Magyar Demokrata, 2018. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)
2018-09-05 / 36. szám
KULTÚRA A VIRTUÓZOK NEM CSAK A KLASSZIKUS ZENÉT, A MAGYAR KULTÚRÁT IS NÉPSZERŰSÍTI Mester és tanítványa Tavaly év végi közös fellépésük után újabb nagyszabású koncerten lép együtt színpadra Bogányi Gergely és Boros Misi. A Virtuózok eddigi történetét felidéző gálaműsor első felében kettejük zongorajátéka áll a középpontban, majd az elmúlt négy évad győzteseit és legemlékezetesebb versenyzőit láthatja a közönség szeptember 7-én a Budapest Sportarénában. ►SZÖVEG NÉMET DÁNIEL FOTÓT: SZÁNTÓ GYÖRGY Miután Boros Misi 2014-ben megnyerte a Virtuózok klasszikus zenei televíziós tehetségkutató műsor aktuális évadát a kicsik korcsoportjában, lehetősége volt találkozni Bogányi Gergellyel, aki Szobon mesterkurzust tartott neki. Az akkor tizenegy éves fiú hamar megtalálta a közös hangot a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel, később pedig egyre szorosabb szakmai és emberi kapcsolat alakult ki közöttük. - Óriási ajándék számomra, hogy nem csupán a tanítóm lett, hanem barátokká váltunk, és bármiről beszélgethetek vele, ráadásul nagyon jól működünk együtt a munkában is - mondja Boros Misi. Utóbbinak a fiú szerint a legfőbb záloga, hogy zeneileg is egy hullámhosszon legyenek, tudjanak reagálni a másik játékára, hiszen ha négykezes darabot adnak elő, vagy két zongorán játszanak, akkor együtt kell megszólalnia a futamuknak. Misi a Virtuózok óta számtalan kiváló zongoristával játszott már, de még soha nem tapasztalta, hogy valakivel ennyire átélje a zenét, és ezért az ajándékért nagyon hálás a találkozásukat lehetővé tevő Peller Mariannak és a Virtuózoknak. A zenén túl szerinte az is közrejátszik ebben, hogy Bogányi Gergely és ő emberileg is összhangban vannak: sok időt töltöttek együtt nyáron, és nem csupán zenéltek, hanem hajóztak, járkáltak a városban, és beszélgettek - ilyenkor nyoma sem érződött a két generáció közti harmincéves szakadéknak. Istenáldotta tehetség — Mindez valószínűleg annak is köszönhető, hogy én a lelkemben megrekedtem tizenhat éves szinten — csatlakozik a beszélgetéshez Bogányi Gergely. Ő annak idején egyébként nagyon örült a mesteri feladatra szóló felkérésnek, már csak azért is, mert így közvetve meghálálhatta, továbbadhatta azt a sok útmutatást, irányítást, segítséget, amit fiatal korában a tanáraitól, mások mellett Baranyay Lászlótól vagy Rados Ferenctől kapott. A másik ok pedig az volt, hogy bár nagyon kevés lehetősége és ideje van az oktatásra, Misit olyan kvalitású tehetségnek tartja, akivel valódi öröm foglalkozni. Hogy ez a fajta kicsillanó tálentum honnan ered egy adott emberben, azon Bogányi Gergely is elgondolkozik olykor. Neki ugyanis „könnyű dolga volt”, hiszen zenészcsaládból származik, így természetes volt számára, hogy zongorázik, nem is emlékszik olyan időszakra az életében, amikor nem ez állt volna a tevékenysége középpontjában. Sok későbbi világklaszszis zenész azonban egyáltalán nem ilyen közegben nőtt fel, például Liszt Ferenc, aki érdekes módon éppen a nagy üstököshullás évében, 1811-ben született, és úgy vált halhatatlanná, hogy a családjában senki nem zongorázott. Hasonlóképpen megmagyarázhatatlan, istenáldotta tehetségnek tartja Boros Misit is. A közös munka már négy éve zajlik közöttük, és mint a fiatalember meséli, ez idő alatt rengeteget tanult, úgy érzi, Bogányi Gergely a teljes zenei tudását igyekszik átadni neki. Rengeteg ötlete és meglátása van folyamatosan, akár barokk, romantikus vagy éppen kortárs darabról van szó, mindig tud újat mutatni. Konkrét példával élve, Schubert négykezeseit, Bach szvitjeit vagy Mozart szonátáit korábban más tempóban, más dinamikában játszottam, de Gergely megvilágította ezeknek a daraboknak a másik oldalát, és arra biztatott, hogy nem kell kapkodni, ezáltal sokkal jobban megteltek színekkel ezek a zeneművek - magyarázza a fiú. Mestere mindehhez annyit tesz hozzá, hogy egy darab olyan, mint egy katedrális, hierarchia szerint épül fel, nem lehet az ablak legalul, nem állhat a saját díszítésén, meghatározott statikája, sorrendje, minősége van. Ha mindezek letisztulnak, onnantól kezdve viszont hagyni kell, hogy a művész a szabad érzelemvilágával megtöltse, de fordítva nem működik: az emóciókra nem lehet ráhúzni egy épületet. Büszke magyarság Ezt a gondolatmenetet igyekszik a gyakorlatban is minél jobban megmutatni Misinek, igaz, kicsit más módszerrel, mint ahogyan annak idején ő kapta. Ma ugyanis Bogányi Gergely szerint kicsit gyorsabbnak kell lenni, közhelyes megállapítás, de igaz: felgyorsult a világ, mindenki rohan, így rövidebb idő áll rendelkezésre a felkészülésre, egyre fontosabbá válik a rendkívül célirányos és eredménymotivált oktatás. Már csak ezért sem hagyhatja, hogy tanítványai a levegőbe álmodozzanak, rendkívül katonásan él is 2018. szeptember 5. IMiiIWikinl