Magyar Állatorvosok Lapja, 1969 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1969 / 9. szám - B. Kovács András - Somogyvári Kálmán - Gerendás Mihály - Gráf Zoltán: Fibrin-tartalmú Fibrofurin sebhintőpor-Phylaxia ad us.vet. kisérletes vizsgálata

­. KOVÁCS A. ÉS MNTSAI: FIBROFURAN LEBHINTOPOR 477 A Furidin nitrof­urán-származék, kémiailag 1-5-niiit­­rofuriilideinaimiino-2-kimdazolidinttan. Sárga, vízben rosz­­szul, alkoholban jobban oldódó, stabil vegyület. A Negram (nalidix-sav), kémiailag l-eti­l-1-,metil-il,8- na£tiridin-4-on-3-karbon­sav. Világosbarna por, a nali­dix-sav rosszul, Na-sója jól oldódik vízben. A hintőpor öszetevőit finomra porítottuk és teljesen homogenizáltuk. Szárhatóság ellenőrzése céljából a sab­­hintőporokait nyitott fedelű szóródobozban két hónap időtartamra teli, párás levegőjű állatkórházba­n és mű­tőben helyeztük el. A levegő átlaghőmérséklete az ál­latkórházban és a műtőben 10—20 °C volt, a relatív pá­ratartalom a 10 °C hőmérséklet mellett 89%, illetve 86%. A sebhintőporok a huzamos tárolás után is vál­tozatlanul jól szórhatók maradtak, nem csomósodtak össze. A forgalomban levő hintőporok közül pl. a Chlo­­rocid sieibhin­tőpor hasonló körülmények között tartva összecsomósodott. Vizsgálatainkat 100 azonos korú, súlyú, hím ivarú fehér patkányon végeztük. Kontrollként kezeletlen mű­téti, valamint hasonló módszerrel, korábban vizsgált, Ultraseptyl­unea, Superboryl és Resepty­l sebhintőpor­ral kezelt sebek szerepeltek. A kísérleti állatokat a hin­tőporok sorrendje szerint (1. fentebb) 1., 2., 3., 4., vala­mint a kontrolllállatokat az 5. csoportba sorolták. Mind­ezeken felül 110 klinikai állat (ló, szarvasmarha, kutya és macska) műtéti és másodlagosan gyógyuló sebét, il­letőleg fekélyét kezeltük és figyeltük meg klinikailag. A fehér patkányokat Depridol-Intranarcon-Relaxil-G kombinációval altattuk. A kereszttájék szőrtelenített bőrén, a bőrre és a bőr alatti­­kötőszövetre kiterjedően 10 mm átmérőjű, trepánszerű körkéssel sebeket készí­tettünk. A körülvágott bőrt és bőr alatti kötőszövetet olló és csipesz segítségével távolítottuk el. A műtét után a friss sebek felületére hintőport szórtunk, majd az ellenálló pork kialakulásáig a him­tőporos kezelést na­ponta megismételtük. A műtét utáni napokon folyamatosan ellenőriztük a sebek klinikai képét. A 4. naptól kezdve kétnaponként minden csoportból 4—4 állatot éterrel kiirtottunk, se­beiket szövettani feldolgozás céljára környezetükkel együtt kimetszettük. A kimetszett részeket Zenker-féle keverékben fixáltuk és paraffinba ágyaztuk. A bőrre merőlegesen készített metszeteket hematoxilm­ eozinnnal és Van Giesen-féle eljárással festettük meg. Klinikai tünetek A műtét után 24 óra múlva valamennyi állat sebe bosszant ovális alakú, környezete kb. 12 cm széles sávban duzzadt. A duzzanat a környezetnél kissé melegebb és tapintáskor fájdalmas. A sebek felüle­tét dudorzatos, barnásvörös, hajlékony pörk fedi, melynek magassága nem éri el a környező hám fe­lületét. Azokon a területeken, ahol a pörk hiány­zik, a szövetek anatómiai szer­kezete felismerhető. 48 óra múlva a sebszélek duzzadtak. A hintőporok­kal kezelt sebek felületét vastag, egyenetlen, he­lyenként repedezett pörk borítja, a repedések kö­zött nedvező sebalap látszik. A kezeletlen sebek fe­lületén a pörk vékonyabb, de az alaphoz jól tapad. A műtét utáni 3. napra a sebszélek duzzanata je­lentősen csökken. A pörk magassága valamennyi kezelt seb felületén eléri a hám felszínét, ráborul a környező sebszélekre is. A kontrollsebeken a pörk továbbra is vékonyabb, a felülete bemélyedt. Alap­vető klinikai különbség nem látszik az egyes cso­portok sebei között. A 4. napon a sebszélek duzza­nata