Magyar Cserkész, 1931 (12. évfolyam, 20. szám)

1931-10-15 / 20. szám

XII. évfolyam 20. szám. Budapest, 1931. október 15. Magyar Cserkész A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE 12 PENGŐ - FÉLÉVRE 6 PENGŐ - NEGYEDÉVRE 3 PENGŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V. KERÜLET, NAGY SÁNDOR­ UTCA 6. SZÁM. CSERKÉSZHÁZ CSAPATLÁTOGATÁSAIM. Ilyenkor év elején a cserkészetben egy nagy nyújtózkodás van. Kipiheni minden csapat a nyári kemény cserkészmunkát, s a pihenő ember nyugalmával gondol vissza az elmúlt nyár minden cserkészélményére. Azt mondjátok, hogy nem sok nyúj­tózkodásra van idő? Igen, tudom, mert az iparoscsapatok tá­borozási szünideje végén már megkezdődik a kemény munka. Hull a fehér faforgács, felsikolt a reszelő a műhelyekben és utána nemsokára az iskolában is megkezdődik a munka. Ez a cserkészmunkában a szünidő. Meg kell szokni az iskola­padot, el kell helyezkedni az új osztályban, a nagyobb felelősség új világában, ami egy évvel közelebb vitt a célhoz, s a cserkész ilyenkor híven teljesíti kötelességeit iskolában, műhelyben egy­aránt. A cserkészösszejövetelek csak később kezdődnek. Ilyen­kor nem is szoktam csapatot látogatni, hanem inkább a kerü­letekkel intézem el a hivatalos dolgokat. Mégis, ha valahol adó­dik alkalom, örülök, ha beszimatolhatok a csendes cserkészott­honokba is. Azaz dehogy is csendesek. A múltkor Székesfehérváron a 85. sz. Zrínyieknél éppen nagy­ban folyt a takarítás. Új otthont kaptak. Elhelyezték a táboro­zás minden kellékét a maga helyén, csendes téli pihenőre és la­kályossá tették a szobát, no meg a műhelyt is kitakarították, mert a télen ezekre lesz szükség. De a műhelyben már nagyban folyt a munka, s egypár szép, magyaros faragású szék csak a ragasztás száradását várta, hogy azután átvegye szerepét a cserkészotthonban. A söprűverte porködön át, alig ismertem­­fel a dolgozó cserkészek körvonalait. Szép otthont kaptak, egy ön­álló családi házat, kicsi kedves udvarral, ahová máris futókat ültettek, hogy barátságosabbá váljon. A IV. kerület is itt talált otthonra. Azután egy nagy sétát tettem, hogy a hosszú vonatutazás után kevés szabadidőmben élvezzem az ősz szépségeit. Egyszer csak egy kerítésen bepillantva egy felírást látok: Cserkészcsa­pat-otthon, cserkészliliom, a 288. sz. Baross Gábor-cserkészcsa­­paté! Nem láttam egy lelket sem a ház udvarán, mégsem tud­tam ellenállni a nagy mágnes, a liliom vonzóerejének, s nem­sokára véletlenül éppen összejövetelen találtam a csapatot. Csak rövid ideig beszélgethettünk, mert harcszerűre mentek, kiélvezni az ősz utolsó szép napjait. Elkísértem őket, s kedves otthonuk­ban csak ketten maradtak. a két fiatal, mosolygó arcú cserkész képe a falon, a Takács Istváné és a Cser Mihályé, akik minden csapatból örökre elköltöztek egy boldogabb világba, érintetlen, ragyogó szemekkel, igazi cserkészek módjára. Pécsett is jártam. Ott is a kerületet látogattam meg, séta közben a 668. sz. Gyóni Géza-cserkészcsapat otthonába is el­jutottam. Pincehelyiségben van ez a kedves otthon. A falon cser­­kész-hangulatképek, meg történelmi képek, az egyik a nándor­fehérvári diadal. Egypár felirást is találtam a falon bekeretezve: „Elvégezted-e a napi jótettedet?!! Meg egy-két törvényt is ki­írtak, hogy mindig eszükbe jusson. A beszélgetésre egy hentes­kötény jelent meg a keskeny utcai ablaknál, azután egy mo­solygó arc hajolt le föléje és kíváncsian betekintett s be is jött, mert cserkész volt. Vasárnap volt, s rajta a munkakötény! A mestere vasárnap is dolgoztatta és örült, hogy így pár percig a cserkészek között lehetett. A cserkész a jogtalan dolgoztatás dacára sem keseredett el. Amint felfelé lépegettünk a cserkészotthon pincehelyiségéből, eszembe juttatta ez a nagy akarás és kitartás azt a sok-sok cserkészotthont, amely szintén pincében talált helyet, hogy mé­lyen építse meg a fundamentumot, egy magasra törő, égbe te­kintő épület számára. Az utcán vidáman búcsúztunk el, mint egy lélektestvérek. Szemben velünk a szép Mecsek aranysárga, tarka­ lombdíszbe öltözött, s rendületlenül őrködött, vigyázva a nem messzi határok felé. Vidám új munkásélet lelkes hivatása, tavaszi erő áramlata tör ki ezekből a kedves cserkészotthonokból s ez az erőáramlat megragadott mindnyájunkat, amikor később egybegyűltünk cserkészek és vezetők, beszélgetni, tervet szőni az 1933-as gö­döllői világjamborekra. Fiúk, készüljetek, készüljünk fel ala­posan, hogy mint magyar cserkészek teljesen megfeleljünk a hozzánk fűzött kívánalmaknak. Ezután minden látogatásomkor sokat fogok elmondani a Jamboreeról, ti meg kérdezzetek. v. F. E.­­a Te gomblyukadból még hiányzik az új civil cserkész jelvény!

Next