Magyar Demokrata, 2008. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)
2008-06-04 / 23. szám
48 TUDOMÁNY Két hét a Pilisben Ötven esztendeje, 1958. június 30-án hunyt el Sashegyi Sándor pomázi helytörténész, amatőr régész, akinek neve öszszeforrt a Pilisben végzett kutatásokkal. Sashegyi Sándor leghívebb tisztelői megemlékezést tartanak a pomázi temetőben található sírjánál, június 29-én 16 órakor. Az ő szellemében, munkássága folytatásaként végez hivatalos ásatásokat a 2000-ben bejegyzett Holdvilágárok Alapítvány, amelynek alapítója és motorja Szörényi Levente. - Mikor találkozott először Sashegyi Sándor nevével? - Gyerekek voltunk, mégis különös érdeklődést váltott ki belőlünk, amikor otthon a Pilisről beszélgettek a felnőttek, apánk és barátai. Arra nem igazán emlékszem, hogy Sashegyi járt-e nálunk, de arra igen, hogy az ötvenes évek elejétől, én akkor hat-hét esztendős voltam, gyakran kirándultunk a Pomáz fölötti Holdvilágárokba. Egy ilyen alkalomkor látogattuk őt meg pomázi házában, de személyes emlékeim nem maradtak róla. Az ásatási fényképek és az elbeszélések alapján rögzült egyfajta emlékkép bennem. Halálakor még csak tizenkét éves voltam, viszont az elmúlt évtizedekben sokat tanulmányoztam az apámnál föllelhető újságcikkeit, jegyzeteit, a róla szóló írásokat. 1997-ben Csathó Pállal közös szerkesztésben megjelentettük a Holdvilágárokban 1941 őszén végzett ásatás naplójegyzeteit Holdvilágárok - Holtvilágárok címmel. Ennek kapcsán lehetőségünk nyílt a teljes életmű dokumentációját áttekinteni a szentendrei múzeumban. - Az utóbbi másfél évtizedben komoly társadalmi érdeklődés alakult ki a Pilis titkaival kapcsolatban. Sokaknak igen élénk a fantáziája a lehetséges megoldások tekintetében. Számtalan Pilis-szakértő bukkant fel... - Valóban sok a képzelgés, ami persze önmagában nem lenne baj. A baj ott kezdődik, amikor határozott állításokba torkollik a feltételezés, ráadásul a média nyilvánosságát is igénybe véve terjed a megalapozatlan hangulatkeltés. Ez árthat a higgadt, mindent alaposan mérlegelő kutatásnak. Szerencsére eddig nem érte el azt az ingerküszöböt, amelynek irritálása végső soron meghiúsíthatja a 2000 óta, Repiszky Tamás, a szentendrei múzeum régésze közreműködésével végzett leletmentő ásatásunkat. Nekünk nincs semmilyen prekoncepciónk, a leletek és jelenségek összefüggéseit igyekszünk feltérképezni. - Sashegyi nyomán? - Természetesen. Sashegyi a szó jó értelmében egy megszállott ember, fanatikus Pilis-kutató volt. Egyszerre volt meg benne a tudós lelkiismeretes precizitása, és a művész teremtő képzelete. Nem volt hivatásos régész, ezért a szakma is nehezen fogadja el. Viszont fáradhatatlanul képezte magát, latinul is tanult, hogy Anonymust eredetiben tanulmányozhassa. A Holdvilágárok felső szakaszánál látható vízesés fölötti hatalmas faragott sziklafalhoz is épp a sokat támadott Anonymus egyik sora vezette, mely szerint: „... tisztességgel temették őt el egy patak forrása felett, amely kőmederben folyik alá Atilla király városába...” Nyilatkozataiban nem is nagyon takargatta, hogy valójában ezen a helyen Árpád fejedelem sírját szeretné beazonosítani. Ezzel az őszinteséggel elég sok bajt hozott saját fejére, mert az elképzelést nem sikerült bizonyítani. Minden lehetőséget megragadtak, hogy nevetségessé tegyék. Hihetetlennek tűnik, de az előbbiekre összesen két hét állt rendelkezésére 1941 októberében, hogy saját finanszírozásban bizonyítsa igazát. Ebben annyira hitt, hogy később naplójában le merte írni a következőket: „Hiszem és tudom, hogy el fog következni az az idő - ha már én nem is leszek az élők sorában -, amikor a pomázi romemlékek, belterületek és a Holdvilágárok feletti történeti emlék teljes feltárása megtörténik, és a napvilágra kerülő leletek engem fognak igazol- MTI 2008. június 4. E3EEE3