Magyar Élet Pártértesítője, 1942 (4. évfolyam, 4. szám)
1942-02-15 / 4. szám
4 MAGYAR ÉLET PÁRTÉRTESÍTŐJE 1942 FEBRUÁR 15. MIT LÁTTAM AZ ŐRSPUSZTAI GAZDASÁGBAN? Írja: Sándor János kisgazda, Somogijacsa (A somogyi MÉP gazdaifjak pár héttel ezelőtt Meixner Emil és vitéz Bánó Iván képviselők kezdeményezésére tanulmányi kiránduláson vettek részt az őrspusztai mintagazdaságon. A Pártértesítő szerkesztőségéhez beérkezett és a tanulmányi útról szóló dolgozatok közül az egyik rólakerült leírást az alábbiakban közöljük. Örspuszta vitéz Bánó Iván országgyűlési képviselő tulajdona és Kaposvártól mintegy tizenhét kilométerre, északkeleti irányban terül el. December 28-án ide sereglettek össze Somogyország fiatal gazdái, mindannyian a MÉP ifjú tagjai, hogy saját szemeikkel lássák, miképpen kell gazdálkodnunk a huszadik században, hogy abból saját magunknak és az országnak is haszna legyen. Községünkből, Somogyacsáról még nekünk is szokatlan hideg és szeles időben kilencen voltunk, akik vállalkoztak arra, hogy elmennek a 21 kilométeres távolságra. Az út alatti kellemetlenségekért, a hidegért és szélért bőven kárpótoltak bennünket az őrspusztán szerzett tapasztalatok. A gazdaság központi lakóházában fűtött szobákkal vártak bennünket. Kilenc óra után a szobák megteltek a tanulni vágyó somogyi ifjakkal, majd megszólalt egy csengő, amely figyelmeztetett bennünket arra, hogy a tanulmányi kirándulás előtt istentiszteleten vegyünk részt. A szentmisét mélységes áhítattal, más vallású testvéreinkkel együtt hallgattuk végig. Kovács Béla igazi káplán a szentmise keretében mély vallásosságtól áthatott gazdabeszédet tartott. Szeretettel köszöntötte a fáradságot nem ismerő és tanulnivágyó fiatal gazdákat és kifejtette, hogy hit nélkül semmiféle munkában nem mutathatunk fel eredményeket; összetartásra buzdító szavai örökre belevésődtek szívébe. A szentmise után úgynevezett elméleti gazdaoktatáson vettünk részt. Bánó Iván képviselőnk általános gazdasági kérdéseket és a korszerű termelési eredményeket ismertette és kifejtette, hogy különösen két fontos növény termelése vált szükségessé. Az egyik az olajosmagvak termelése, a másik pedig az, hogy minél nagyobb területeket vessünk be kukoricával. Ezek a növények a mai korban pótolhatatlanok. Ezután a borsó termeléséről és értékesítéséről tartott rövid ismertetőt és elmondotta, hogy egy katasztrális holdon nem sok munkával tizenhat méter mázsa borsót termelhetünk és tekintettel arra, hogy egy mázsa borsó hatvan pengőért értékesíthető, egy katasztrális hold termése közel ezer pengőt hoz. A kukorica termelésével kapcsolatban hangsúlyozta előadónk, hogy kukorica nélkül igen nehéz az állattartás, a disznók hizlalása el sem képzelhető, márpedig ha állatokat akarunk tartani, akkor kukoricát is kell termelnünk. Ebből az előadásból igen sokat tanultunk, pedig az előadásnak még csak az elején tartottunk. Az egyik uradalmi gazda volt a következő előadó, aki körülményesen ismertette a korszerű talajelőkészítés módját és a kukorica helyes vetését. A kukorica alá ősszel feltétlenül trágyáznunk kell. A trágyát utána mélyen alászántjuk és tavasszal a földet sekélyen, hat-nyolc centiméter mélyen megszántjuk, a fölforgatott talajt porbanyitjuk, azután lehengereljük a földet. Utána a léniázók munkája következik: a léniázók a földet hosszában és keresztben felmérik, mégpedig úgy, hogy a bokor távolsága nyolcvan centiméter, a rend távolsága pedig hatvan centiméter. Kapával ültetjük a kukoricát és minden bokorba egy kanál pétisót teszünk úgy, hogy előbb