Deák Farkas: Béldi Pál 1621-1679 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1887)
I.
38 DEÁK FARKAS alatt nem lévén képesek uralkodni, csak Bocskay István tudta meghatározni az igaz álláspontokat s rövid uralkodása alatt, teljesen átértvén Erdély különállásának rendeltetését s meggyőződésének hatalmas fegyvertények által szerezvén tekintélyt, ismét erős alapra fektette az ingadozó alkotmányt, melynek kormányát Rákóczy Zsigmond csakhamar a tékozló és léha Báthory Gábornak adta át. Bethlen Gábor az ikták, Erdély büszkesége volt az, ki nemcsak megoldotta a szőnyegre került kérdéseket és nemcsak meghatározta a külön álló Erdély feladványait, hanem úgy tetszett, mintha századokra szóló jövendőt alapított volna birodalmának, meghatározván Erdély állami életének feltételeit és czélját úgy a belügyek terén, mint külpolitikájának változhatatlan irányát szemben a császári és királyi kormányával és szemben a fényes porta nagy hatalmával, hatalmas ítélő tehetségével belátván, hogy Erdély önállóságának, különlétezésének, erélyesen kormányozhatóságának egyedüli alapja csakis a két császári udvar versengése. Jól tudta ő, hogy Erdély Magyarországnak elvárhatatlan kiegészítő része, s míg a két császári udvar előtt hol pontos fizetéssel, hol csattogó kardjával tekintélyt szerző, Magyarország teljes rokonszenvét főként a nemzetiség és másodsorban a közbe jött s alkalmas eszközül szolgáló vallási szabadság nagy érdekeinek védelmezése által tudta megnyerni, fejleszteni és megszilárdítani. Bethlen hagyományainak csak külső rétegét, a Brandenburgi Katalin és az epigon Bethlenek kormányát dobta el, — de elméletének hű követője s lényeges alkotásainak okos megtartója volt I. Rákóczy György, ki hű magánjellemét s az értelmi tehetségeket illetőleg nem is mindenben hasonlított nagy elődjéhez, országát kifelé épen oly tekintélyben s népét ép oly jólétben tudta megőrizni, amint kezébe vette ; de amint szemeit 1648-ban örökre behunyta, Erdélyország önállóságának fényes ege örökre