Demokrata, 1996. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)

1996-08-08 / 32. szám

O A MŰHELY . Csurka Istvánhoz hasonló annyiban, hogy szinte mindenkivel (Antall-lal, Hornnal stb.) állandó harcban áll(t). Sze­mélyisége nem tűr ellentmondást. A hata­lom megszerzése és gyakorlása tekinteté­ben nincsenek illúziói és skrupulusai. Nem ábrándozó típus, Lezsák Sándor szö­ges ellentéte. Torgyán József a hírek sze­rint egy órán át képes egyetlen összefüggő körmondatban beszélni, azután elkezdi önmagát ismételni, majd elveti a sulykot. Mostanáig bírta türelemmel, nemrégiben azonban kibi­­ggyantak belől az álliberális férgek kifejezés. Ez a kijelentés rá és párt­jára egyaránt végzetesnek bizonyult. Azonnal besorolták őt az úgynevezett szélsőjobb képviselői közé, közvetlenül Csurka István mellé, akivel viszont egyál­talán nem szövetségesek. Nem csoda: Csurka egy science-fiction világ­stratégája, Torgyán pedig egy na­gyon is földhözragadt világ, a kisgazdák szófacsaró ügyvédje. Torgyánra igaz: a sajtó adta, a sajtó elvette. A liberális új­ságírók oly mértékig feldühödtek, hogy felhagytak a már korábban megkezdett sztárcsinálással, és legott új hős (Orbán Viktor­ után néztek. Pető Iván Magyarország miniszterelnö­ke lehet, ha az SZDSZ megnyeri az 1998. évi választásokat. Ez lehetségessé válik, ha az MSZP-kormány megbukik és az MSZP több részre szétesve, hitelét veszíti. Az SZDSZ-nek tehát ki kell lépnie a re­ménytelen jövőjű koalícióból. Másfelől az SZDSZ győzelméhez az is kell, hogy az egységes nemzeti ellenzék ne jöhessen lét­re. Ha az MSZP felbomlik, a nemzeti el­lenzék pedig össze sem szerveződik, az SZDSZ már 18-20 százalékkal (ez min­denkori maximális lehetősége) is győztes lehet. Tekintettel arra, hogy az MSZP vélhe­tőleg elintézi saját magát, az SZDSZ min­den erejét a két legerősebb potenciális el­lenfél, a Kisgazdapárt és a Fidesz ellen összpontosíthatja. A nemzeti ellenzék egybeszerveződésének lehetséges ková­sza ugyanis a Kisgazdapárt a maga várha­tó 15-20 százalékos szavazati arányával, vagy Orbán Viktor személyes vonzereje. Az már tragédia lenne az SZDSZ számá­ra, ha a nemzeti ellenzék úgy állhatna össze a Kisgazdapárt és Orbán Viktor ve­zényletével, hogy már a szétesett MSZP népi-nemzeti szárnyát is maga mögött tudhatja. A játék nyilvánvalóan arra megy ki, hogy a nemzeti ellenzék semmilyen irányí­tással ne jöhessen létre, az MSZP pedig csak az utolsó pillanatban hulljon eredeti összetevőire: mindez az SZDSZ promi­nens érdeke. Győzelem esetén Pető Iván már valószínűleg nem Kuncze Gábort je­lölné miniszterelnöknek, hanem — a hát­térből előléptetve — saját magát. A szürke eminenciás Pető nem moralizál és nem ábrándozik, tehát komoly esélyes. Németh Miklós vagy Nagy Sándor sze­mélye akkor jöhetne szóba miniszterel­nökként, ha az MSZP történetében a Horn-korszak netán a párt katasztrofális szétesése nélkül érne véget. Ez azonban előre megtervezett és következetesen vég­rehajtott generációváltást feltételez az MSZP vezetésében, ami valószínűtlen. Horn önként nem adja át a hatalmat. Né­meth és Nagy tapasztalt közgazdászok. Viszont egyikük sem karizmatikus egyé­niség, mindkettőjüket az egykori állam­­párt nevelte naggyá. Orbán Viktor, tízszer Orbán Viktor miniszterelnöki alkalmassá­gát korábban már idézett cikkem tíz pont­ja pont alapján vizsgálom. Önálló, új, átfogó