Magyar Demokrata, 2011. július-szeptember (15. évfolyam, 27-39. szám)
2011-08-17 / 33. szám
ire azonnal megnyílnak a gazdag kincset magukban hordozó öregek. Bíznak benne legnagyobb álma az volt, hogy egyszer egy múzeumba összegyűjtse és átadja a magyaroknak élete gyümölcsét, a „magyar folklórt”. A múzeumot Válaszúton képzelte el, ahol a Borsa-patak a Kis-Szamosba ömlik. A falu nevét 1325-ben említik először okiratokban. Több évszázadon át a falu a Bánffyak tulajdona volt. Az épület — amely álmaiban népművészeti központként működött - a Kallós családé volt, amit a háború után elvett a román állam. Kallós Zoltán az 1989-es változások után visszaszerezte a jussot, a család és a nemzet jussát. A zömök kis kastélyszerű Kallós Zoltán Alapítvány és Múzeum mögött egy szép, tornácos házban lakik az alkotó. Először két pulikutya jelenik meg, az idősebbik Sajó és a még kölyök - a Hortobágyról! - Tisza. Kallós Zoltán ragyogó kondícióban és ma is lelkesen vezet végig a szépen berendezett, dokumentált múzeumon. A magyar folklór közepén állva csodálhatjuk azt a hatalmas munkát, amit Kallós Zoltán elvégzett. Az alapítványt 1992-ben hozta létre, a kiállítás 1998-ban nyílt meg és napjainkra készült el. Néhány évtizede, nagyon érdekes módon indult a kapcsolatunk. Tudtuk róla, hogy ő is a török népek köréhez sorolja a magyarságot, hiszen ezt látta, hallotta, élte meg útjai alkalmával. Egy ízben a sárga ujgurok körében gyűjtött népdallal ajándékoztuk meg Zoltánt. Amikor meghallgatta, késő éjjel izgatottan hívott föl telefonon: „Az egyik népdalt most gyűjtöttem a moldvai csángóknál, Te meg István ezt küldted el nekem”. Ez a dal a „Beli, beli...” kezdetű altatódal volt, és a „beli” szót a csángók le sem fordították, úgy mondták, mint a több ezer kilométerrel távolabb élő sárga ujgurok. Mi ez, ha A szórványmagyarság sanyarú sorsa sem hagyta hidegen. Magyar iskolát szerveztek Válaszúton, kollégiummal. Ahogy mondja, négy gyermekkel indultak, ma kilencvenen vannak. Lakhatást, kosztot, ruhát, cipőt is kapnak a tanulók, mert nagyon szegény családokból jöttek. A szórványkollégiumot a Kallós Alapítvány működteti, mellette több anyaországi szervezet és magánszemély segít, akiknek fontos a magyar nyelv és hagyomány megtartása. „Aki sokáig akar élni, alapítson szórványiskolát” - mondta volt Kallós Zoltán. Azóta már bentlakásos óvoda is működik. Amikor elköszöntünk, már készült a kalotaszentkirályi és a válaszúti előadására és a tánctáborra. A múlt kincseiből építi tovább a jövőt. Mert Erdély ma magyarabb, mint az anyaország, keményen védik és átviszik magyarságunkat a túlsó partra. Ez a válasz: Válaszútról. Hankó Ildikó 2011. augusztus 17.