Magánalkalmazottak Lapja, 1949 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1949-01-01 / 1. szám

2 MAGÁNALKALMAZOTTAK LAPJA jükkel a hároméves terv nagy munkájához. Az új kollektív szerződés ezen túlmenően előnyben részesíti szakképzett munkaválalalókat, ugyanis az üzemgazdasági, üzemstatisztikai, mérlegképes könyvelői és üzemkönyvelői vizsgákat sikerrel letett munkavállalók magasabban kategóriával sorolhatók be. 'Az új kollektív szerzőiség előírja, hogy azt a besorolási javaslatot, amelyet a gyárakban és hivatalokban a vállalatok vezetőségei és üzemi bizottságai közösen elkészítenek, nemcsak az illetékes munkáltatói szervezet (minisztériumok, gok, ipari iparigazgatásáközpontok, Állami Bankok Központi Irodája, stb.) fogja felülbírálni, hanem annak az illetékes szakszervezethez is el kell kerülnie. A besorolási tervezetnek ez a kétoldalról történő jóváhatása jelenti azt, hogy azok nem lépik túl azokat a kereteket, amelyeket a kollektív szerződés munkaköre és teljesítménye alapján biztosít minden dolgozó számára, de jelentik egyben azt is, hogy a munkások és alkalmazottak érdekvédelme a szakszervezetek erején keresztül már a besorolásoknál megmutatkozik és ezzel elejét lehet venni minden későbbi vitának, elejét lehet venni az olyan bérfeszültségnek, amely számtalan üzemben és vállalalatnál egész éven át tartó izgalmat, nem egyszer vitát eredményezett és persze ennek következtében a munka sem nyert termelő valódi versenylendületet.. Az új kollektív szerződés megszünteti az eddigi háromféle területi bércsoportot és kétféle, 100 százalékos és 90 százalékos bércsoportot vezet be. A szerződések egyben már tartalmazni is fogják a két bércsoportba besorolt városok névsorát, előírja a szerződés, hogy minden , vállalatnak szabadságolást kell készítenie, tervet hogy dolgozóit milyen ütemben kívánja az év folyamán fizetett szabadságra küldeni. Erre az intézkedésre — az 1948. év tapasztalatai alapján — feltétlenül szükség van. Nem helyes ugyanis az, hogy amikor a hároméves terv feladatainak megvalósításához az utolsó lendülette megfeszítjük minden erőnket, akkor a nyári hónapokban a munka akadozzék, sőt esetleg teljesen meg is áll. Persze, az új kollektív szerződés biztosítja a dolgozók részére, hogy aki az egyik esztendőben ősszel vagy télen megy szabadságra, az a következő esztendőben csak nyáron küldhető el. Az új kollektív szerződés a nemzetgazdaság alapvető szerkezeti átalakulásából következő áthelyezések esetére a dolgozókat a lehetőség szerinti legteljesebb szociális védelemben részesíti. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a munkavállalót alacsonyabb kényszerűségből munkakörbe, ennek megfelelő alacsonyabb fizetéssel kívánják áthelyezni. A dolgozónak ekkor joga van ezt megfellebbezni és újbóli elutasítás esetén, ha az alacsonyabb fizetéssel járó munkakört nem kívánja elfoglalni, szabályszerű felmondási és végkielégítési illetményekre nyílik meg az igénye. Egyébként az ilyen áthelyezések a munkaviszony semmiben folyamatosságát sem meg, beleértve a szakítják fizetett szabadság alapjául való gyakorlati évek szerszámát. Az új kollektív szerződések részletezik, hogyan juthat a dolgozó idegen vállalatok által nyújtandó kedvezményes beszerzéshez. Egészen új rendszert vezetnek be az új kollektív szerződések az üdültetés kérdésében. A Szakszervezeti Tanács irányítása mellett központosítják és egységesítik a dolgozók üdültetését, lehetővé teszik az üdülőknek téli időszakban történő felhasználását, szabályozza azoknak a körét, akik ingyenes vagy kedvezményes üdültetésben részesíthetők és ami talán a legfontosabb: a az 1949-es esztendőben központi irányítás eredményeképpen a tavalyinál sokkal hatalmasabb tömegek érezhetik a népi demokrácia szociális gondoskodásának fejlődését. Az új kollektív szerződések a vitás kérdések eldöntését új szempontok szerint rendezik. Létre kell hozni az egyes vállalatoknál egyeztető bizottságokat és alsó fokon ezek a vállalati egyeztető bizottságok döntik el a vitás kérdéseket és foglalnak állást mindazokban az ügyekben, amelyeket még a kollektív szerződés a hatáskörükbe utal. A vitás ügyek és a kollektív szerződések magyarázata felsőbb