Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1996-02-22 / 8. szám

------------------------------------------------------1 3 lehessen hajtani az autópályákra? Ér­demes volna megkérdezni erről a Váci úton, a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Üllői úton lakókat. A szerző vitatja a villamos átvezetésé­nek értelmét a Lágymányosi hídon az Ete­le úton a Kelenföldi pályaudvarig. Pedig ez azt jelentené, hogy Budáról a mainál jóval egyszerűbben lehet elérni az észak-déli földalatti vonalat a Fradi-pá­­lyánál. Ha megvalósulna, akkor utasok ez­rei választanák ezt az útvonalat a hetes au­tóbusz és a negyvenhetes villamos helyett, csökkenne a Bartók Béla út forgalma, és a mainál is világosabban látszana, hogy tel­jesen felesleges vagy kettőszázmilliárd fo­rintért föld alá süllyeszteni a 49-es villa­most az Etele tér és a Kálvin tér között. Ez az egyedüli oka annak, hogy nemhogy a villamos nem készült el, de még autóbusz­­járatot sem indíthatott a BKV a Népliget és Kelenföld között. Egy ilyen tömegköz­lekedési járat ugyanis elvenné azok ke­nyerét, akik évtizedek óta, évente változó összegért — 10-20-100 millió forintért (mostanában éppen vagy hatszázmillióért) — a belbudai metrót tervezgetik. Amint az M5-ös bevezetéséről ír Szarka Sándor, az is vitatható. Aki az M1, M6, M7-esen jőve az Alföld felé akar tovább­menni, annak rendelkezésére áll az M6-s, semmi értelme, hogy bejöjjön a Lágymá­nyosi hídig, és a Könyves Kálmán körútról forduljon le az M5-ösre. Ez a legalább öt­­milliárd forintos félkész autópályahíd sze­rintem a Demszky Gábor főpolgármester által vezetett Közgyűlésnek talán még a Lágymányosi hídnál is nagyobb merényle­te mind a polgárok, adófizetők pénztárcá­ja, mind a Ferencváros ellen. Az M5 for­galmát ugyanis az Illatos úton és a Mester utcán, illetve a Soroksári úton kellett volna bevezetni. Ez a kis autópályácska értékes, köztük városi tulajdonban lévő telkeket ér­tékel le, és egy lakótelepet vág el a külvi­lágtól. Megépítése egyedül a tervezőknek és az építőknek volt érdeke — no meg az általuk támogatott politikusoknak. Az utolsó bekezdéshez csak annyit, hogy aki a Sas-hegyről nem az Erzsébet híd, a Szabadság híd vagy a Petőfi híd fe­lé akar átjutni Pestre, annak úgy kell. Bu­dapesten van elég híd ahhoz, hogy — kü­lönösen a körvasút által határolt területen — mindenki optimalizálni tudja az útvo­nalat, amelyen keresztezi a Dunát. Egyet­len hídtól számon kérni, hogy miért nem lehet mindenhonnan gyorsan elérni, nem éppen objektív megközelítése a közle­kedéstervezésnek. 3­­___________________________________| 24 MŰHELY 3 de Heródes királlyal az élükön. ” (Vö. Zakar A.: A sumér hitvilág és a Biblia) László Gyula régészprofesszor sze­rint a jelenlegi hivatalos álláspont nem­csak hogy nem egyezik krónikáink ős­történeti hagyományaival, hanem mesé­nek minősíti ezeket, mert nem az ún. finnugor őstörténet felé vezetnek. Pil­lantsunk tehát bele azokba a krónikák­ba, amelyek a magyarok megtérítése utáni századokban keletkeztek. Vegyük előre Anonymust, aki III. Béla király jegyzőjeként tevékenykedett, és művét A magyarok cselekedeteiről 1200 körül írta. Témánkat érintő sorai a követke­zők: „Szkítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia és az a nemzet Mágóg királyról nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Atti­la király. ” Majd több helyen is megem­líti, hogy a magyarok is Mágóg király utódai. Ezzel szemben Székely István