Magyar Demokrata, 2020. április-június (24. évfolyam, 17-26. szám)

2020-06-17 / 25. szám

Ezzel szemben a már az Inkubá­tor program bábáskodása alatt készült, Cannes-ban is díjazott kisrealista dráma (Szilágyi Zsófia: Egy nap) vagy Csuja Lász­ló hipnotikus road movie-ja (Virágvölgy) már sokkal jobb arányban egyensúlyozott a magas művészet és a közérthetőség kö­zött - köszönhetően mások mellett a for­gatókönyv folyamatos és tapasztalt szak­emberekkel közös szakmai fejlesztésének. Ugyanez igaz Hartung Attila tavaly szep­temberben bemutatott FOMO - Megosz­tod és uralkodsz című, a Z generációról, a nemi erőszakról és a közösségi média árnyoldalairól szóló tinidrámájára, amely az internetes videómegosztók nyelveze­tében beszél a mai tizenévesek nihiljéről, szeretetvágyáról és a felelősségvállalás tel­jes társadalomban tapasztalható hiányá­ról. A film talán soha nem készülhetett volna el az Inkubátor program adta szak­mai-anyagi segítség nélkül. A verseny így is nagy volt, hiszen évi nyolcvan-kilenc­­ven rendezőpalánta, köztük animációs és dokumentumfilmesek is szeretnének e kezdeményezés révén valódi lehetőséghez jutni. A döntnökök közülük választják ki annak a tíz forgatókönyvtervnek az íróját, akik fejlesztési támogatást, illetve mentori segítséget kapnak, végül egy úgynevezett pitch fórumon, a független szakmai zsű­ri és a közönség szavazatai alapján dől el, melyik öt jelölt részesül költségvetési finanszírozásban - azaz kezdhet gondol­kodni a forgatáson. A tengerentúli filmgyártásban ren­geteg történetet hallani arról, milyen pokoli út vezet egy-egy produkció meg­születéséhez. Ennek fő oka, hogy a nagy stúdiókat és a producereket nyilván a bevétel, esetleg a fesztiváldíjak érdeklik, így a rendezői víziók és kreativitás gyak­ran áldozatul esik a vélt vagy valós nézői igényekhez való alkalmazkodásnak. Ma­gyarországon más a helyzet, egy-két ki­robbanó sikertől eltekintve nálunk nem lehet a filmkészítésre tisztán üzleti vállal­kozásként tekinteni, így egy hazai alkotó számára a siker fokmérője sem feltétlenül az óriási nézőszám. Hartung Attila ennek kapcsán azt tartja a legfontosabbnak, hogy egy fiatal alkotó a saját, egyéni hangján szélesebb réteget is meg tudjon szólítani, Iványi Petra, a FOMO és a Kukkoló produce­re pedig úgy fogalmaz: a film legfőbb feladata, hogy az általa felvetett problé­mákról hitelesen beszéljen, gondolatokat ébresszen és párbeszédre késztessen. Ez viszont csak a célközönség elérésével le­hetséges, így végső soron mégiscsak szá­mít a nézettség, illetve az azt növelő fesz­tiváldíjak. Ennek érdekében a magyar filmesek is kompromisszumokra kény­szerülnek olykor, mint például a már em­lített FOMO esetében, ahol a tizenéve­sek közt zajló párbeszédeknek úgy kellett életszerűnek lenniük, hogy közben ne váljon az egész öncélúvá és a vulgáris ki­fejezések túlzott használata miatt ízlés­telenné. Anyagi szempontból szintén el­kerülhetetlenek voltak a hasonló szakmai alkuk. A filmalaptól kapott hatvanmillió forintos támogatás szűk kereteket szabott, a Szabadság híd tetején játszódó finálé eleve pluszköltségekkel járt, ilyenkor pe­dig a rendező nem tehet mást, mint hogy néhány egyéb jelenetet fájó szívvel kihúz a leforgatandó történetből. A szintén tavaly debütált Guerillát jegyző Kárpáti György Mór látszólag még nagyobb fába vágta a fejszéjét, amikor hasonló nagyságú támogatásból látott neki az 1848-49-es forradalmárokról szóló történetének. A történelmi, há­borús vagy kalandfilm általánosságban nagyon drága zsáner, amit ez esetben a kamaradrámai keret tudott valamelyest pótolni: a rendező a harci cselekmények helyett az erdőben állomásozó katonák közti interakciókra és lelki folyamataik­ra helyezte a súlyt, így a korhű környe­zetet nem az épített díszletek, hanem a sűrű rengeteg alkotta, az akciójelenetek helyett pedig az erdő fenyegető neszei fo­kozták a feszültséget. A főszereplő kivá­lasztásakor sem félt kockázatot vállalni a vásznon először bizonyító Váradi Gergely személyében. Kárpáti György Mór sze­rint pedig éppen ez az Inkubátor program egyik legfőbb erénye, hogy bár forgatásra kapott pénz nem túl sok, bátrabban lehet kísérletezni. Mintha egyfajta főpróbá­ja volna mindez egy majdan megszülető nagy műnek. ■ 55 Iiisteifzl 2020. június 17.

Next