földet teszünk a magra, ezáltal a pétisó nem késlelteti a mag kikelését; a földre pétisét, majd újból földet teszünk. Ezzel az eljárással elérhetjük, hogy kataszteri holdankint hatvan mázsa kukorica terem. Meixner Emil képviselő ugyancsak gazdasági kérdésekkel foglalkozott, közvetlen hangon oktatott bennünket, majd hangoztatta, hogy az összefogás és az egymást megértés is hozzájárul ahhoz, hogy a termelésnél jobb eredményeket érjünk el. Nagy figyelemmel hallgattuk Kesserü Antal oktatását a korszerű tejgazdálkodásról. Igen sokat tanultunk belőle, mert hiszen alig akadt kisgazda, akinek ne lenne tehene. Helyes gazdálkodással és takarmányozással nemcsak a család tejszükségletét látja el a tehén, hanem számottevő bevételi forrást is biztosít a gazdának. A tanulmányi út elméleti része befejeződött. Kimentünk a gazdaságba, hogy megnézzük az istállókat, amelyekben szebbnél-szebb állatok voltak elhelyezve. Megismerkedtünk a helyes állatgondozással, a takarmányozás okszerű módszereivel, majd egymásután vettük szemügyra a méncsikókat és a nagyszerű állású kancacsikókat. A látottak után egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy minden állat törzskönyvelve volt. Ugyanezt tapasztaltuk a szép szarvasmarha-, juh- és sertésállománynál is. Sokat láttunk és tapasztaltunk ezen az egynapos tanulmányúton. Amikor hazatértünk községünkbe — és valószínűleg a többi községben is ugyanígy történt —, ismerőseink körénk sereglettek, hogy megtudják, mit láttunk, mit tanultunk. Tehát már ebből is látszik, hogy mennyire nagy az érdeklődés a tanulmányi utak iránt, mennyire vágyik tanulni a magyar gazdaember. Az őrspusztai kiránduláson okulva, azt hiszem, több kisgazdatársam nevében mondhatom el azt a kívánságot, bár az ország minden uradalma követné az őrs pusztai uradalom tulajdonosának példáját. Meggyőződésem, hogy az effajta tanulmányi kirándulások után minden fogékony magyar gazda szeme jobban kinyílik, igyekszik megbarátkozni a korszerű gazdálkodás szabályaival s ez pedig jelentékeny nyereséggel fog járni az újító gazdára nézve és nyeresége lesz a jobb eredmény a hazának is. londoni és newyorki zsidók és háborús uszítók által megszállott tőzsdéken hatalmas árzuhanás állott elő a fegyver és egyéb háborús felszerelési gyárak részvényeiben, mert a világ egyik leghatalmasabb tengeri erődítménye, ahonan ellenőrzés alatt tartották Távol-Kelet többszázmilliónyi népének kereskedelmét, sakkban tartották az önállóságra törekvő, szabadságszerető népeket, elesett. A japán csapatok két és fél hónapi hadbalépése után sorra foglalták el az ázsiai tengeren lévő szigeteket, meghódították azokat a tengeri támaszpontokat, amelyeket az angolszász hatalmak az évszázadok során a rabságra kárhoztatott ázsiai népek könynyeiből és millióiból építettek ki, m majd elfoglalták Szingapúrt. Még nem érkeztek részletes jelentések a hatalmas szigeterőd és milliós város elfog-lalásáról, de a rendelkezésünkre álló adatokból következtethetünk arra, hogy mennyire fontos város volt az angolszász hatalmak szempontjából ez a város. A szigetet több mint százezer brit katona védelmezte s az erődítési munkálatokra annyit költöttek, amennyiből Magyarország egész költségvetését öt évre biztosítani tudniuk. Szingapúr elestével a győzelmes japán csapatok előtt megnyílt az út Ausztrálián és Burmán keresztül India felé. A távolkeleti nagy győzelem alapjaiban rengette meg az angolszász hatalmak világuralmi helyztét. Ennek a győzelemnek a hatási hamarosan érezhetővé válnak az irópai és afrikai háborúban is.