Magánalkalmazottak Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-31 / 1. szám
4 Bl. évfolyam, 1. szám A MAGYAR MAGÁNALKALMAZOTTAK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZLÖNYE 1947 január 31 A földalatti összeesküvésről A felszabadulás kezdeti idejében a reakciós erők a hirtelen változás okozta félelemtől megdermedtek. Az ország fokozódó újjáépítésénél a forradalmi átalakulás dinamikája új utat vett: az ország minden mozgó,sítható energiája a békés fejlődést igyekezett előmozdítani és a dolgozók a legnagyobb nélkülözések közepette erejüket arra összpontosították, hogy helyreállítsák mindazt a pusztulást, amit a Horthy—Szálasirendszer hazánkban előidézett. Igyekeztek az ipari üzemek termelési fokát a maximumra emelni, a vállalatokat, biztosító intézeteket, bankokat a rendes gazdasági életbe bekapcsolni és ezen keresztül a nép széles tömegeinek életszínvonalát emelni. Azok az erők, amelyek közvetett, vagy közvetlen módon előidézői voltak annak a háborúnak, amely a magyar nép nemzeti szerencsétlenségét okozta, félreértették a békés fejlődésnek ezt a szakaszát és úgy gondolták, hogy a magyar demokrácia a weimari Németország útjaira lép. Kik képviselték ezeket az erőket? Volt magasrangú katonatisztek, földjüket vesztett nagybirtokosok és egyéb elemek, akik nagyrészt gazdasági, de szemléleti okokból sem voltak hajlandók belenyugodni abba, hogy az új Magyarországnak vége és a magyar történelem új szakasza kezdődik, melyben a dolgozók maguk is részt vesznek sorsuk irányításában. Nem nézhették nyugodtan, hogy a magyar nép zöme a nagybirtok felosztásával földhöz jutott és az szellemi és fizikai munkásság a szabad szervezkedési jog és az üzemi bizottsági alkotmány révén már megszűnt a tőkések olyan kész eszközévé lenni,mint amilyen a múltban volt. Soká nem akartak várni, mert érezték, hogy amilyen mértékben a magyar demokrácia gazdaságilag erősödik, olyan mértékben szilárdul meg a hit a népi demokrácia jövőjében és olyan mértékben vesznek el még kilátásai is annak, hogy régi osztályuralmukat a főszolgrabírókkal és csendőrökkel, nagybirtokosokkal és nagytőkésekkel vissza tudják varázsolni . Igen súlyosan tévednek azok, akik ezt a mozgalmat butaságnak, rövidlátásnak, eszeveszettségnek minősítik. E mozgalom volt vezető körök tudatosan irányított törekvése volt, szándékosan elködösített ideológiával ,hogy Magyarországon visszaállítsák a magasrangú állami bürokrácia, a nagybirtok és nagytőke uralmát olymódon, hogy a paraszttól visszaveszik a földet, az ipari munkásságtól és az alkalmazottaktól visszaveszik szabad szervezkedési jogukat, üzemi bizottságaikat, egyszóval mindazt a vívmányt, melyet a demokráciától kaptak A dolgozók életnívója — mely az ország nehéz gazdasági helyzete következtében amúgy is elég alacsony fokon áll — még alacsonyabbra süllyedt volna, mert ők az újjáépítés minden terhét a dolgozókra hárítanák, pL a pénz felhígításával, a hitelek korlátlan folyósításával tájékozatlan körökben első pillanatra talán népszerű, de következményeiben végzetes intézkedésekkel. Az összeesküvők azonban néhány tényezőről megfeledkeztek, számításukat gazda nélkül végezték. Elfelejtették, hogy a magyar nép öntudata a demokrácia teremtő és nevelő erejének hatása alatt az utolsó két esztendőben hatalmasan megnőtt, elfelejtették, hogy a magyar belügyminisztérium élén Rajk László elvtársunk áll, aki hosszú esztendőkön át nemcsak illegálisan küzdött a magyar nép szabadsága- STOVES ANDRAS A bankok szerepe és a hároméves gazdasági terv Ismeretes, hogy a spekuláció forintellenes támadásának elhárítására alkalmazott hitelmegszorítás a bankok forgalmát meglehetősen kedvezőtlenül érintette. Bankoknál és pénzintézeteknél alkalmazott kartársaink körében a bankok, tevékenységének ez a visszaesése bizony elég nagy nyugtalanságot kelt Hogy képet alkothassunk magunknak arról, milyen szerep vár a közeljövő magyar gazdasági életében a bankokra és így a bankalkalmazottakra is, néhány kérdést intéztünk Markovits Jenő kartársunkhoz, a Pénzintézeti Központ alelnökéhez. — A hároméves gazdasági terv a ■ termelés