Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja, 1967. július-december (26-52. szám)

1967-07-01 / 26. szám

26. szám.­ A Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja 211 (5) Az (1)—(2) bekezdés szerinti átlagkereset kiszámí­tásánál figyelmen kívül kell hagyni mindazokat az idő­ket, amelyekre a dolgozó nem kapott munkabért (pl. a betegség vagy katonai szolgálat folytán távol töltött időt). R. 4. §. A természetbeni juttatások értékének kiszámításánál a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fo­gyasztói árat kell figyelembe venni. Dologi kár , R. 5. §. (1) A dolgozónak mindazt a kárát meg kell téríteni, ami a sérelem folytán ruházatában, használati tárgyai­ban vagy a nála levő egyéb dolgaiban keletkezett. (2) A dologi kár összegének kiszámításánál a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói árat kell figyelembe venni, kivéve, ha a dolgozó — a vállalat­nál biztosított kedvezményes beszerzés folytán — a dolgot alacsonyabb áron szerezheti be. (3) A kártérítés összegét az avulás figyelembevételével kell megállapítani. (4) Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nél­kül kijavítható, kártérítésként a javítási költséget kell megállapítani. Költségek és kiadások , R. 6. §. A vállalat a dolgozó olyan költségeit és kiadásait köte­les megtéríteni, amelyek a sérelem következményeinek elhárításához szükségesek (feljavított élelmezési költség, az otthoni ápolással járó többletköltségek, szállítási költ­ségek stb.) ; meg kell téríteni továbbá a sérelemmel kap­csolatos egyéb indokolt költségeit és kiadásait (pl. a vele közös háztartásban élők indokolt beteglátogatási költsé­gét). A hozzátartozók kára R. 7. §. (1) A dolgozó halála esetén a vállalat a hozzátartozók­nak az elvesztett tartás erejéig köteles kártérítést fizetni és a sérelem folytán felmerült indokolt költségeiket és kiadásaikat (pl. a temetkezési költséget) megtéríteni. (2) A hozzátartozók kártérítést csak ráutaltságuk mér­tékének megfelelően igényelhetnek. Járadék megállapítása R. 8. §. (1) Ha a jövedelemkiesés, illetőleg a költség vagy ki­adás tartós jellegű, általában havi járadékot kell meg­állapítani. (2) Járadékot hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosultat a köve­telés érvényesítésében mulasztás nem terheli. Vhu. 3. §. A­ kártérítés járadékszerű megállapí­tásánál — mind I., mind II. fokon — MÁV Kórház és Központi Rendelőintézetben (Budapest) működő Munkaképességcsökkenést Véleményező Orvosi Bi­zottság (MACSO) véleményének figyelembevételével kell eljárni. A körülmények megváltozása R. 1. §. (1) Ha a kártérítés megállapítása után változás követ­kezik be a lényeges körülményekben, így különösen a balesetet szenvedett dolgozó egészségi állapotában, szak­­képzettségében, az általa betöltött munkakörben, vagy — bérrendezés folytán — a hasonló munkakörben dolgo­zók munkabérében, illetőleg a 33/1963. (XII. 3.) Korm. számú rendelet alapján a dolgozó foglalkoztatásában, mind a károsult, mind pedig a vállalat kérheti a megállapított kártérítés módosítását. A szakképzettség megszerzése, vagy magasabb szakképzettség elnyerése eredményeként jelentkező jövedelemnövekedést azonban a képzettség megszerzését követő egy év elteltéig figyelmen kívül kell hagyni. Vhu. 4. §. A dolgozó egészségi állapotában bekö­vetkezett változás miatt szükségessé vált kártérítés módosításánál a MÁV Kórház és Központi Rendelő­­intézet (Budapest) mellett működő Munkaképesség­csökkenést Véleményező Orvosi Bizottságok (MA­­CSZ) véleményét kell figyelembe venni. (2) A fiatalkorú részére megállapított kártérítés össze­gét a 18. életévének betöltésekor, illetőleg a szakképzett­ség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy év elteltekor felül kell vizsgálni és az ezt követő időre a részére járó kártérítést a munkaképessé­gében, illetőleg képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani. E felülvizsgálat nem zárja ki a megállapított kártérítésnek az (1) bekezdés szerint egyéb esetekben szükséges módosítását. Általános kártérítés R. 10. §. Ha a vagyoni kár mértékét pontosan nem lehet kiszá­mítani, a vállalatot olyan összegű általános kártérítés megfizetésére lehet kötelezni, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. A kártérítést csökkentő tényezők­­. 11. §. (1) A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni azt az összeget, a) amelyet a dolgozó vagy hozzátartozója a bekövetke­zett sérelemre tekintettel, társadalombiztosítási szolgál­tatásként, vagy pedig — az élet-, baleset- és nyugdíjbiz­tosítás kivételével — biztosítás alapján kap; b) amelyet a dolgozó a 33/1963. (XII. 3.) Korm. számú rendelet alapján járó juttatásként kapott; c) amelyet a dolgozó a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres, vagy az adott hely­zetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rend­kívüli munkateljesítménnyel elért keresetet; d) amelyhez a dolgozó vagy hozzátartozója a sérelem­mel kapcsolatban megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott (pl. a nemesfémből készült óra eltörése ese­tén a fém értékesítésével nyert összeg); e) amelyhez a dolgozó a károkozás folytán megtaka­rított kiadások eredményeként jutott hozzá. (2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása szem­pontjából a kártérítés összegéből le kell vonni azt az összeget is, amelyet a dolgozó a vállalat által javára kötött élet- vagy balesetbiztosítási szerződés alapján kap. A kár megtérítése R. 12. §. (1) A vállalat — ha a sérelemért felelős — a dolgozó bejelentése alapján köteles a kárt megtéríteni. A vállalat köteles a bejelentés megtételére a dolgozó figyelmét fel­hívni, éspedig a sérelem bekövetkezését, illetőleg munka­­képtelenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást, a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén pedig legkésőbb a változást követő 30 napon belül. Vhu. 5. §. (1) A bejelentés megtételére a dolgozó figyelmét a létszámban tartó szolgálati főnök, MÁV költségvetési intézménynél az intézmény vezetője, MÁV üzemi vállalatnál az üzemi vállalat veze­tője, köteles kimutathatólag felhívni.

Next