaz­gatóból, 9 rendes tanárból, 1 óraadó és 2 helyettes tanárból áll a tantestület. Szegeden az igazgatón kívül 12 tanerő, Győrben 3 rendes és 7 óraadó tanár oktatott , Kecskeméten viszont az igazgatón kívül 6 rendes és két óraadó tanár látta el a tanítást. Pécs egy igazgató­val és 6 rendes tanárral, Nagykanizsa egy igazgatóval, 3 rendes és 3 óraadó tanárral, Szombathely egy igazgatóval és 5 rendes tanárral működött. Székesfehérvárott a tanári kar 15, Sopronban 14, Veszprémben pedig 7 főből állott. Zeneoktatással tehát a vidék 11 tanintézetében a 11 igazgatón kívül 133-an foglalkoztak. YYYYYYYYYTYYYYYYYYYWYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY YYYYYY Zenekari hangversenyek — karmester nélkül. Akik azt hiszik, hogy a karmester nélküli zenekarok csak a múlt szezon óta divatoznak Európában, tévednek. Richter Hans, a győri születésű világhírű karmester, Wagner egyik legbizalmasabb barátja, budapesti vendégszereplései alkalmával (1894—1900) Csajkovszky Pathétique szimfóniájának ötnegyedes keringő tételében mindig megcsinálta azt a »tréfát«, hogy a negyedik ütemnél letette a pálcát, mereven állott a helyén és csak az utolsó akkordoknál intett újra be. Ennek a tételnek lejátszása karmester nélkül persze nem nehéz, különösen a trióban nem, ahol az üstdob D-orgonapont mozgása viszi a zenekart. Ez a divathóbort különben az utóbbi években a bolseviki Oroszországból indult ki. Itt inkább politikai propaganda tendenciája volt az egész intézménynek, mert a kar­mester mellőzésével akarták kifejezésre juttatni az egyenlősége művészi közösség eszméjét. Moszkvában járt politikusok, írók és művészek útirajzaiban olvashatjuk, hogy nemcsak kisebb szimfóniákat, szviteket és nyitányokat játszottak el a moszkvai filharmonikusok karmester nélkül, hanem nagyszabású karművek interpretálására is vállalkoztak, így többek között Beethoven kilencedik szimfóniájára és egy Zalreff nevű ifjú orosz titánnak a bolsevizmus áldásait dicsőítő kantátéjára. Karl Anton Prinz Rohan írja a következő érdekes sorokat : (Moskau — ein Skizzenbuch aus Sowjetrussland) ,1927 március huszon­egyedike. Ma bevették Shanghait és az orosz politikai öntudat nagy megértéssel kiséri a kínai eseményeket. Ünnepi hangverseny. Megjelenik valaki a dobogón és beszédet mond ; ezt követi természetesen az Internacionálé, melyet állva kell végighallgatni. Most következik csak a hangverseny : Beethoven kilencedik szimfóniája — karmester nélkül. Mindenki, aki már játszott vonósnégyesben, tudja mit jelent kollektív zenét produkálni . . . nemcsak a saját részemet játszom, hanem mint apró kis mozaik-gyöngye az egésznek illeszkedem be a mű szólamaiba. Ehhez persze szükséges, hogy az előadott művet alaposan ismerjem. E kísérletnek azonban a hallgatóságra tett összhatása a leg­érdekesebb része. Jól tudjuk, hányfélekép lehet ugyanazt a művet interpretálni és hogyan váltakozik különböző karmesterek pálcája alatt ugyanazon kompozíció legbensőbb tartalma. Azt hinnők tehát, hogy a karmesternélküli zenekar kísérlete néhány fanatikus teoretikus elszomorító rögeszméje. Ez azonban nem így fest a valóságban. Háttérbe szorulnak itt a díszítővonalak, apró finomságok, lírikus ellágyulások, mikre karmesterek oly szívesen ráfeküsznek, helyettük előtérbe lép a nagy Ritmus, a mű szívének lüktetése és dominálnak a nagy kontúrok , a mű legfontosabb, legelőször megrajzolt körvonalai. A mai kor embere nem lát többé szépséghalmazt a klasszikus zenében és nem is hasonlítja magában valami díszes porcellánfigurához. Ma vadul, elszántan közeledünk a klasszikusok interpretálásához, ha pedig idegtúlfűtöttség tombol az előadó vérmérsékletében, akkor játékában szadisztikus önkény is megnyilatkozhatik. Mi már csak ilyenek vagyunk! Élettel dacoló, minden finomságot széttördelő barbárok, kik Hamletet szmokingban játsszák, kiknek bűbájos asszonyai mulatókban professzionátusokkal lejtenek csúf néger­táncokat ... A kilencedik szimfónia előadásának pozitívumát nem szabad figyelmen kívül hagynunk, a kollektív víziónak kell itt a karmestert helyettesítenie. Ez elvontan hangzik ugyan, hatásában azonban mégis pozitív. A »konkrét ember« lebeg az előadók 35

Next