Magyar Demokrata, 2020. január-április (24. évfolyam, 1-16. szám)

2020-04-08 / 15. szám

KULTÚRA MAGYARORSZÁG NEM ENGED A KULTÚRÁJÁBÓL ÉS A HITÉBŐL, ELLENÁLL A KÜLPOLITIKAI NYOMÁSNAK Haza csak egy van! Eljött az összefogás ideje, a fiataljainknak, legyenek bárhol a világban, most mégiscsak itthon van dolguk, kötelességük - mondta a Demokratának Csapó Harold Gábor fideszes képviselő, kabinetfőnök. Az USA-ban született és nevelkedett filmes szakemberrel a multikulturalizmus veszélyeiről és a megtalált magyar öntudatról beszélgettünk. »SZÖVEG BARTA BOGLÁRKA -Az 1990-es évek elején, tizennyolc évesen egy hónapos nyaralásra érke­zett Magyarországra, a vakáció immár huszonöt éve tart. Miért döntött úgy, hogy Amerika helyett Magyarországot választja otthonául? - Szüleim mindketten operaénekesek, a hetvenes években vándoroltak ki Ameri­kába. Egészen kicsi voltam, amikor elvál­tak, édesanyám hazajött, én és a nővérem az édesapámmal az Egyesült Államokban maradtunk. Amikor először jöttem haza látogatóba, meg sem fordult a fejemben, hogy itt maradjak. A pálmafák, Kalifor­nia, Los Angeles és a hollywoodi feeling után a kilencvenes évek Magyarországa nem vonzott különösebben. Ahogy telt az idő, érdekes helyzet állt elő. Miköz­ben a szüleimnek még menekülniük kel­lett ebből az országból, én egyre inkább úgy éreztem, hogy nem az itteni élet az igazán brutális, hanem az, amiben Ame­rikában felnőttem. Rengeteg nemzetiség, köztük kínai, mexikói és fekete vett kö­rül, fehérként én a kisebbséghez tartoz­tam. Nem az volt a baj, hogy nem jöttünk ki egymással, hiszen a legjobb barátaim feketék voltak, hanem az, hogy a multi­kulturalizmus miatt nem éreztem magam olyan biztonságban, mint ahogyan azt az egynemzetiségű Magyarországon meg­tapasztaltam. Itthon úgy élt mindenki, mintha egy hatalmas család tagja lenne, így, egy jóval higgadtabb és nyugodtabb élet reményében, a maradás mellett dön­töttem. Pláne, mert családalapítás előtt álltam, abban az élethelyzetben, amikor a biztonság sokkal többet számít, mint a pénz, amelyből kétségtelenül többet ke­reshettem volna, ha visszamegyek. -A sokak által hőn áhított multikul­turalizmus tehát ön szerint tévút? - Az, hogy ma minden erővel védenek bennünket tőle, felbecsülhetetlen kincs. Akik úgy nőttek fel, mint én, pontosan tudják, miről beszélek. Magyarország megmaradt magyarnak, van saját kultú­rája, ha bárki ellátogat hozzánk, meg­ismerheti. Amerikában nincs egységes kultúra. Van valahol a sivatagban, Ari­zona és Las Vegas között egy indiánre­zervátum, meg aztán sokféle ember. De mi a kultúrájuk? Az a néhány száz éves szabadság, amelyet meg is testesítenek, ez lenne az, amire annyira büszkék? -A szabadság nem fontos? - De, persze, hogy az. De mi az a sza­badság a mi ezeréves múltunkhoz képest? Kint hamar hozzájuthatsz mindenhez, hiszen a jól felépített hitelhálózaton ke­resztül gyorsan vehetsz Porschét, tenger­re néző lakást, és ha kitartó vagy, jó fize­tést is kapsz. De soha semmi nem lehet igazán a tiéd. Mint ahogyan igazi ott­honodnak sem érezheted soha Amerikát. Vagy ha igen, akkor nagyon furcsa érzés, hiszen ugyanezt vallja majd a kínaitól kezdve mindenki. Amerika tehát min­denki hazája, és ez az identitástudatot már eleve csorbítja. Itthon ezzel szemben biztos identitástudata van az embereknek, Magyarország nem enged a kultúrájából, a hitéből, ellenáll a külpolitikai nyomás­nak. Hihetetlen a változás a kilencvenes évekhez képest! A magyaroknak az el­múlt időszakban sikerült levetkőzniük az akkor még sokukra jellemző bizony­talanságot, jóval magabiztosabbak lettek. „Magyarország meg­maradt magyarnak, van saját kultúrája, ha bárki ellátogat hoz­zánk, megismerhe­ti. Amerikában nincs egységes kultúra. Van valahol a sivatagban, Arizona és Las Vegas között egy indiánrezer­vátum, meg aztán sok­féle ember. De mi a kul­túrájuk? Az a néhány száz éves szabadság, amelyet meg is testesí­tenek, ez lenne az, ami­re annyira büszkék?" és egyre inkább visszatér az az öntudat is, amit évtizedek alatt szisztematikusan kiöltek belőlük. Döntéseket hoznak, vál­lalják önmagukat, és büszkék magyarsá­gukra. - Hogyan került kapcsolatba a film­mel? Ez a történet is Amerikában kez­dődött? - Már gyerekkoromban érdekelt a fil­mes szakma. A környékünkön volt Hol­­ r 2020. április 8. ItHalWind 54

Next