A Zene 21. (1939-1940)
1939 / 1. szám - Papp Viktor: Gróf Zichy Géza (Zenetörténeti vázlat)
12 A ZENE mester, mint Liszt Ferenc, bocsátotta útra, látta el bevezető szavakkal, kiemelve azok újítói érdemeit. A legnagyobb magyar zeneköltő, Liszt Ferenc és Zichy Géza szoros barátságban, sűrű levelezésben élt. Zichy Lisztnek tanítványa is volt. Levelezésükből, — mely a Zichy-család birtokában van —, kivonatosan bemutatunk kettőt, mely a leghitelesebben értékeli Zichy zongoraművészetét. Liszt 1882 február 24-én ezt írta Zichy Gézának : »Igen kedves Barátom! Elutazását követő napon levél érkezett hozzám a weimari nagyhercegtől, ki engem szigorú mesterének nevez, mert öt hónap óta nem írtam neki. A nagyherceg megtudta Meyendorff bárónőtől, — kivel levelezésben állok, — hogy Ön Erfurtot jótékonycélú hangversennyel szándékozik megtisztelni s mint az ide mellékelt levél utolsó soraiból láthatja, ő királyi fensége felkért, hogy hívnám meg Önt Weimarba....................A weimari udvar a legszeretetreméltóbb véleményt táplálja Ön felől s annak kitűnőségei között Ön bizonyára tekintélyes helyet foglal el, — kedves poétám és művészem. Van ott egy zongoraművésznő, ki igen örülne, ha Önt hallhatná s egyszersmind méltányolni tudná azokat az ördöngős futamokat és veszedelmes ugrásokat, melyeket Zichy Gézán kívül senki se merne megkockáztatni. Ez a hölgy Erzsébet hercegnő, nővére Reuss hercegnőnek, kit Ön ismer............. A másik Liszt-levél december 15-én kelt évszám és hely nélkül : »Ön miatt sajnálom, hogy Dönhoff grófnő nem lesz Bécsben. Ő felülmúlhatatlanul kedves és nagy gyönyörűséggel tapsolna bájos két kezével az Ön balkézzel előadott kitűnő »Etudes«-jeinek, melyeket Ön oly csodálatraméltó ügyességgel játszik, mintha legalább is húsz ujja volna.« * Zichy Géza gróf emberi és zongoraművészi kiválósága mellé sorakozik zeneszerzői munkássága. Zeneszerzői helye a magyar zenetörténetben jóval magasabban áll, mint a köztudatban. A köztudat sokszor igazságtalan s a magyar zenetudomány, mely még alig született meg, nem helyezte őt arra a polcra, mely érdemei szerint megilleti. Zichy alkotóművészete a verbunkos szellemű műzene útján jár. Romantikus, nemzeti jellegű, nyugati zenei formákhoz alkalmazkodó. Zichy Gézának Volkmann Róbert volt a tanára. Előzőleg Mayrberger Károly pozsonyi tanítóképezdei zenetanár és székesegyházi karnagynál tanult zenét. Mikor a huszonegy éves ifjú Pestre került, be tudott férkőzni Volkmann szeretetébe. A zenei klasszicizmus kiváló tanára nemcsak tanítványául, de barátságába is fogadta őt. Aztán következett halhatatlan mesterünk, Tuszt Ferenc irányító kezének pedagógiai korszaka és benső barátsága, mely megszakítás nélküli nemes együvétartozás volt. Ilyen alapon állott az a zenei tehetség, mely Zichy lelkéből az Alár, Roland mester, Nemo, II. Rákóczi Ferenc és Rodostó című operát s a Gemma tánckölteményt váltotta ki. Ezeknek a színpadi műveknek értéke nem egységes, még az egyes operák keretein belül sem. Emelkedett oldalak naiv szavakkal váltakoznak, de Zichy öt dalműve egészében a rajongó muzsikuslélek magyar akarását tükrözi, aki a magyar opera megteremtésén céltudatosan és fáradhatatlanul munkálkodott. Zeneszerzői működésének ez a legnagyobb érdeme. * Zichy Géza gróf vázlatos képe hiányos volna, ha két vonást kihagynánk belőle. Az egyik : az író, a költő ; a másik : a zenei-társadalmi vezér. Irodalmi széplélek volt. Jelentős író és nem jelentéktelen költő. írt regényt, elbeszélést, drámát, útirajzot s nem utolsó érdemeként említjük össze.