már minden állaton eltűnt, a sebek felületét jól tapadó, vaskos pörk borítja. Az 5. napon a Fu­­ridin-tartalmú sebhintőporral­­kezelt sebek egy ré­szének felületéről a pörk levált, másik részükön a pörk szélei elváltak az alapjukról. Az elsőleges vas­tag pörk ellökődése után a sebek felületét finom, filmszerű, középen bemélyedt pörk borítja. A többi csoport állatainak sebén a korábbihoz képest em­lítésre méltó változás alig történt, a kontrollsebek pörk­je is megvastagodott. A 6. és 7. napon a pörkváltódás általánossá vált. A másodlagos pörk az előzőnél vékonyabb, világos­­barna, helyenként sárgásbarna színű. A sebek több­ségénél a sebszélek mentén 12—1 mm széles szür­késrózsaszín hámszegélyt látunk. A 8. és 9. napon a sebek klinikai tüneteiben lényeges különbség nem látszik, bár jól szembetűnik a sebek zsugorodása, megkisebbedése; alakjuk hosszant ovális, átlagos nagyságuk 6,5 X 9,8 mm. A 10. napon a pörk egész terjedelmében a hám fölé emelkedik, szélei az alap­ról leváltak. A Furidin-tartalmú ,sebhintőporral ke­zelt sebek felületéről a pörk­­könnyen leemelhető, sőt egy állaton a pörk második spontán váltódása következett be. A 14. napon valamennyi csoport egyetlen a pörk második váltódása bekövetkezett. A sebek felületét vékony pörk borítja. A kezelt és a kontrollsebek között klinikailag különbség alig látható, úgy tűnik, hogy­­a Furidin sebhintőpork­al kezelt sebek kisebbek, továbbá a felületükön levő vékony pörk szélei is elváltak az alapjuktól. A pörk alatt csaknem az egész seb felületét fiatal hám fedi. A fibrin-tartalmú sebhintőporral kezelt klinikai állatok műtéti sebei zavartalanul gyógyultak. A ki­sebb területű, szabályosan sarjadzó, másodlagosan gyógyuló sebek felületén a hintőporos kezelés után rendszerint jól tapadó pörk alakult ki, a nagyobb hámhiányok pótlódása pörk nélkül, lassan követke­zett be. Az elhalásos, fekélyes jellegű elváltozások esetében csökkent a váladék mennyisége, gyor­sabbá vált a sebek feltisztulása és a sarjadzása. Mikroszkópos kép A kezelt és a kontrollsebek klinikai tüneteiben alig mutatkozott különbség, ezért a szövettani leleteket is összevontan ismertetjük, és csak az egyes csoportok közötti különbségre mutatunk rá. 4 napos sebek. A seb felületét vaskos, jó­l tapadó, ré­teges pörk borítja. A pörk felső részét egynemű, hema­­toxi,lim­eaz,innal világos rózsaszínre festődött anyag ké­pezi, benne főleg a sebszélek közelében rózsaszínre fes­­tődő, szabálytalan alakú fibrim-szemcsék is megfigyel­hetők. A pörk alsó részében sok degenerálódott, szét­esett sejttömeg figyelhető meg. A sebszéleken 14—V2 látótérnyi szélességben (80X nagyítás) az irha elhalt, és nagy mennyiségű neutrophil granulocyta és lympho­­cyta demarkálja az ép irhától. A nagyszámú sejt a seb­zugba követhető, amelyben ugyancsak több-kevesebb fibrin-szemcse foglal helyet. A 2. és a 4. csoporthoz tar­tozó sebeken a sebzugban a fibrin-szemcsék mellett sö­tétkékre festődő szemcsék (bolus alba) is megfigyel­hetők. A seb üregét — a sebszélek és a sebalap közelében — fiatal sarjszövet tölti ki, a sebüreg közepét pedig szabálytalan szerkezetű fibrin-hálózat foglalja el. A fibrin-szálaik mentén kevés neutrophil granulocyta és kevés degenerálódott sejt foglal helyet. A sarj szövet­ben harántul átmetszett kapillárisok láthatók, üregük­ben sok vörös vértesttel. A kezelt sebek közül néhány­nak az üregét már csaknem teljes egészében fiatal an­­gio-fibroblast szövet tölti ki, amelyben ugyancsak nagy­számú, tág ilumenű kapilláris látható. Az aniglo-fu­bro­­blast fejlődése alapján nincs határozott különbség a kísérleti hintőporokkal kezelt sebek gyógyulása között, ezzel szemben a kezeletlen, valamint a Reseptyllel ke­

Next