Króni­kája a XVI. századból felsorolja Attilá­nak családfáját imigyen: Noé, Ham, Chus, Nimroth, majd odébb Atila, Chaba, Ed, Ugek, Előd, Álmos, Árpád. Kézai Simon, IV. (Kun) László király udvari papja 1283-ban így tudja: „A vízözön után a kétszázegyedik évben, az óriás Ménrót, a Jáfet véréből származó Thana fia, okulva a múlt veszedelmén, egész rokonságával együtt egy torony építésébe kezdett, hogy ha esetleg a víz­özön megismétlődnék, a toronyba me­nekülve elkerülhessék a bosszuló ítéle­tet.” Odébb így folytatja: „Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarodásának kezdete után Eviláth földjére költözött, amely vidéket az idő tájt Perzsiának ne­veztek, s ott feleségétől, Enethtől két fia született, ti. Hunor és Magyar, akiktől a hunok, vagyis magyarok származtak. ” Itt már kapkodhatjuk a fejünket: ki kinek a fia, és miféle gőgösségből épült az a torony Sineár (Sumér) földjén? Mielőtt kíváncsiságunktól hajtva azonnal rávetnénk magunkat a lehetsé­ges válaszok felkutatására, olvassunk még bele Thuróczy János 1486-ban Augsburgban kiadott Krónikájába, így tájékoztat bennünket: „Kámnak a fia Kánsán is, róla a kánaáni népeket ne­vezték el, a földjüket utóbb Izrael fiai kapták meg. Kusnak a fia volt Séba, tő­le származnak a szabeusok, az ő fia volt Havilah is, tőle a pogányok származ­nak. Továbbá Kus nemzette Nimródot is. Ez volt az a Nimród, aki Noé utódait rávette az úr (az ószövetségi Jahve­r a szerk.) elleni lázadásában ama híres torony és város építésé­re. Szent Jeromos szerint Nimród uralma Babilon­ban és Sinár földjén kezdődött. Némelyek úgy tartják, hogy ez a Nim­ród volt a hunok, vagyis a magyarok ős­apja. Máshol pedig az áll, hogy Hunor és Magor, a hunok, vagyis magyarok ősapái nem Nimród fiai voltak. ” Berossos babiloni káld krónikaíró szerint „Midőn Belas, Jupiter fia meg­halt, Nemrót a népével Sennár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost, és fölötte nagy tornyot alapított a víztől való meg­menekülésnek százharmincegyedik esz­tendejében. ” Berossos kapcsolatba hoz­za a szkítákat Nemróttal, és megemlíti a Thanais (Don) folyó nevét is. E kapcsolatot Epiphanius egyházatya így világítja meg: „a hellének ezt a Nemrótot tartják Zoroasternek, aki to­vább költözvén a keleti részek felé, Baktriának alapítója lön. ” Isidorus Hispalensis ugyanezt mond­ja: „Először Perzsiában keletkezett a mágikai mesterség, ahová ugyanis az óriás Nemrut a nyelvek összezavarodá­­sa után elment volt. ” A források tanúsága szerint Nimrud volt a szkíta vallás megalapítója, s ő a szkíta vidékek első királya, éppúgy, mint Asszíriának. (Vö. Sebestyén L.: Kézai Simon védelmében Bp. 1975.) Nimrud keleti-kusán birodalmának székhelyét az őshagyományos Baktria tartomány fővárosába, a legendás hírű Balkba helyezik. Az országot viszont a történészek hol Perzsiának, hol pedig Hunniának nevezik. Van egy kalandos sorsú ősgesztánk, amely a Tárih-i-Üngürüsz címet viseli, és éppen azért, mert írója török nyelvre fordította le az 1740-ben Székesfehérvárott talált latin nyelvű krónikát. A latin eredeti elveszett, vi­szont Mahmud Terdzsüman munkája visszakerült hozzánk, és Blaskovics Jó­zsef magyar nyelvre fordította azt. Az írás először nevezi meg a helyet, ahová Nimrud óriás a sumér városok felépíté­se után költözött. „A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemrud gyermekeitől szár­mazott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták. Egy nap Demokrata 1996/8

Next