Magyar Cserkész, 1936-1937 (18. évfolyam, 2-20. szám)

1936-10-01 / 2. szám

MAGYAR CSERKÉSZ XVIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGÉSZ ÉVRE 2 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR SZERKESZTI: DR. SZTRILICH PÁL 1936. OKTÓBER­I MEGJELENIK A HÓ­­-ÉN ÉS IS-ÉN CSEKKSZÁMLA: 31.428 WANGENHEIM FŐHADNAGY a lezajlott olimpiai játékok lovasverse­nyének volt a versenyzője. Minden egyes lovascsapatnak akadályokkal teletűzdelt terepen kellett végiglovagolnia. Úgy­nevezett csapatverseny volt, melynél valamennyi együttes teljesítménye szá­mított, hacsak egy is kiesik a verseny­ből, kizárták az illető nemzet csapatát. Wangenheim báró lova az egyik akadálynál megbotlott és ő olyan szerencsétlenül esett le róla, hogy kulcs­csontja eltörött. A nézők azt hitték, hogy feladja a versenyt. Azonban nem így történt. Minden nehézség ellenére „befogta" elszabadult lovát, hátára pattant és a törés okozta fájdalom da­cára végiglovagolta a terepet, átugratta az akadályokat és a szabályos időn belül a fájdalomtól és a testi megeről­tetéstől elcsigázva lovagolt be a célba. Ott ájultan esett le lováról, de a csa­pata győzött, a németek győztek. Volt szellemi olimpiász, volt téli olimpiász is. Ha külön akaraterő-olimpiászt rendeztek volna, akkor bizo­nyára Wangenheim főhadnagy nyerte volna meg az első díjat. Biztos, hogy minden jóvérű magyar fiúnak kipirul az arca, amikor ennek a német főhadnagynak remek tettét olvassa. Mindenki bizonyos benne, hogyha Wangenheim főhadnagy egy sportversenyen úgy tudott küzdeni nemzeti színei győzelméért, mennyivel kitartóbban harcolna, ha katonatisztként országa védelméért küzdene. De vájjon kell-e nekünk külföldre tekintenünk, ha igazi hősiességet keresünk ? Ha a magyar történelmi múltat nézzük, találunk ott bőven ragyogóbbnál ragyogóbb példákat. Éppen a közeli napokban emlékezünk a hős aradi tizenhárom vértanúról, akik bátor tekintettel, a hazáért való küzdés átszellemült arcával mentek a legrettenetesebb halál elé. Abban nem lesz hiba, kedves olvasónk, hogy Te, vagy más nem lenne hajlandó akár életét is áldozni a hazáért ! De vájjon tudni fogod-e ? Elég erős lesz-e a tested, hogy kövesse lelked parancsát ? És lesz-e vájjon akaraterőd, hogy parancsolni tudj a test­nek akkor, ha fáj, akkor is, ha testi összeomlás szélén ájulás környékét ? Várjon gondoltál-e arra, hogy az akaraterőt éppen úgy lehet fejleszteni, mint bár­melyik izmunkat ? S itt is gyakorlat teszi a mestert. Bizonyára azt hiszed, hogy erre Neked nincsen alkalmad. Gondold el napi éle­tedet, valószínűleg találsz olyan dolgot, amit kellemetlen megtenned. Válassz ki minden napra olyant, amihez gyakorolnod kell az akaraterődet. Egyszer egy gyors felkelés, egyszer egy hidegebb vízben való mosdás, egyszer egy gyors fejes a hideg uszodavízbe. Máskor talán egy nem ízlő ételnek vidám arccal való megevése, vagy egy fejfájás békésen tűrése vagy hasonló. Ha megizmosodott akaraterőd, választhatsz erősebb feladatokat is. Wangenheim főhadnagynak is bizonyára ilyesmi, a katonai életben számtalan esetben feltalálható férfias akaraterősítő gyakorlat adta meg a lehetőséget, hogy az erőssé fejlesztett akarata minden fájdalmon át diadalmaskodjék. Miért ne lehetne ez a Te esetedben is ? Hátha Téged még nagyobb feladatok hívnak ? Fájdalomtól, testi megerőltetéstől elernyedve lovagolt be a célba Törött karja dacára „befogta“ lovát .

Next