Magánalkalmazottak Lapja, 1945 (1. évfolyam, 7-12. szám)
1945-07-25 / 7. szám
1945 Július 25 Ára: tSá pengd !Magánalkalmazottak Lapja A Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezetének Közlönye Beköszöntő Ahogy fővárosunk és az egész ország az ostromot követő napok aléltsága után, mint a krízist túlélő beteg, fokról-fokra tért magához, kicsiben ugyanilyen fokozatosan éledt fel szakszervezetünk a fasizmus, a német megszállás, a nyilas rémuralom, majd az ostrom megpróbáltatással teli napjai után. Újjáalakultunk és szilárdan megvetettük lábunkat az új, népi demokratikus Magyarország friss televényén. Nehéz volt az elindulás, a materiális élet úgyszólván minden előfeltétele nélkül dolgoztunk, a dermesztő hidegben a szó legszorosabb értelmében csak a meggyőződés fűtött és a hit táplált bennünket. A kezdet nehéz napjait is átvészeltük, a megkezdett munkához kapcsolódtak a folytatás láncszemei és rövid ion alatt megindult a normális szakszervezeti élet, az elvégzendő feladatok seregével találtuk magunkat szemben, felismertük munkánk lehetőségeit és lehetőségeink korlátait is. Mozgalmunk fejlődésének korábbi fokain kiadhattuk sokszorosított közlönyünket, a »Toll«-at. Bármilyen szegényes, kezdetleges köntösben jelent is meg munkánk e szerény krónikása, mégis örömmel tölt el bennünket, amikor a kezdet legdurvább nehézségei után már ott tarthattunk, hogy egyáltalában megjelenhettünk: olyan esemény volt ez számunkra, mint a rombadöntött Budapest számára az első villanylámpa a koromsötét körúti éjszakában. " Szüntelen munkában, kartársaink jobb lehetőségeiért, de egyben a demokratikus építésért, az összedöntött Magyarország talpra állításáért telt el a közbeeső idő. Bizonyos eredményeket elértünk, talán kevesebbet, mint szerettük volna, de nem kevesebbet, mint amennyit a lehetőségeink és korlátaink szabta területén ma egyáltalában elérhettünk. A részletekről kartársaink lapunk más helyén értesülnek. Utunk e fázisán elérkeztünk odáig, hogy lapunkat új köntösben, nyomdai úton, békebeli formában hozhatjuk. Teendőink közepette általában nem szokásunk az érzelmesség, mégis, e stáció nem jelentéktelen és szabadjon ebben az óra-Küszöbön áll a munkaközvetítés rendjének végleges megoldása. Az iparügyi minisztérium már több mint három hónappal ezelőtt elkészítette rendelettervezetét, mely a szellemi és fizikai munkások közvetítését a szakszervezetek kizárólagos hatáskörébe utalja. Az érdekeltségek meghallgatása után most folynak a végső simítások , és ezen rendkívül nagy tervezeten jelentőségű rendelet értesüléseink szerint a közeli napokban végre tényleg napvilágot lát. A szakszervezeti munkaközvetítés körül folytatott sok évtizedes harc kerül ezzel nyugvópontra. A munkáltatók és azok érdekeit híven képviselő kormányok a »munka szabadságának« bajnokaiként léptek fel a szakszervezetekkel szemben és a szakszervezeti állásközvetítés ellensúlyozására az Állami Munkaközvetítőn és a munkáltatói szervezetekben fenntartott közvetítő irodákon kívül igénybe vették a konc reményében mindig bőven jelentkező álcázott munkásszervezeteket is. A rendszerében a magyar fasizmus »Munkaközpont« körül felburjánzott alakulatok jelentős szerephez jutottak. Persze nem a munka szabadságát, hanem a munkáskizsákmányolás szabadságát védték azzal a szakszervezettel szemben, mely egyedüli védelmezője volt a munkás jogainak és egyedüli fék volt a kizsákmányolási törekvésekkel szemben. Nos, ennek most egyszer és mindenkorra vége. A gazdaságilag gyengébb fél, munkaerejét áruba bocsátó fizikai és szellemi munkás, a szakszervezet erejének megnövekedésével kiegyensúlyozottabb erőviszonyok mellett folytathatja küzdelmét a termelésből való jogos részesedéséért. A rendelet szerint a munkáltatók fizikai és szellemi munkásszükségletüket csak a szakszervezeten keresztül elégíthetik ki, a munkavállalók pedig függetlenül attól, hogy tagjai-e a szakszervezetnek vagy nem, jogosultak a közvetítés igénybevételére. Mit jelent ez a rendelkezés a ban köszönetet mondanunk mindazoknak, akik eddigi munkánkban mellettünk álltak, további hűséget kérni azoktól, akik eddig is barátaink voltak és mellénkállását azoknak, akik eddig még nem ismerték volna fel, hogy helyük mellettünk van, mi szakszervezetünk