fellendítését jelenti. A pénzügyi vonatkozások lebonyolítása körül vár-e valamilyen szerep a bankokra? — A pénzintézeteknél a hároméves tervvel kapcsolatos bankügyletek lebonyolítása körül nagyon is jelentős szerepük lesz. — Várható-e, a betétállomány emelkedése! — A magyar hitelszervezet természetesen , csak akkor fog érdemleges működést kifejteni, ha a nemzeti jövedelem emelkedésén keresztül a betétállomány növekszik. A jelen körülmények között, mikor az alkalmazottak, kisiparosok és kiskereskedők békebeli reáljövedelmüknek alig valamivel többel, mint felével rendelkeznek, nincs lehetőségük arra, hogy későbbi szükségletek kielégítésére takarékbetét formájában bizonyos kis tőkét gyűjtsenek maguknak. Ha azonban a nemzeti jövedelem a hároméves terv eredményei következtében növekszik, nem kétséges, hogy újból feléled a takarékossági szellem és ezek a rétegek nyári szabadságra, tanulmányútra, vagy más, nagyobb igények kielégítésére félretett pénzeiket a pénzintézetekben fogják gyűjteni A hároméves terv folyamán tehát fokozatosan vissza fog térni ez a klasszikus üzletág és a bankok természetesen ezt a megnövekedett betétállományt az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság hitelellátásának szolgálatába fogják állítani, amire egyébként a Bankpolitikai Tanács is kötelezni fogja őket — Vannak már határozott elgondolások arról, hogy a hároméves terv milyen nagyobb magánjellegű beruházásokat kíván megvalósítani! — Nagyszabású lakásépítés céljaira a közületi és állami építkezéseken kívül kb. 900 millió forint van előirányozva. A mezőgazdaság fejlesztésére előreláthatólag közel kétmilliárd forintot akarunk fordítani. Ezek a beruházások jórészben a hitelszervezet igénybevételével fognak lebonyolódni. A nagyobb lendületbe jövő ipar és kereskedelem szintén a pénzintézeteken keresztül szerzi be a beruházásokhoz szükséges tőkét és így nem vitás, hogy a megnövekedett termelés forgalmi többletet fog a pénzintézetek számára jelenteni. Az agrárjellegű beruházások egy része a vidéki pénzintézetek forgalmára fog kedvezően kihatni. — Van-e valami alapja annak az aggálynak, hogy a pénzintézetek esetleg nagyobb számú tisztviselőt lennének kénytelenek a jövőben elbocsátani? — Ez a veszély minden gazdasági válság esetén fennáll. Mi a tervszerű gazdálkodással ezt a válságot kivánér, ha nem fegyverrel kezében harcolt spanyol földön is akkor, amikor szabadságról volt szó. Akkor, amikor szerte Európában a népi demokratikus erők növekedőben vannak, akkor, amikor körülöttünk a gazdasági demokrácia az államosítással egyre inkább a m égjük elkerülni. Éppen a gazdasági válság veszélye indította a MKP harmadik kongresszusát arra, hogy kimondja: tervet kell készíteni, melynek célja a tanerők fejlesztése és ezen keresztül a nép életszínvonalának emelése. Ez gyakorlatilag növekvő termelést, fokozódó áruforgalmat és így pénzintézeteink fokozódó foglalkoztatását, jelenti. Csak a hároméves terv keresztülvitele biztosíthatja a válság és a munkanélküliség elkerülését, ami annál is döntőbb kérdés számunkra, mert a termelési és adminisztratív apparátus fejlettségének mai fokán az ipari munkanélküliség nem maradhatna elszigetelt jelenség, hanem szükségszerűen magávalhozná az értelmiségi dolgozó rétegek munkanélküliségét is. Véleményem szerint csak a tervgazdálkodás oldhatja meg a dolgozók életszínvonalának ma jelentkező nehézségeit és minthogy a pénzintézeti dolgozók a maguk munkájával hozzájárulnak gazdasági fejlődésünkhöz, ugyannem részesei lesznek a dolgozók teiemélt életszínvonalainak, mint a többi foglakozási ágakban működők. Semmiféle pénzügyiravaszkodással nem lehet a bankok foglalkoztatási hiányából eredő jövedelemkiesést tartósan pótolni. A teljes értékű megoldás csak akkor következik be, ha az ország termelőerejét felfokozzuk, a pénzintézetek pedig szolid üzletpolitika alkalmazásával a takarékosságból szerzett tőkékkel elősegítik a termelés növelését. A magas kamatokért különféle címeken felszámított költségek fenntarthatják ideig-óráig a bankok rentabilitását, azonban ez a termelés drágítását jelenti. A magas termelési költség és az ebből fakadó árak a forgalmat csökkentik és így azon bankok üzletpolitikája, amelyek túlzott kamatokat számítanak, végeredményben a forgalom lecsökkentéséhez és végül a tisztviselők elbocsátásához vezet. A munkáspártok harcolnak az olcsó iparcikkekért és ezzel egyidejűleg hároméves tervünk, a dolgozók életszínvonalát akarja felemelni. A munkanélküliség ellen mi a termelés fokozásával és a forgalom növelésével küzdünk. Ez az út a nehezebb, de mindenesetre a biztosabb. / .,i ■ ji«; */■?