Magyar Belorvosi Archivum 55. Supplementum (2002)
2002 / 3. szám. A Magyar Belgyógyász Társaság XXXIX. Nagygyűlése - Előadás- és poszter-összefoglalók
Előadás- és poszter-összefoglalók COECO-VESICALIS FISTULA CROHN-BETEGSÉGBEN - ANTI-TNFALFA ANTITESTTEL (INFLIXIMAB) VALÓ KEZELÉS AZ ELSŐDLEGES MŰTÉT ELKERÜLÉSÉVEL - ESETISMERTETÉS Pakodi F.,1› Somogyi L.,·2} Pál A.,(l} Rumi Gy.jr.,›l} Dérczy K.,l3} Király Á.,0‹ Horváth Ö. P.,(4) Mózsik Gy.'1' Pécsi Tudományegyetem AOK OEC, I. Belgyógyászati Klinika,(1) Urológiai Klinikáé21 II. Belgyógyászati Klinika Radiológiai Részleg,(3) Sebészeti Klinika141 Bevezetés: A fisztulázó Crohn-betegség kezelése komoly próbatétel, és az entero-vesicalis fistulák sürgős megoldást igényelnek a kiirthatatlan felszálló húgyúti fertőzések veszélye miatt. Ez a megoldás az esetek túlnyomó többségében sebészi, jelentős morbiditással és bizonytalan kimenetellel. Újabb terápiás eljárások, pl. az anti-tumor necrosis factor (TNF)-a antitestek, a fisztulázó Crohn-betegség hatásos és viszonylag biztonságos kezelési lehetőségét jelentik Esetismertetés: A 19 éves nőbeteg kb. 2 évig állt kezelés alatt jelentős fogyás miatt. Sem gastrointestinalis, sem egyéb szervi tünete vagy panasza nem volt. Gasztroenterológiai vizsgálata (hasi ultrahang) negatív volt. Panaszait így pszichiátriai eredetűnek tartották, és eszerint kezelték. 2001 őszén dysuriát okozó uroinfekció igazolódott, mely a szokásos terápiára nem reagált. Nőgyógyász: rezisztencia i. o. paravesicalisan. Urológus: fecaluria, a hólyag jobb oldalán nem malignus küllemű növedék. Colonoscopia: a coecum szignifikáns stenosisa, a látható nyálkahártyán mérsékelt gyulladás. Szövettan: nem specifikus gyulladás. Klinikai dg.: Crohn-betegség. Elkerülendő a csonkító urológiai-sebészi resectiót, anti-TNF-a antitesttel való kezelés (infliximab) mellett döntöttünk. Kezdeti kortikoszteroid- és azathioprin-kezelés, antibakteriális és antimycoticus szerekkel kiegészítve, 3 ciklus infliximabterápia (5 mg/tskg/ciklus). A 2. és a 3. ciklus között a fecaluria megszűnt, a cystoscopia a fistula záródását észlelte reziduális növedék mellett. Mellékhatás nem volt. Az ismételt konvencionális terápia jelentős mellékhatásai miatt sebészi konzílium alapján resectiót indikáltunk. A 2002. áprilisi műtét során kb. 10 cm-es heges, számos fistulával átjárt ileocoecalis bélszakaszt távolítottak el, körülötte száraz, inaktív tályogtartalom volt. A műtétet jól tűrte, a kissé elhúzódó sebgyógyulást követően gyorsan javult, azóta kb. 15 kg-ot hízott, visszatérhetett iskolájába. Következtetés: Bár számos közlemény számol be fisztulázó Crohn-betegség sikeres infliximab-kezeléséről, (ileo)coeco-vesicalis fistula záródását ismertető adatot nem találtunk. Az anti-TNF-a antitesttel való kezelést hatásosnak, biztonságosnak és gyorsnak találtuk ezen fiszulafajta zárásában. Esetünk további érdekessége a hasi tünetek és panaszok teljes hiánya a szinte komplett szűkületet ellenére, így az organikus betegségre utaló első jel a dysuria volt az „anorexiás” betegnél. AZ ARGON PLAZMA KOAGULÁCIÓ (APC) SZEREPE GASTROINTESTINALIS MALIGNOMÁKBAN Palatka K., Tornai I., Vitális Zs., Altorjay I. Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum, II. Belklinika, Gasztroenterológiai Tanszék Az APC non-contakt termikus módszer lokális és diffúz nyálkahártya-laesiók kezelésére. A közvetlen hőkoagulációs és a lézertechnikák alternatívája lehet, helye és indikációi nem tisztázottak. A gastrointesztinumban, inoperábilis sztenotizáló tumorok kezelésére, tumoros vérzés csillapítására, stentek tisztítására használt az APC. Sokat ígérő Barettoesophagus és korai carcinomák kezelésében. 18 hónap alatt 42 betegben alkalmazták az APC-t, 64 alkalommal, ezek több mint fele daganat kezeléssel volt összefüggésben. Tíz betegben polypectomia utáni vérzés kezelésére, 6 betegben diffúz tumoros vérzés csillapítására került sor, a vérzés megállt a tumorok mérete csökkent. Két betegben sztenotizáló inoperábilis rectumtumorban a passzázs javult, a műtét elkerülhetővé vált. Egy esetben inoperábilis betegben felfedezett korai nyelőcső-carcinomát eradikáltunk. Hét betegben fessilis polipok eltávolítását követően alkalmazták a vérzés megszüntetésére, valamint a reziduális szövet eltávolítására. Minden alkalommal sikeresnek volt tartható a beavatkozás. A gyorsaságon és hatékonyságon kívül előny a nehezen látótérbe hozható területeken a tangenciális használhatóság. Szövődményt nem észleltünk, mellékhatásként a gázok feszítő hatása említhető. MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM SUPPLEMENTUM 2002/3 107