szempontjából? Kétségtelenül számítani lehet a kereslet megnövekedésére. A gazdasági élet folyamatos és fokozatos kiépülése során újabb alkalmazottak beállítása elkerülhetetlen. A munkanélküliség további emelkedésének útját állja ama új rendelkezés is, mely alkalmazottak elbocsátását átmenetileg az illetékesok hozzájárulásától minisztériuteszi függővé. Elég soká késik ennek az ugyancsak már régebben tervbevett rendelkezésnek a kiadása és a tervezgetés közben már az utcára kerültek a szellemi munkásoknak olyan újabb tömegei, melyek ez idő szerint reménytelenül várják elhelyezkedésüket. Mindennek dacára nem lehet lebecsülni ennek a rendelkezésnek jelentőségét a munkapiac helyzetének kialakulása szempontjából, így is nagyon megduzzadt az állásnélküli magánalkalmazottak száma. Pontos adatok nem állanak rendelkezésre, szakszervezetünk hatalmas arányú fejlődése csak az utolsó hónapok eredménye és kétségtelen, hogy az állásnélküliek jelentkezési aránya nagyon elmaradt az állásban lévők mellett. Állásközvetítő osztályunk ez idő szerint mintegy ezer állásnélküli tagot tart előjegyzésben, mely szám a taglétszámhoz viszonyítva csak 4 százalékos munkanélküliséget jelentene. Az az érzésünk és meggyőződésünk azonban, hogy a helyzetet nem lehet ezen arányszám alapján megítélni és a magánalkalmazottak között sokkal súlyosabb természetű és arányú munkanélküliség van. A munkaközvetítésre vonatkozó rendeletnek az a rendelkezése, hogy a szakszervezeti munkaközvetítőt a munkavállalók igénybe vehetik függetlenül attól, hogy szakszervezeti tagok-e, vagy sem, a mi szakszervezetünket érinti elsősorban és a legnagyobb mértékben. Sok-sok ezer állásnélküli magánalkalmazott, ki eddig a szakszervezeti mozgalomtól teljesen távol állott, most jelentkezni fog a szakszervezeti állásközvetítésre. Minthogy azonban a magunk munkáját pedig folytatjuk és bizton reméljük, hogy nincs messze az az idő, amikor Magyarország minden értelmiségi dolgozója megkapja munkája egyenértékét anyagi és kultúrjavakban egyaránt és amikor egy demokratikusan felépített, nem vagyunk lezárt szakma és nagyon nehéz megállapítani, hogy hol vannak a határok, olyanok is jelentkezhetnek tömegesen, kik elfoglaltságuk idején nem a mi szakszervezetünk illetékessége alá tartoztak. Gondolunk a szolgálatból viselők, városi elbocsátott köztisztés közigazgatási alkalmazottak nagyobb tömegeire, melyek szükségszerűen a magánalkalmazotti pálya felé sodródnak. Munkakínálat tehát lesz bőségesen a mi szakszervezeti közvetítőnk útján. Lesz-e munkahely a sok-sok ezer azonban munkára és megélhetésre váró és vágyakozó részére! Tisztában vagyunk azzal, hogy ha bizonyos mértékben növekedni is fog a kereslet magánalkalmazottak iránt az állásközvetítő osztályon annál fogva, hogy a teljes munkapiacot uralja, ez a kereslet távolról sem lesz elegendő arra, hogy lényegesen változtasson a mai szomorú és reménytelennek látszó helyzeten. Túl nagy volt a magángazdaságban foglalkoztatott adminisztratív munkaerők száma és nem is lehet számítani arra, hogy belátható időn belül megközelítőleg ennyi tisztviselő juthatna íróasztalhoz. Ezzel azonban már le is számoltak az állásnélküliek és túlnyomórészben szívesen vállalnak bármilyen munkát, mit elbírnak és ami a megélhetésüket biztosítja. Itt kapcsolódik a kérdés az általános munkaerőgazdálkodás problémájába. Az ország újjáépítésével és jóvátételi kötelezettséggel kapcsolatban egyes iparágakban nagy munkáshiány van. Nemcsak szakmunkásokat keresnek, hanem olyan segédmunkásokat és segítőket, kik minden különösebb szaktudás nélkül is részt vehetnek a termelő munkában. Az állásnélküli magánalkalmazottaknak erre a munkára alkalmas rétegét át kell irányítani a munkának erre a területére. A gyakorlatban ez már meg is van, nagyon sok magánalkalmazott dolgozik fizikai munkán azoknál a vállalatoknál, hol korábban az íróasztal mellett dolgozott. Ezt a munkaerőbékés és boldog Magyarország megkapja az értelmiségi dolgozókban azt a haladott, képzett, harcos és önzetlen réteget, amely nélkül igazi demokrácia és igazi haladás el nem képzelhető. KÖVES ANDRÁS m » H (' Megoldják iNTI'ír .: a munkaközvetítés kérdését Szellemi és fizikai munkást a jövőben csak a szakszervezet útján lehet alkalmazni