Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja, 1942. július-december (34-66. szám)
1942-07-04 / 34. szám
tagból álló állandó bizottság — az 1610/1934. M. E. sz. rendelet 5—8. §-aiban, illetőleg a vonatkozó egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazása mellett lefolytatott eljárás során — határoz. (3) Az eljárás megindítását a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeli el. (4) Az eljárást a magyar királyi államvasutak szolgálatába át nem vett alkalmazottal és a nyugdíjassal szemben az utolsó állomáshelyre, az özveggyel és árvával szemben pedig az 1941. évi április hó 10. napján volt állandó lakhelyre nézve illetékes bizottság folytatja le. Ha az utolsó állomáshely, illetőleg a lakóhely nem a visszafoglalt délvidéki területeken van, az eljárást a Budapest déli üzletvezetőségnél alakított háromtagú bizottság folytatja le. (5) A háromtagú bizottság határozata ellen mind a bizottság elnöke, mind az eljárás alá vont személy a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez fellebbezéssel élhet. Az eljárás alá vont személy a fellebbezését a bizottság elnökéhez nyújtja be. (6) A háromtagú bizottság elnöke a fellebbezést — a vonatkozó iratokkal együtt — az (5) bekezdésben megállapított jogorvoslati határidőtől számított három napon belül a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez terjeszti fel, aki a fellebbezés tárgyában végérvényesen határoz. A miniszter határozata ellen jogorvoslatnak— ideértve bármely bírósági eljárást isnincsen helye. (7) Ha a háromtagú bizottságnak az eljátásra való méltatlanságot kimondó határozata ellen sem a bizottság elnöke, sem az eljárás alá vont személy a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem nyújtott be fellebbezést, a bizottság elnöke a bizottság határozatát az ellátás megállapítására irányuló kérelem elutasítása, illetőleg a már folyósított ellátás megszüntetése végett a m. kir. államvasutak igazgatóságának (Központi Számfejtő Hivatalnak) küldi meg. 8. §. Beszámítható szolgálati idő. Az ellátásra igényt adó legkisebb szolgálati idő. (1) Az ellátás megállapításánál beszámítható szolgálati idő az 1921. évi július hó 26. napjáig eltöltött minden olyan szolgálati idő, amely a m. kir. államvasutak nyugdíjintézete, illetőleg a nyugbérpénztára alapszabályainak 1941. évi december hó 31. napján érvényben levő rendelkezései szerint nyugdíjintézeti, illetőleg nyugbérpénztári tagsági időnek elismerhető, továbbá az 1921. évi július hó 26. napját követő időben jugoszláv hasonló szolgálati kötelékben eltöltött idő, valamint az 1941. évi április hó 10. napja után a m. kir. államvasúti szolgálatban átmeneti alkalmazásban ennek megszűnéséig eltelt idő. Az említett szolgálatok között szolgálati kötelékben nem töltött időt beszámítani nem lehet, de ez a szolgálat folytonosságát nem szakítja meg. (2) Az (1) bekezdés szerint beszámítható szolgálati időtartamának tekintetében a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetének, illetőleg nyugdérpénztárának alapszabályaiban foglalt határozmányok az irányadók. (3) Annál a volt magyar államvasúti alkalmazottnál, akit a jugoszláv hatóságok a hűségeskü letételének megtagadása miatt a szolgálatból elbocsátottak és akit ennek folytán vagy egyáltalán nem, vagy csak az 1930. évi január hó 1. napját követő időben részesítettek ellátásban, az 1921. évi július hó 26. napjától az 1929. évi december hó 31. napjáig terjedő időt — feltéve, hogy ez alatt az idő alatt állandó lakóhelye az akkori Jugoszlávia területén volt — tényleges szolgálatban töltött időnek kell tekinteni. (4) A nyugdíjra, nyugbérre, özvegyi segélyre, gyermeksegélyre, nevelési pótlékra, illetőleg végkielégítésre igényt adó legkisebb szolgálati idő tekintetében a jelen rendelet hatálya alá tartozóknál is a jelenleg hatályos jogszabályok irányadók. Azoknál a személyeknél azonban, akik az 1923. évi július hó 1. napja előtt nyugdíjban, nyugbérben, özvegyi segélyben, gyermeksegélyben, nevelési pótlékban részesültek, illetőleg, akiknek az említett ellátások valamelyikére való igénye az 1923. évi július hó 1. napja előtt nyílt meg, az ellátásra igényt adó legkisebb szolgálati idő tekintetében az igény megnyílásának időpontjában hatályban volt jogszabályok irányadók, feltéve, hogy azok a jelenleg hatályos jogszabályoknál kedvezőbbek. 9. §: A volt magyar államvasúti alkalmazott és nyugdíjas nyugdíjának megállapítása. (1) Annak a volt magyar államvasúti alkalmazottnak és nyugdíjasnak nyugdíját, aki jugoszláv államvasúti szolgálatban nem állott, az alábbi rendelkezések szerint kell megállapítani. (2) A nyugdíj alapjául abban a fizetési osztályban és fizetési fokozatban, illetőleg fizetési fokozatban járó beszámítható javadalmazást kell venni, amelybe az illető az 1921. évi július hó 26. napja előtt, mint m. kir. államvasúti alkalmazott a tényleges szolgálatban utoljára tartozott, illetőleg ha nyugdíjban részesült, amely szerint a nyugdíja meg volt állapítva. (3) A (2) bekezdésben említett fizetési osztály és fizetési fokozat, illetőleg fizetési fokozat megállapítása szempontjából a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetének alapszabályaihoz kiadott XX. függelék B. 1. fejezet 2. pontjának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 7200/1925. M. E. számú rendelet II. fejezet 13. pontjának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. (4) A nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából az előbbi rendelkezések szerint megállapított fizetési osztálynak és fizetési fokozatnak, illetőleg fizetési fokozatnak megfelelő nyugdíjba beszámítható javadalmazást kell alapul venni. (5) A beszámítható szolgálati idő megállapítása és a nyugdíj mértéke (százaléka) tekintetében a hatályos jogszabályok, illetőleg a jelen rendelet 8. §-ában foglaltak irányadók. Azoknál azonban, akik az 1921. évi július hó 26. napja előtt nyugdíjban részesültek, a nyugdíjat a fentiek szerint alapul veendő beszámítható javadalmazásnak abban a százalékában kell megállapítani, amelyben az 1921. évi július hó 26. napja előtt részükre járt nyugdíjat megállapították, azonban a 10. § (6) bekezdésében foglalt kiigazítással.