Magyar Cserkész, 1929 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1929-02-15 / 4. szám
72 MAGYAR CSERKÉSZ 4. szám ZSIRÁF VADÁSZAT KELETAFRIKÁBAN. A nagykiterjedésű afrikai steppék legfeltűnőbb állata a zsiráf. Csodálatos alakjával, hosszú nyakával hamar magára vonja a figyelmet. A bozótos, fás steppéken átrohanó vonat ablakából gyakran látni őket. Annyira megszokták már a vasutat, hogy közelébe merészkedve, néha elszakítják a telefonvezetékeket is. A különben ártalmatlan, jámbor állatok az angol kormányzat alatt mindenütt messzemenő védelmet élveznek. Csak külön engedély alapján, megfelelő díj lefizetése ellenében szabad egyet-egyet elejteni. Éppen ezért Középafrika steppe-vidékén a zsiráf még elég gyakori. Sokszor közvetlenül az út mellett zavartalanul csipkedik az akácfák koronáját. Azonban ha egy ilyen falkát alaposan meg akarunk figyelni, vagy éppen lefényképezni, akkor nagyon óvatosan és jól leplezve kell őket megközelíteni, mert a zsiráf nagyszerűen lát s különben is elég tágas kilátást élvez hosszú nyaka jóvoltából. Így aztán felfedezve a közeledő veszedelmet, többnyire túlságosan korán elvágtatnak s eltűnnek a fák között. Legjobban szeretik a gyéren fás steppét. Szabad, füves területeken csak ritkán láthatók, különösen akkor, ha egyik ligetből a másikba igyekeznek, vagy inni vonulnak. Más állatokkal szemben békésen viselkednek. Nem is igen vetnek ügyet rájuk a velük együtt élő gazellák, sőt kecskék és juhok sem. Zsiráfot fogni csak egyféleképen lehet: a legsebesebb vágtában üldözve lóhátról hurkot dobni a nyakára. Az egész hajszának azonban nagyon gyorsan kell megtörténnie, mert ha 1—1r km-nél hosszabb darabon üldözik őket, könnyen szívbajt kaphatnak. Az izgalmas és gyakran veszedelmes hajsza menete a következő: Meg kell várni, míg egy zsiráffalka, amelyben fiatal állatok is vannak, gyakran hosszú megfigyelés után, végre az üldözésre alkalmas területre kerül. Közvetlenül napfelkelte után, még a hőség beállta előtt, felnyergelnek, előkészítik az elszakíthatatlan, vastag bivalybőr-kötelet s aztán kezdődik az óvatos megközelítés. De ugyancsak résen kell ám lenni, mert amint észreveszik a lovasok közeledését, nehézkesnek látszó, de szélsebes menekülésbe kezdenek, ütemesen lóbálva hosszú nyakukat. Egy-egy ugrásuk 6 méternél is több térnyereséget jelent számukra. Jó lóval azonban elég hamar be lehet érni őket, legelőbb a gyorsabban kimerülő idős bikákat. Ezek mellett bizony még lóháton is elég törpe lény az ember. A hajsza azonban az elől menekülő fiatal példányokra megy. A távolság mindig csökken, mígnem az üldöző és üldözött egymás mellé kerülnek. Ekkor kerül sor a ponyvára. A zsiráf megtorpan, megáll, a lovas leugrik a lóról, a zsiráf egy ideig ágaskodva vonszolja ide-oda a hosszú kötélen, míg végre megadja magát sorsának. De a vadásznak is nehéz helyzete van, hogy féken tartsa zsákmányát, míg megérkezik a segítség Gyakran végkimerülésre megy a játszma. Ha azután a teherautó tüskén-bokron át megérkezik, akkor kezdődik a foglyok beszállásolása a kocsira szerelt 5 méteres lécketrecekbe. Nagy keservesen a gép mellé terelik az állatot, aztán fülön ragadják a fejét és nyakát behúzzák a ketrecbe, majd néhány markos ember teljes erőmegfeszítéssel beemeli a zsiráf mellső lábait az autóba, végül hátulról nekifeszülve, felsegítik a hátsó lábakat is s a szerencsétlen benn van a ketrecben. Egy pillanatig fekve marad, aztán feláll. Az autó mehet. Ez a beszállásolás meglehetősen veszedelmes művelet, mert a zsiráf — különösen hátrafelé — hatalmasakat tud rúgni. Gyors és gyakorlott fogásokkal azonban oly hirtelen megvan az egész, hogy mire a fogoly felocsúdik, már nincs is mit tennie, de azért még sok baj van vele, mire valamelyik állatkertbe eljut. ...A zsiráf ágaskodva vonszolja ide-oda. A zsiráfot beemelik a ketrecbe.