fokon a szakszervezetek mellett működő egyeztető bizottságok feladata. A szakszervezeti egyeztetések munkájához bizottsáfog tart főzni többek között az is, hogy a vállalati egyeztető bizottságok által hozott határozatokat rendszeresen felülvizsgálják. A szakszervezeti egyeztető bizottságok működésében döntő újítás az, hogy azok üléseire az O. M. B. Titkárságának kiküldötte részt vesz és csupán azok az ügyek kerülnek az O. M. B. Titkárságához, amelyekre nézve a kiküldött óvást emel. A szakszervezeti egyeztető bizottság által hozott összes egyhangú határozatok egyébként azonnal jogerőre emelkednek. Ismertetőnk vége felé járván, beszélnünk kell azokról a nagy feladatokról, amelyek az új kollektív szerződés alkalmazásából, illetve végrehajtásából kifolyólag a bérfelelősökre várnak. A bérfelelős kartársak részt vettek kollektív szerződések az új előkészítésében, de még fokozottabb munkát kell vállalniok azok végrehajtásában. »A fordulat éve« után az 1949-es kollektív szerződések a bérpolitika terén végrehajtandó döntő fordulat írásbeli lerögzítését jelentik. De ugyanúgy, ahogy hároméves tervünket sem tudnók végrehajtani pusztán adminisztratívkedések, mechanikus intézrendeletek segítségével, hanem csak a dolgozók százezreinek és millióinak meggyőződésével, lelkesedésével és versenymozgósításával, ugyanúgy az új kollektív szerződések csak akkor jelentenek hatalmas lépést előre a szocialista bérpolitika helyes és igazságos kialakítása felé, ha azt a munkások és alkalmazottak széles tömegei öntudatosan átérzik, helyeslik és támogatják, így és csakis így válhat egyik fontos eszközévé a szocializmus építésének a mi bérpolitikánk. 1919 január I. Megalakult pártszervezetünk Néhány héttel ezelőtt megalakult szervezetünkben a Magyar Dolgozók Pártja VI. kerületi központjának irányításával üzemi pártszervezetünk. Nagy örömet keltett szakszervezetünk körében ez a régen várt esemény, amelynek hiánya igen sokszor megnehezítette szakszervezetünk alkalmazottainak Párthoz való viszonyát, különösen pedig pártmunkáját. Üzemi pártszervezetünk legdöntőbb feladatai közé kell sorolni: 1. Szakszervezeti belső munkánk mindenkor hűen igazodjék a Magyar Dolgozók Pártja irányvonalához, tehát az eddiginél nagyobb mértékben kell munkánkat pártszerűbbé tenni a szakszervezet apparátusán belül. 2. A pártszervezet feladata, hogy szakszervezeti dolgozóink ideológiai képzését, marxistaleninista műveltségét sokkal nagyobb mértékben elmélyítse és mindenkor gondoskodjék arról, hogy szakszervezetünk pártmunkásai kellő kiképzésben részesüljenek-3. Pártszervezetünknek éberen kell ügyelnie a kötelező proletár éberség szem előtt tartásával, hogy szakszervezetünkbe ne furakodhassék be egyetlen olyan elem sem, az nem azonosítja demokráciánkkal magát épülő vagy Pártunk célkitűzéseivel. 4. Pártszervezetünk feladata, hogy szakszervezetünkben dolgozó elvtársaink kommunista magatartása, kommunista munkaerkölcse, fegyelmezettsége, párthűsége minél jobban kifejlődjék. Pártszervezetünk tehát szakszervezetünk apparátusában is éppen úgy,mint akármilyen más üzemben vagy irodában, lüktető, erős pártszervezeti életet kell teremteni, amely természetesen nem kis feladat, de olyan feladat, amely megérdemel minden fáradságot és munkát. Első taggyűlésünk megválasztotta pártszervezetünk vezetőségét, melynek tagjai a következők: 1. Elnök: Köves András, 2. Titkár: Bánhidi Ferenc, 3. Propagandista: Bajai Ferenc, 4. Oktatási megbízott: Kádár István, 5. Káderes: Szántó Györgyi 6. Nőmegbízott Sötét Edit, 7. Kultúrmegbízott: Beck Emma, 8. Pénztáros: Berger Lászlóné.zó Mi, szakszervezetben dolgokommunisták, különösen szem előtt kell, hogy tartsuk Sztálin elvtárs szállóigévé vált mondását: »Nincsen nagyobb tisztesség, mint tagja lenni annak a pártnak, melynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs«. Sz. Gy. TAGREVIZIÓ a Nehézipari Központnál A Nehézipari Központ Pártszervezetének taggyűlésén vagyunk. Kerekes elvtársak az üzemi pártszervezet titkárát keressük. — Már jön is. A tagrevizió eddigi eredményei iránt érdeklődünk. Milyen hatással volt a párttagságra, termelésre, a Párt és a Szakszervezet viszonyára a tagrevizió? — tesszük fel a