Magyar Asztalos- és Faipar, 1998. február-április (8. évfolyam, 2-4. szám)

1998-04-01 / 4. szám

TERMÉKFELELŐSSÉG Lassan két éve már, hogy 1996. július 29-én 15 óra 30 perckor, Budapesten a XI. kerületben a Szabadság­­híd budai hídfőjénél a híd állványozása közben, a részben felépített állvány leszakadt. Az állványról öt munkás a Duna kikövezett partjára zuhant, melynek következtében három fő súlyos életve­szélyes és két fő súlyos sérülést szenvedett. A baleset okának kivizsgálását a rendőrség szakértők bevonásával megkezdte. Az ügy kivizsgálására, a felelősség megállapítására munkavédelmi, statikus és faipari szakértőket kértek fel. Közvetve a fakereskedő(k) a felelős(ek) A faipari szakértők megállapításai ELŐZMÉNYEK: A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat (FKFV) a Szabadság-híd rekonst­rukcióját kapta feladatul annak kapcsán, hogy a híd 100 éves és szükségessé vált időszakos javítása. A szükséges javítási munkák felméréséhez a híd alját be kellett állványozni. A FKFV megkereste a Fővárosi Mérnöki Tervező Rt.-t (FŐMTERV), hogy az 1984-ben már alkalmazott állványo­zási tervet erre a célra aktualizálja. A FŐMTERV a híd rekonstrukciós munkáinak tervezője megkereste a korábbi terveket készítő UVATERV-et, hogy végezze el az aktualizálási feladatot. Az UVATERV a munkát elvégezte, a FŐMTERV pedig a terveket átadta a FKFV-nek. Az UVATERV a tervek átadásának kísérőlevelében az alábbi kitételt tette: „Az állványterv az FKFV által igényelt célra­­ kivitelezői ajánlatkéréshez alkalmas." Ezt követően a híd állványozási munkáira, illetve a felújítás elvégzésére pályázatot írtak ki. Azt, hogy a tendert ki és milyen pályázati anyaggal nyerte meg, azt szakértők anyagok hiányában nem ismerték meg. Tény, hogy a kivitelezést a KÖZGÉP­UNIÓ Rt. mint generálkivitelező kezdte meg. A generálkivitelező bevonta a munkába a D+S Kft.-t, aki viszont alvállalkozóként megbízta az állványo­zási munka elvégzésével az EIFEL Rt-t. Az alvállalkozói megbízás a műszaki tartalomra nem tért ki. Átadásra került azonban egy dokumentum ún. „Statikai számítás", amelyet a KÖZGÉP-UNIÓ Rt. adatai alapján a FŐMTERV készített. A KÖZGÉP-UNIÓ Rt. az üggyel összefüggő és a statikai számítások alapját képező adatszolgáltatása az alábbi volt: „Faanyag minősége I. oszt. építőmes­teri fa - palló 2" vastagságú­­ gerendák 10 x 15 cm kereszt­­metszetűek, hosszuk 5 m. A merev függesztékek 022 mm-es, A 38 B minőségű koracélból készülje­nek. A függesztő lánc járatos, szabvány szerinti méretű és minőségű." A statikai számításokat a FŐMTERV Rt. az I. osztályú faanyagminőségre, az előírt biztonsági tényezőkkel számolva készített el. Meghatározta, hogy vizsgálati állvány készítése esetén a terhelhetőség 200 kg/m2, a gerendák tengelytávolsága 2670 mm és a függesztések távolsága 2200 mm. Munkaállvány esetén a terhelhetőség 500 kg/m2, a függesztések távolsága 1100 mm. A kivitelező a megrendelővel történt szóbeli egyeztetés alapján nem 10 x 15 cm-es, hanem a korábban 1995- ben a híd budai oldalán a pilon környékén és a Gerbercsukló alatt is alkalmazott 8x15 cm szelvényméretű anyagokat használt. Az EIFEL Rt. az állványozás megkez­déséhez szükséges faanyagot 1996. július 25. és 26-án vásárolta meg. A fakereskedőnek tudnia kellett, hogy az anyagokat hová kívánják felhasználni, mert a gerendák hídhoz szállítását is a fatelep rendezte. A leszállított anyagok osztályozás nélkül érkeztek, az átvétel csak a mennyiségre terjedt ki. Az EIFEL Rt. nem rendelkezett fűrészáru minőség ismeretében jártas szakemberrel, mert az állványozási munka a tervezett formában ezt nem igényelte. A gerendákból minőségi vizsgálata nélkül kezdték az állványt építeni, és amikor hatan egy gerendát dinamikusan terheltek bekövetkezett a súlyos baleset. 62 Magyar Asztalos és Faipar 98/04

Next