Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1996-02-22 / 8. szám
------------------------------------------------------1 3 lehessen hajtani az autópályákra? Érdemes volna megkérdezni erről a Váci úton, a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Üllői úton lakókat. A szerző vitatja a villamos átvezetésének értelmét a Lágymányosi hídon az Etele úton a Kelenföldi pályaudvarig. Pedig ez azt jelentené, hogy Budáról a mainál jóval egyszerűbben lehet elérni az észak-déli földalatti vonalat a Fradi-pályánál. Ha megvalósulna, akkor utasok ezrei választanák ezt az útvonalat a hetes autóbusz és a negyvenhetes villamos helyett, csökkenne a Bartók Béla út forgalma, és a mainál is világosabban látszana, hogy teljesen felesleges vagy kettőszázmilliárd forintért föld alá süllyeszteni a 49-es villamost az Etele tér és a Kálvin tér között. Ez az egyedüli oka annak, hogy nemhogy a villamos nem készült el, de még autóbuszjáratot sem indíthatott a BKV a Népliget és Kelenföld között. Egy ilyen tömegközlekedési járat ugyanis elvenné azok kenyerét, akik évtizedek óta, évente változó összegért — 10-20-100 millió forintért (mostanában éppen vagy hatszázmillióért) — a belbudai metrót tervezgetik. Amint az M5-ös bevezetéséről ír Szarka Sándor, az is vitatható. Aki az M1, M6, M7-esen jőve az Alföld felé akar továbbmenni, annak rendelkezésére áll az M6-s, semmi értelme, hogy bejöjjön a Lágymányosi hídig, és a Könyves Kálmán körútról forduljon le az M5-ösre. Ez a legalább ötmilliárd forintos félkész autópályahíd szerintem a Demszky Gábor főpolgármester által vezetett Közgyűlésnek talán még a Lágymányosi hídnál is nagyobb merénylete mind a polgárok, adófizetők pénztárcája, mind a Ferencváros ellen. Az M5 forgalmát ugyanis az Illatos úton és a Mester utcán, illetve a Soroksári úton kellett volna bevezetni. Ez a kis autópályácska értékes, köztük városi tulajdonban lévő telkeket értékel le, és egy lakótelepet vág el a külvilágtól. Megépítése egyedül a tervezőknek és az építőknek volt érdeke — no meg az általuk támogatott politikusoknak. Az utolsó bekezdéshez csak annyit, hogy aki a Sas-hegyről nem az Erzsébet híd, a Szabadság híd vagy a Petőfi híd felé akar átjutni Pestre, annak úgy kell. Budapesten van elég híd ahhoz, hogy — különösen a körvasút által határolt területen — mindenki optimalizálni tudja az útvonalat, amelyen keresztezi a Dunát. Egyetlen hídtól számon kérni, hogy miért nem lehet mindenhonnan gyorsan elérni, nem éppen objektív megközelítése a közlekedéstervezésnek. 3___________________________________| 24 MŰHELY 3 de Heródes királlyal az élükön. ” (Vö. Zakar A.: A sumér hitvilág és a Biblia) László Gyula régészprofesszor szerint a jelenlegi hivatalos álláspont nemcsak hogy nem egyezik krónikáink őstörténeti hagyományaival, hanem mesének minősíti ezeket, mert nem az ún. finnugor őstörténet felé vezetnek. Pillantsunk tehát bele azokba a krónikákba, amelyek a magyarok megtérítése utáni századokban keletkeztek. Vegyük előre Anonymust, aki III. Béla király jegyzőjeként tevékenykedett, és művét A magyarok cselekedeteiről 1200 körül írta. Témánkat érintő sorai a következők: „Szkítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia és az a nemzet Mágóg királyról nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. ” Majd több helyen is megemlíti, hogy a magyarok is Mágóg király utódai. Ezzel szemben Székely István Krónikája a XVI. századból felsorolja Attilának családfáját imigyen: Noé, Ham, Chus, Nimroth, majd odébb Atila, Chaba, Ed, Ugek, Előd, Álmos, Árpád. Kézai Simon, IV. (Kun) László király udvari papja 1283-ban így tudja: „A vízözön után a kétszázegyedik évben, az óriás Ménrót, a Jáfet véréből származó Thana fia, okulva a múlt veszedelmén, egész rokonságával együtt egy torony építésébe kezdett, hogy ha esetleg a vízözön megismétlődnék, a toronyba menekülve elkerülhessék a bosszuló ítéletet.” Odébb így folytatja: „Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére költözött, amely vidéket az idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született, ti. Hunor és Magyar, akiktől a hunok, vagyis magyarok származtak. ” Itt már kapkodhatjuk a fejünket: ki kinek a fia, és miféle gőgösségből épült az a torony Sineár (Sumér) földjén? Mielőtt kíváncsiságunktól hajtva azonnal rávetnénk magunkat a lehetséges válaszok felkutatására, olvassunk még bele Thuróczy János 1486-ban Augsburgban kiadott Krónikájába, így tájékoztat bennünket: „Kámnak a fia Kánsán is, róla a kánaáni népeket nevezték el, a földjüket utóbb Izrael fiai kapták meg. Kusnak a fia volt Séba, tőle származnak a szabeusok, az ő fia volt Havilah is, tőle a pogányok származnak. Továbbá Kus nemzette Nimródot is. Ez volt az a Nimród, aki Noé utódait rávette az úr (az ószövetségi Jahver a szerk.) elleni lázadásában ama híres torony és város építésére. Szent Jeromos szerint Nimród uralma Babilonban és Sinár földjén kezdődött. Némelyek úgy tartják, hogy ez a Nimród volt a hunok, vagyis a magyarok ősapja. Máshol pedig az áll, hogy Hunor és Magor, a hunok, vagyis magyarok ősapái nem Nimród fiai voltak. ” Berossos babiloni káld krónikaíró szerint „Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót a népével Sennár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost, és fölötte nagy tornyot alapított a víztől való megmenekülésnek százharmincegyedik esztendejében. ” Berossos kapcsolatba hozza a szkítákat Nemróttal, és megemlíti a Thanais (Don) folyó nevét is. E kapcsolatot Epiphanius egyházatya így világítja meg: „a hellének ezt a Nemrótot tartják Zoroasternek, aki tovább költözvén a keleti részek felé, Baktriának alapítója lön. ” Isidorus Hispalensis ugyanezt mondja: „Először Perzsiában keletkezett a mágikai mesterség, ahová ugyanis az óriás Nemrut a nyelvek összezavarodása után elment volt. ” A források tanúsága szerint Nimrud volt a szkíta vallás megalapítója, s ő a szkíta vidékek első királya, éppúgy, mint Asszíriának. (Vö. Sebestyén L.: Kézai Simon védelmében Bp. 1975.) Nimrud keleti-kusán birodalmának székhelyét az őshagyományos Baktria tartomány fővárosába, a legendás hírű Balkba helyezik. Az országot viszont a történészek hol Perzsiának, hol pedig Hunniának nevezik. Van egy kalandos sorsú ősgesztánk, amely a Tárih-i-Üngürüsz címet viseli, és éppen azért, mert írója török nyelvre fordította le az 1740-ben Székesfehérvárott talált latin nyelvű krónikát. A latin eredeti elveszett, viszont Mahmud Terdzsüman munkája visszakerült hozzánk, és Blaskovics József magyar nyelvre fordította azt. Az írás először nevezi meg a helyet, ahová Nimrud óriás a sumér városok felépítése után költözött. „A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemrud gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták. Egy nap Demokrata 1996/8