Magyar Demokrata, 2003. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
2003-01-09 / 2. szám
ARCKÉP Gyurkovics Tibor Ez a Gyurkovics név igazán nem volt hasznomra az ’50-es évek elején. Akkoriban kezdtem valahogy nagy nehezen a sajtó közelébe kerülni. Rögtön lehercegfiúztak. Meg tudnám mondani, hogy kik azok, ma is élnek és nyüzsögnek. De ez mellékes. A lényeg az, hogy ez egy régi família, 1668-ban kapott nemességet Lipót császártól kistankóczi ivanóczi Gyurkovich András. A törökellenes harcokban délre húzódtak, ott szereztek valami érdemeket, gondolom, nem valami világrengető hőstettel, csak tisztességgel. Ennek a délvidéki létnek a következménye, hogy ilyen szerbes, délszlávos lett ez a név. Érdekes, hogy a név mennyire befolyásolja az ember életét, mert látod, az írók mindig meg akarják változtatni. Ez érthető dolog. Én valahogy nem akartam megválni az enyémtől soha. interjú: Boros Károly fotó: T. Szántó György A i-V-c y \ \ jiXi i X PJ Demokrata 2003/2 64