**„„ A Szociáldemokrata Párt kongresszusa elé A magyar ipar kialakulásával, a múlt század második felében született meg a modern magyar proletariátus. Története, kemény küzdelmei, eredményei háromnegyed évszázadon keresztül szervesen egybefonódtak a szociáldemokrata párt történetivel. A Habsburg monarchia feudális elnyomásával, a nagybirtok — nagytőkével és ennek szolgabíró — csendőrrendszerével szemben egyetlen komoly szervezett erő jelentkezett: a szociáldemokrata párt és a szocialisták által kezdeményezett <88 vezetett szakszervezetek. Nem volt más kezdeményezés, fizikai vagy szellemi ellenállás az úri Magyarországgal szemben, csak az, amit a szociáldemokrata párt és a benne tömörülő mpari proletariátus és haladó értelmiség összefogásának fizikai és erkölcsi ereje jelentett. Az 1918-as októberi forradalomnak, a négy és félhónapos munkásuralomnak, a 25 esztendős Horthyféle ellenforradalmi rendszer elleni küzdelemnek megvannak a maga mély történelmi tanulságai. Ezek a tanulságok végső fokon odavezetnek, hogy a magyar szellemi és fizikai munkásság orszásvépítő tevékenysége csak akkor lehet igazán eredményes, ha a munkásosztály két nagy pártja, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt a legszorosabb ep’vséo'heu ev-Hitt harcolnak az ország újjáépítéséért és a reakciós csökevények eltávolításáért. A szakszervezetek fejlőte«"’y ° k és ezen keresztül a dolgozók jóléte biztosításának csak ez az együttműködés lehet a záloga. Ebben a szellemben üdvözli a Magyar Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete meleg együttérzéset. elvtársi szolidaritással a szociáldemokrata pártkongresszust, annak vendégeit és összes résztvevőit. , Február 1 a magyar köztársaság ünnepe Bár a naptár szerint itt, a valóságban is nyakig vagyunk még a télben, a dermesztő hidegben, a magyar köztársaság közelgő ünnepe a tavaszt, az újraéledést, a feltámadást jelenti újra és újra. Magyar Köztársaság! Számunkra, akik a Habsburg-uralom alatt születtünk, az első világháború alatt eszméltünk az életre, a nyílt ellenforradalom és a Bethlen-korszak éveiben nőttünk fel és életünk derekán a világ legkegyetlenebb borújába csöppentünk: pusztító hászámunkra a köztársaság nemcsak új fejezetet jelent a magyar történelem lapjain, hanem azt is, hogy életünk az elnyomás, a terror, a sötétség és gonoszság birodalma után most már a szabadság, a népjogok, szellem és kultúra birodalmában fog folytatódni. valósulás állapotába kerül, akkor akarták ők a Horthy-reakció félfeudális rendszerét Magyarországra visszahozni. Az összeesküvés a legsúlyosabb merénylet a magyar dolgozók ellen és az összeesküvők megsemmisítése a magyar bíróságok elsőrangú kör Magyar Köztársaság megvalósulása sorsdöntő, elhatározó lépés azon az úton, mely sorsunk végeges jobbra fordulása felé visz. Korunk célkitűzései meszebbre mutatnak: a Magyar Köztársaság 1848 márciusi eszményeinek megtestesülése. Az út szabaddá lett előttünk; most már rajtunk múlik, meddig ununk rajta. Üdvözöljük a Magyar Köztársaságot és üdvözöljük mindazokat, akik segítik, fejlesztik, támogatják, dolgoznak érte, mindazokat, akik őszinte akarattal kívánják, a jobb magyar jövőt. Ennek az eljövendő, boldog, békés és gazdag magyar jövőnek jegyében idézzük, aki először mert is mondani nálunk: ■ »Respublica! Szabadság gyermeke? És szabadság anyja,világ jótevője jelesjsége. tennünk kell Ezenfelül azonban kéveazoknak a gazdasági és politikai reakciós tényezőknek eltávolítását, melyek segítették az ellenforradalom erőit és melyek demokratikus továbbfejlődésünk fS* akadályai. v