Magyar Belorvosi Archivum 20. (1967)
Nagy György dr. (et al.): Vérgázanalyticai vizsgálatok polycythaemia verás betegeken
Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belklinika és Tbc. Klinika Vérgáz-analyticai vizsgálatok polycythaemia verás betegeken NAGY GYÖRGY dr., SZILÁGYI JÁNOS dr., OSVÁTH SÁNDOR dr. és MÄRCZ ISTVÁN Közlésre érkezett: 1966- VI. 22. A polyglobulia lehet primaer, ez általánosan polycythaemia vera néven ismert az orvosi gyakorlatban (aetiológiája tisztázatlan), és lehet secundaer. A secundaer polyglobuliák két csoportra oszthatók. Egy részük valamilyen oxygenisatiós zavar következménye functionalis insufficientiával járó szív- és tüdő-megbetegedésekben; itt a vérmennyiség és a vws.-szám növekedése compensatiós eredetűnek tartható. A secundaer polyglobuliák másik csoportja endocrin dysfunctio kapcsán lép fel (Chusing-kór és -syndroma), vagy különböző localisatiójú tumorokat kísérhet, így vesedaganatokat (3, 16, 20), májtumorokat (4, 8, 11), továbbá intracranialis daganatokat (20) és phaeochromocytomát (1,5). Polycythaemia Verában a vérmennyiség és a vvs.-szám egyaránt emelkedett, ami a hypercellularis csontvelőképpel és a gyakran megrövidült vörösvérsejt élettartammal (19) egybevetve, a vérképzés fokozódására utal. A polycythaemia vera esetén végzett vérgáz-analyticai vizsgálatok, elvi meggondolások alapján, két szempontból lehetnek figyelmet érdemlők. Egyrészt, amennyiben jellemzőek, differential-diagnosticai adatokat szolgáltathatnak a polycythaemia vera és a secundaer polyglobuliák elkülönítéséhez. Másrészt a gáz-analyticai adatok és az aktuális vws.-szám, ill. haemoglobinértékek összesítése — szív- és tüdő-megbetegedések biztos kizárása esetén — következtetni engednek arra, hogy a vérmennyiség és a viscositas-növekedés milyen értéken túl, és milyen mértékben okoz oxygenisatóis zavart. Anyag és módszer Klinikánkon 1959 óta foglalkozunk rendszeresen polycythaemia verás betegek kezelésével és gondozásával. Az ezzel kapcsolatos therapiás eredményeinkről korábban már beszámoltunk (6, 7, 14). Jelen vizsgálataink kapcsán beteganyagunk egy részének vérgáz-analyticai adatait ismertetjük, összevetve az aktuális haematológiai státusszal. (Tudomásunk szerint a hazai irodalomban polycythaemia verás betegek vérgáz-analyticai vizsgálatával kapcsolatos eredményeket még nem publikáltak.) Összesen 37 betegen végeztünk vérgáz-analyticai vizsgálatokat, közülük 24-nél különböző időpontban ismételten. Minden betegnél meghatároztuk az artériás vér oxigéntelítettségét és pH-ját, 26 betegnél ezenkívül az artériás vér partialis C02- es 62-tensióját is. Betegeinknél rendszeresen vizsgáltuk a peripheriás vérképet és a csontvelőt, a haematokrit- és a haemoglobin-értékeket, és figyelemmel kísértük az általános klinikai képet. Ezen utóbbiak alapján döntöttük el, hogy betegeink a vérgáz-analyticai vizsgálatok időpontjában aktuálisan exacerbatióban vagy remissióban voltak-e. Általában 5 500 000-es vagy ennél magasabb vvs.-szám, 16—17 g%-os vagy ennél magasabb haemoglobin-érték, hypercellularis velőkép, hepato- és splenomegalia, valamint típusos panaszok esetén (fejfájás, bőrviszketés, vérzékenység stb.) minősítettük a betegeket exacerbatiós stádiumban levőknek. A 37 betegnél összesen elvégzett 82 vérgáz-analyticai vizsgálat közül 72-nél voltak a betegek aktuálisan exacerbatióban, 10-nél remissióban. Betegeinkből 12 volt nő, 25 férfi. Életkoruk 27 és 69 év között ingadozott, többségük 40 és 60 éves volt. Közülük 11-nél cardiosclerotikus eredetű, cor pulmonalés vagy villamos szívelégtelenséget találtunk, ezen betegek rendszeres digitalizálásban részesültek, és minden esetben jól compenzálhatók voltak. 8 betegnek volt antihypertensiv szerekre jól reagáló hypertoniája. Vérgáz-analyticai módszerek : az artériás vér százalékos 02-telítettségét az „Atlas” Universal-Oxymeter küvettás módszerével, a pO2-t és pC02-t a „Godart” Combianalysator-ral, a pH-t pedig az „Astrup és pH-Radiometer komplex apparaturával — a vér hőmérsékletének „Ultrathermostat” segítségével 37°C-on tartásával — határozták meg.