kérdést. — Szemmel látható a javulás a tagrevizió óta. Első taggyűlésünkön még voltak hiányosságok. Nem látták tisztán egyesek a tagrevizió célját. Ezt a hiányosságot a második taggyűlésig pótoltuk, a tizes bizalmiak munkához láttak és az eredmény meg is látszik. Az elvtársak a legélénkebben bekapcsolódtak a taggyűlésen a kérdés megvitatásába, éltek a kritika jogával és a második taggyűlés már alkalmas volt arra, hogy komoly elvi kérdéseket is kivitassanak és így olyan kérdésekhez jutottak közelebb, amelyeket azelőtt nem ismertek. Jó propagandával ki tudtuk küszöbölni a reakció hazugságait a tag revízióról. Az a hiedelem terjedt el ugyanis, hogy akit kizártak a Pártból, az elveszti az állását is. Ma már megértik az elvtársaink és a többi dolgozók, hogy aki becsületesen dolgozik — akár tagja a Pártnak, akár nem — az továbbra is a helyén marad, ha pedig rosszul dolgozik, lehet az párttag, akkor is el fogjuk mozdítani. Megmutatkozik, hogy az elvtársak nemcsak a taggyűlésen aktivizálódtak, hanem az aktivizálódás kiterjedt a mozgalmi munkára és a termelés területére is. A pártnapok és a taggyűlések látogatottsága mintegy 50 százalékkal emelkedett és a tagság fegyelmezettsége mindinkább erősödik. Már a feíülvizsgálat előtt, de még fekozottabban a felülvizsgálat óta igen sok olyan elvtársunk jelentkezett pártmunkára, akit azelőtt igen nehezen tudtunk megnyerni. Még nagyobb eredmény, hogy a felülvizsgálat során egész sor eddig szürke párttagot emeltünk ki, akik eddig szerényen meghúzódtak és így kádereinket is fel tudjuk frissíteni. Most Egresi elvtársat, Szakszervezetünk funkcionáriusát fogjuk meg egy percre. — A szakszervezeti napok látogatottsága az utóbbi hónapokban kb. 30%mkal növekedett. A szakszervezeti szemináriumokra több mint 350 dolgozó jelentkezett. A szakszervezeti aktívák száma megnőtt. A munkafegyelem területén igen jó eredményeket értünk el; a későnjövés a tagrevizió óta csaknem teljesen megszűnt, és ami a legnagyobb eredmény, az utóbbi napokban 6 versenybrigád jelentette be indulását. A párton kívüliek vagy kevésbé aktivizált eltársaink a tagrevizió során mindinkább megértik a Párt és a Szakszervezet viszonyát, megértik a Párt és csapat jellegét és megtanulják becsülni a Pártot. Megkezdődik a taggyűlés. Valóban igen aktívak a taggyűlés résztvevői. D. a felülvizsgáló bizottság javaslata szerint hiányos ideológiai képzettségű, polgári maradványokkal; visszaminősítésre javasolják. D. elvtárs kér szót és arra kéri az elvtársakat, hogy fogadják el a határozatot. Elmondja, hogy igen jó hatást tett rá a visszaminősítés, rámutatott a mert eddig hiányosságokra, elhanyagolta a tanulásit és most nézett először komolyan szembe s a kérdéssel, hogy kit jelent kommunistának lenni. Kemény elhatározással küzdeni fog azért, hogy félév múlva méltó legyen a párttag névre. B. F. 1944 óta párttag, aktív munkában részt vett, de ideológiailag semmit nem tudó, életkörülményei miatt a jövőben sem tud tanulni. A Bizottság kizárásra javasolja. B. F. felszólalásában a Bizottság határozatát súlyosnak találja és kéri, hogy a javaslatot visszaminősítésre csökkentsék. Hosszú vita indul meg. Többen hajlandók engedni B. F. kérésének, s már-már úgy látszik, hogy nem fogadják el a határozatot. Ekkor egymás után állnak fel az elvtársak és rámutatnak arra, hogy mit jelent párttagnak lenni. Megvitatják, hogy csak azok lehetnek a munkásosztály pártjában, akik képesek betölteni az élcsapat szerepét, akik nem maradnak le a gyakorlati munkában és tanulásban, ideológiai tudásuknak fejlesztésével a követelményekkel mindig lépést tudnak tartani. Kifejtik, hogy B. F. jó munkatársuk lehet továbbra is, de ha nem halad az élcsapat színvonalán, nem lehet annak tagja. A tagság elfogadja a Bizottság javaslatát Azzal a nyugodt érzéssel távozunk el, hogy elvtársaink átlátják: nem engedhetik meg maguknak a tagrevízió kérdésében a kispolgári liberalizmus gyengeségét és a NIK-nél dolgozó elvtársaink is erősödnek, elméletileg csiszolódnak abban a küzdelemben, amelyet a Párt vezetősége és a tagság közös erővel vív egy olyan párt létrehozásáért, amely még nagyobb erővel, még biztosabban tudja vezetni a magyar dolgozók harcát.