gazdaság­­politikai koncepció: a legfon­tosabb gazdaságpolitikai kér­dések lehetséges megoldásait a Fidesz szakértői révén is­meri. Szakértői azonban libe­rális beállítottságúak. Orbán lényeglátá­sát dicséri, hogy a magyar gazdasági helyzet kulcskérdésének a külső eladó­sodás kontra privatizáció kérdését tekin­ti. Hátrányosnak tartja, hogy nem jött létre egy tőkeerős nemzeti burzsoázia, így a külfölddel szembeni politikai ki­szolgáltatottságunk tovább nőtt. A kül­földi nagytőke beavatkozása a magyar politikába elsősorban a tömegtájékozta­tás birtoklásán keresztül valósul meg. ,,A­ világ eseményeinek történéseit különbö­ző pénzügyi csoportok is befolyásolják. ’’ Magyarországnak ma nincs olyan ipar­és privatizációs politikája, amely biztosí­taná a nemzetállam önvédelmét a külső érdekű befolyással szemben. Átfogó koncepcióra, nemzeti stratégiára lenne mielőbb szükségünk. ,A nemzeti straté­gia azért szükséges, hogy a nemzeti érde­keket érvényesíteni lehessen egy bonyo­lult, és valóban szűk csoportok által is jelentősen befolyásolt világban No de mi a kiszolgáltatottságunk oka? Az adósság. Az adósnak nem lehet önálló véleménye, önvédelme, önérdekű politi­kája, és nem lehet szakértői vagy nemzeti öntudata sem. 2. A gazdaságpolitika megalko­tása: az adósság kezelését ille­tően Orbán Viktor támaszko­dik a Fidesz szakértőinek szá­mítási eredményeire, misze­rint: .Ma rendszeresen fizetni az adósságot, több gazdasági haszonnal és kevesebb kárral jár, mint ezt megtagad­ni". Ez tévedés! 1982 óta a kamatokra vesszük fel az újabb hiteleket, tehát nem is az adósságot fizetjük vissza, hanem csak a kamatait. Kizárt dolog, hogy az adósság­­kezelésnek ez a másfél évtizede begyako­rolt módja számunkra kedvező lenne! Ak­kor ugyanis az adósságállomány csök­kent, a GDP pedig nőtt volna. Mindezek­nek azonban már 15 éve éppen az ellenke­zője történik: a felvett hiteleknek nincs ho­zamuk, az adósságállomány egyre nő, 8- 10 éve már a GDP is folyamatosan csök­ken. Nem az a baj vajon, hogy a Fidesz szakértői ugyanabból a restrikciós emlő­ből szívták magukba a pénzügyi ismerete­ket, mint az MSZP, vagy az SZDSZ szak­értői? Legyen karizmatikus személyi­ség: Orbán Viktor az. Már lát­ható, milyen lesz 40-45 éve­sen. Tudatosan hű legbenső, magyar tudatú önmagához. Kérdés, hogy a tömegeket ké­pes-e magával ragadni, és mi vár bennün­ket vele az út legvégén? Nem tudható biz­tosan, hogy számára mennyire fontos a becsapott nép bizalmának elnyerése. A né­­pet ő még ugyan nem csapta be, de a tö­megeket újra bízni valakiben neki kell megtanítania. Nagy kérdés Orbán Viktor egész alapállása. Amennyiben azt képzeli, hogy semmi extra, ez itt egy hétköznapi közép-kelet európai posztkommunista jogállam, félúton az unió felé, amelyben természetes jogánál és ügyességénél fog­va ő és elitcsapata fog 1998-tól tökéletes eurobürokráciát csinálni, úgy nagyot té­ved. A magyar helyzet ennél sokkal bonyo­lultabb. Éppen a széles tömegek, a nép ke­zelhetősége jelenti a legfontosabb politi­kai és gazdaságpolitikai problémát. Nem az itt a legfőbb dilemma, hogy jó kormány vagy rossz kormány, jobbra-e vagy balra, itt a tőke, hol a tőke, magyar-e vagy más, hanem hogy hamarosan az egész nép éhen hal vagy megfagy, ha nem tesz valaki gyorsan valami nagyon jót! A helyzet roppant kényelmetlen, nép 1. 3. Demokrata 1996/32

Next