Magyar Állatorvosok Lapja, 2020 (142. évfolyam, 1-12. szám)

2020-04-01 / 4. szám

A tollcsipkedés nem mindig jelent rendellenes viselkedést MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA | 2020. ÁPRILIS rendszerekben sok hasonló korú egyed él együtt, ami fokozza az agressziót Az agresszió a pulykákban kb. 3 hónapos életkorra válik egyértelműen láthatóvá A pulykabakok különösen agresszívek tudnak lenni egymással A fejcsipkedést a hierarchikus viszonyok fenntartására használják A nagyüzemi rendszerek jelentősen különböznek a háztáji tartástól, hiszen az ipari baromfinevelés rendszerében a csirkék azonos korú, sok esetben azonos ivarú csoportokban (állományokban) nőnek fel (3, 35). Az ilyen, ill. ehhez hasonló összetételű, nagyüzemi módon tartott baromfifajok között kialakuló agresszív magatartásformák a tudomány által részletesebben vizsgált terület. A csirkéknél már két hetes életkorban láthatunk agresszióból eredő csipke­dést, ugyanakkor a hierarchikus magatartás, az alá-fölérendeltségi viszony rit­kán fordul elő 4 hetes kor előtt. Külön a kakas és a tojó dominanciaviszonyok nagyjából 6 és 10 hetes kor között alakulnak ki. A korábbi életkorban már agres­­­szív magatartást mutató csirkéknek magasabb a kezdeti dominancia státuszuk (41), bár a rangsor gyakran megváltozik a madarak ivaréretté válásával. Ezen felül a hím hierarchiaviszonyok különösen instabilak (35). A pulykák lassabban fejlődnek, mint a csirkék, ennek megfelelően az agresszió és a dominanciastátusz később is alakul ki (22). A vadpulyka életmódjában, visel­kedésében, szokásaiban számos közös vonást találunk a jelenleg nagyüzemi szinten tartott fajta-hibridekkel. A PULYKÁK RENDELLENES MAGATARTÁSFORMÁI Jelenleg kevés ismeretanyaggal rendelkezünk e többtényezős problémakör kifej­lődéséről, ill. a kóros magatartás kifejlődésében szerepet játszó bizonyos elemek egymással való kapcsolatáról, továbbá azok madárra gyakorolt hatásáról is (14). Az agresszió a pulykákban kb. 3 hónapos életkorra válik egyértelműen látha­tóvá, azonban már jóval korábban, a tojóknál nagyjából kettő, a bakoknál nem egészen egy hónapos korban elkezdődhet a későbbi agresszív magatartás meg­­alapozódása (32). Maga a kóros magatartás a bakoknál hozzávetőlegesen 5 hónapos korban csúcsosodik ki, amikorra a hierarchiaviszony teljesen kialakul. Mind a bakok, mind a tojók rangsort alakítanak ki, bár a bakoknál ez kifejezet­tebb; erőteljesebben harcolnak, hevesebb vérmérsékletűek, mint a tojók (35). A már meglévő állományokban az agonisztikus magatartások általában enyhék, így nem könnyű megfigyelni, azonban előfordulhatnak csipkedések, üldözések és harcok is. Ez különösen jellemző a hím ivarú madarak körében. A pulykaba­kok különösen agresszívek tudnak lenni egymással, olykor elég komoly csípése­ket okoznak egymásnak, amely aztán a súlyos fejsérülések miatt elhulláshoz is vezethet (35, 44). A pulykák sérülésével járó csipkedéseket három fő abnormális viselkedéstípusra különíthetjük el: a fej csipkedése, a súlyos tollcsípés és a kannibalizmus. Kivétel nélkül mindhárom komoly állatjólléti gondokat okoz a pulykáknál. Az első típus, a fejcsipkedés­­ avagy a klasszikus agresszív csipkedés, amit gyakran a hierar­chikus viszonyok fenntartására használnak az agresszív magatartást tanúsító madarak (1., 2., 3. ábrák, 14, 38, 42). A kóros magatartás e típusának célterülete általában a rangsorban lentebb elhelyezkedő, alárendelt madarak feje, nyaka és/ vagy homloknyúlványa (4. ábrák, 8). A tollcsipdesés egy másik madár tollazatának ismételt csipkedése vagy megtépése. E rendellenes viselkedés célterülete a hát, farok, faroktő és a szárnyak tollazata (14, 42). Néha előfordul e magatartás része­ként a tollak másik egyedről történő eltávolítása és azok elfogyasztása is (42). A tollcsipkedés nem mindig jelent rendellenes viselkedést, ugyanis sok esetben a társas viselkedés részeként, egyfajta szociális tollászkodás formájában nyilvánul meg. Mivel számos lehetséges mód van rá, hogy a pulykák egymást csipkedjék, nehéz a gyakorlatban elkülöníteni egymástól a különféle csípési típusokat (29, 42). A „kedves", gyengéd csipdesés egy vizsgálódó, társas magatartás, amely több­nyire a másik madár tollazatán lévő takarmányszemcsékre vagy egyéb szennye­ződésekre irányul (26, 42). Abban az esetben, amikor a pulykák egymásra irányuló csipdesése egyre agresszívabb magatartássá válik - amely során a kitépett tollak elfogyasztása is megtörténhet - ez a viselkedés már egyértelműen kórosnak és A nagyüzemi 197

Next