Demokrata, 1995. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)
1995-11-16 / 46. szám
K ovember 20. TÁNC 19.00 órakor kezdődik az Építők Vadrózsák Táncegyüttesének 45 éves jubileumi műsora a Budai Vigadóban (L. Corvin tér 8.). További előadások: 20., 21. november 21. I ÁLLÍTÁSOK A Hadtörténeti Múzeumban (I., Tóth Árpád sétány 40.) Csúcs Ferenc érmesorozatából nyílt kiállítás. Nyitva: Hétfő Kedd 48 1 Szombat évember 18. KONCERT 19.00 órakor kezdődik Kulka János koncertje a budapesti Gutenberg Művelődési Otthonban (VIII., Kölcsey u. 2.). SZÍNHÁZ 19.00 órakor a Krétakör Színház Nagy Játék című vendégjátéka kezdődik a Kamrában. GYERMEKSZÍNHÁZ 11.00 és 13.00 órakor kezdődik a Nevesincs Színház Honszerző Árpád című mesejátéka a budapesti Globe Színházban (XIV., Városliget). KIÁLLÍTÁS „Láthatatlan formák, hangok — Párbeszéd a sötétben” címmel nyílt rendhagyó kiállítás a budapesti Palme Házban (XIV, Városliget, Olof Palme sétány 1.). A tárlaton 45 percen át teljes sötétségben, bottal a kezükben sétálnak végig a csoportok, vezető kíséretével, hogy majdnem megérezzék, milyen vakon élni. Jelentkezni a 343-9029-es telefonszámon lehet. A tárlat december 17- ig tekinthető meg. Vasárnap évember 19. SZÍNHÁZ 19.00 órakor kezdődik a Komédiumban Griffith: Komédiások című darabjának bemutatója. A rendező Dörner György, a főbb szerepeket Kállóy Molnár Péter, Horváth Sándor, Kránitz Lajos és Hollósi Frigyes játssza. 16.30-kor kezdődik az Evangélium Színház Kassai polgárok című előadása a BM Duna Palotában (V. Zrínyi u. 5.). A Thália Színházban 19.00 órakor A sevillai borbélyt viszi színre a Pécsi Nemzeti Színház társulata. MESEJÁTÉK 14.30-kor kezdődik a Honvéd Táncszínház János vitéz című zenéstáncos mesejátéka a Budapesti Kamaraszínház Józsefvárosi Színpadán. * . . E AJÁNLÓ A tékozló fiúk (Apám életére) gy nizzai hotel vezetője idegeskedik, gilisztaarcú revizor turkát éjt nappallá téve a hotel számlái között, terhelő bizonyíték után kutatva. De ez csak a kezdet. A folytatás arról győz meg, hogy tévedtünk, amikor azt hittük, ez egy pénzkölcsönkérési oktatófilm lesz. A rendező ugyanis az anyagi gyötrelmek múltán lelki tájakra visz. Jean-Paul, a hotelfőnök többrétegű szarban van. Kezdetben csak a legfelső réteget látja, de ahogy egyre lejjebb merül, megismerkedhet a többivel is. Ami a kievickélés előfeltétele. Hősünk a szokásos vállalkozói gépéletet éli, a szórakozás neki az, amikor mindenről megfeledkezhet. Persze máskor sem szokott eszébe jutni semmi értelmes, de ezt nem veszi észre, annyira leköti a munkája. Korunk francia hőse ekképp nem érez és nem gondol, egészen addig, amíg a hivatalos gyűrűsféreg heurékázni nem kezd az avas papírszagban. Na jó, sittre nem vágunk, mondja, de tűnjél el ebből a hotelből. Szegény Jean-Paul fogja magát és eltűnik. Még nem sejti, hogy most születik újjá. Most lesz ideje olyan dolgokkal is foglalkozni, amelyekkel érdemes. Most végre elindulhat mások felé.(És ez az egyetlen út, ami magunkhoz is elvisz, mint tudjuk.) Persze eddig is volt kapcsolata emberekkel, de ez csak amolyan létkorcsolya volt. (Sajnos nem nagyon hihető, hogy egy anyagi gondolkodású fazont anyagi természetű dolog, nevezetesen a pénztelenség mozdít ki szellemi szintjéről, és léptet magasabb osztályba. Mindazonáltal legyünk elnézőek, a rendező jó szándékú ember.) Hősünknek van két fivére, egy apja meg nős. Az egyik testvér buzi, a másikhoz csak kölcsönkérni jár.(Az meg akkor sem ad.) Apjának néha krisztusi attitűddel lábat mos, de néha megfordul a fejében, hogy el kéne tenni az öreget láb alól. Ezzel két légy is üttetne egy csapásra: egyrészt euthanáziás gyönyörökkel járna, másrészt biztosítási díjjal kecsegtet. Persze amikor az atty korhadt deszkákon ugrálva a tengerbe zuhan, a rövid tanakodási idő Recenzió Füveskert: 1945—1995 Október derekán jelent meg 392 oldalon a modern kori magyar irodalom egy egészen különleges, fekete csillogású gyöngyszeme, a Füveskert. Az ötvenes évek elején a váci börtönben raboskodó költők, „literátus rabtársak” költői versenyt rendeztek a világirodalom legszebb költeményeinek lefordítására. Aztán elkomolyodott a játék, a kéziratos, többnyire egypéldányos füzetekben megjelentek a raboskodó költők saját versei is. Az ávó börtönében verset írni már önmagában is főbenjáró bűnnek számított. Jellemző a rabok erkölcsi tartására, hogy a kézről—kézre terjesztett börtönbéli szamizdat, s az egész vállalkozás nem bukott le, pedig börtönőr is volt, akihez eljutottak a versek, s aki maga is betéve tudta némelyiket. A Füveskert műfordításai, versei nemzetközi megismertetésének misszióját az emigráció egyik legjelesebb lapját, a Nemzetőrt szerkesztő Tollas Tibor vállalta magára, miközben a kádári langykor Magyarországán a versciklus említést sem kaphatott. Most végre megjelenhetett Magyarországon magyarul a különleges vállalkozás dokumentuma. Értékét emeli, hogy a börtönkalandból hat költői sors sarjadt ki. Gérecz Attiláé, akit 1956. november 7-én a hős szovjet megszállók még nagyobb dicsőségére egy szovjet tank gyilkolt meg a Budapesti Klauzál téren. Tollas Tiboré, aki a forradalom után Németországba menekült. Szathmáry Györgyé, aki bárzongorista lehetett csak a szocializmusban, amíg a gégerák véget nem vetett életének. Béri Gézáé, akinek még ennyi sem jutott, segédmunkásként tengődött, Demokrata 1995/46