Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1996-01-04 / 1. szám
Bencsik András Fent az Interneten Szenzációs ez az új esztendő! Már maga az, hogy élünk. Nem fagytunk meg, nem vertük szét egymás fejét, de nem is vándoroltunk délre, mint a fecskék és más költöző madarak. Itthon maradtunk. Izgága, kalandvágyó természetünk nem engedett a biztos idegenbe, inkább kellett az otthon bizonytalansága. Érdemes volt. Megtudhattuk, amit úgyis tudtunk, hogy dolgozó népünk közérzete alaposan romlott, amióta a szociális érzékenység igazgatja az országot, de még további romlásra számít a nép. Az infláció 28 százalékos, a reálbérek tíz százalékkal csökkentek, a lakossági megtakarítások további öt százalékkal. Pang a mezőgazdaság, összeomlóban az építőipar, csökken az ipari termelés, derül ki a statisztikákból. Bokros, a pénzkirály előbb kifosztotta, azután eladta volt bankját, amit alighanem a történelem egyik legsötétebb üzleteként fog a krónika följegyezni, hiszen 25 milliárd forinttal károsította meg az államkasszát. Hogy mennyi 25 milliárd forint? 25 marék. 25 kiló. 25 liter. 25 pohár. Semennyi. Lélektani tény, hogy az érzékelésnek alsó és felső határa van. A tized milliméter és a tízezred milliméter között ezerszeres a különbség. Az emberi szem mégsem látja, csak ha valaki egy méterre vagy ezer méterre áll. Azt sem látja, mi a különbség, ha valaki százezer méterre vagy százmillió méterre áll. Ugyanez a helyzet a pénzzel. Az átlagembernek fogalma sincs arról, mennyi pénz egymilliárd forint. Ezerszer egymillió. Egyáltalán, egy havi nettó 25 600 forintot kereső magyar átlagember tudja, mennyi egymillió forint? Ne mondjuk neki, hogy ez éppen annyi, mint 39 havi fizetése, mert ő azt feleli, hogy a nettó 25 600 forintjából egy fillért sem tud megtakarítani. Az egy fillért semből mennyit kell összerakni, hogy egymillió legyen? Mennyiszer ezerszer egy fillért sem kell összerakni, hogy egymilliárd legyen? Mennyiszer huszonötször ezerszer egy fillért sem kell összerakni, hogy meglegyen az a pénz, amit ez a Bokros elpiszkolt? Mondjuk, hogy Átlag János magyar dolgozó havonta valahogy mégis félre tud tenni ötezer forintot. Az egy évben hatvanezer forint. Tizenhat és fél Átlag János egy évben össze tud spórolni egymillió forintot. Tizenhatezer-ötszáz Átlag János pedig egy évben már össze tud spórolni egymilliárd forintot. (És most szorozzuk be ezt 25-tel.) 412 500 Átlag János — ha ügyes — egy évben meg tud annyit spórolni, amennyit ez a Bokros pénzügyminiszterként csak a volt bankján át elpiszkolt. Budapest után nincs akkora magyar város, ahol 400 ezer ember élne. Hát ennyi pénz 25 milliárd forint. Ez odalett. Odalett már sokkal több. Odalesz még rengeteg. Tízmillió Átlag János nyomorodik bele. Lesz-e ebben az esztendőben, aki megmondja, mit kéne tenni? És meghallják-e végre? Drágul szinte minden. Akinek van munkája, fele bérért három helyett dolgozik, mégis egyre rosszabbul él. Előrejelzések szerint az év végére eléri a 200 forintos álomhatárt egy liter benzin ára. Azt mondják, az 1956-os forradalom harmincadik, a taxisblokád hatodik évfordulóján majd így fognak sóhajtani a haza hős személyfuvarosai: „Emlékszel, az volt a szép idő, amikor még csak száz forint volt a benzin. De jó lenne egyszer nem vezényszóra tüntetni, csak ne lennénk ilyen gyávák!” Azért van egy jó hírünk is. Mostantól az Interneten is olvasható a Demokrata. A címlapon oldalt, meg hátrébb, az impresszumban megtalálják a címünket. Torgyán doktorról pedig egy lappal később olvashatnak őszinte hírt. Demokrata 1996/1 EGY HÉT