Magyar Élet Pártértesítője, 1942 (4. évfolyam, 4. szám)

1942-02-15 / 4. szám

4 MAGYAR ÉLET PÁRTÉRTESÍTŐ­JE 1942 FEBRUÁR 15. MIT LÁTTAM AZ ŐRSPUSZTAI GAZDASÁGBAN? Írja: Sándor János kisgazda, Somogijacsa (A somogyi MÉP gazdaifjak pár héttel ezelőtt Meixner Emil és vitéz Bánó Iván képviselők kezdeményezésére tanulmányi kiránduláson vettek részt az őrspusztai minta­gazdaságon. A Pártértesítő szerkesztőségéhez beérkezett és a tanulmányi út­ról szóló dolgozatok közül az egyik rólakerült leírást az alábbiakban közöljük.­ Örspuszta vitéz Bánó Iván or­szággyűlési képviselő tulajdona és Kaposvártól mintegy tizenhét kilo­méterre, északkeleti irányban terül el. December 28-án ide sereglettek össze Somogyország fiatal gazdái, mindannyian a MÉP ifjú tagjai, hogy saját szemeikkel lássák, mi­képpen kell gazdálkodnunk a husza­dik században, hogy abból saját ma­gunknak és az országnak is haszna legyen. Községünkből, Somogyacsáról még­­ nekünk is szokatlan hideg és sze­les időben kilencen voltunk, akik vállalkoztak arra, hogy elmennek a 21 kilométeres távolságra. Az út alatti kellemetlenségekért, a hideg­ért és szélért bőven kárpótoltak bennünket az őrspusztán szerzett ta­pasztalatok. A gazdaság központi lakóházában fűtött szobákkal vártak bennünket. Kilenc óra után a szobák megteltek a tanulni vágyó somogyi ifjakkal, majd megszólalt egy csen­gő, amely figyelmeztetett bennünket arra, hogy a tanulmányi kirándulás előtt istentiszteleten vegyünk részt. A szentmisét mélységes áhítattal, más vallású testvéreinkkel együtt hallgattuk végig. Kovács Béla igazi káplán a szentmise keretében mély vallásosságtól áthatott gazdabeszé­det tartott. Szeretettel köszöntötte a fáradságot nem ismerő és tanulni­vá­gyó fiatal gazdákat és kifejtette, ho­gy hit nélkül semmiféle munká­ba­n nem mutathatunk fel eredmé­nyeket; összetartásra buzdító szavai örökre belevésődtek szívébe. A szentmise után úgynevezett el­méleti gazdaoktatáson vettünk részt. Bánó Iván képviselőnk általános gazdasági kérdéseket és a korszerű termelési eredményeket ismertette és kifejtette, hogy különösen két fontos növény termelése vált szük­ségessé. Az egyik az olajosmagvak termelése, a másik pedig az, hogy minél nagyobb területeket vessünk be kukoricával. Ezek a növények a mai korban pótolhatatlanok. Ezután a borsó termeléséről és értékesíté­séről tartott rövid ismertetőt és el­mondotta, hogy egy katasztrális holdon nem sok munkával tizenhat méter mázsa borsót termelhetünk és tekintettel arra, hogy egy mázsa borsó hatvan pengőért értékesíthető, egy katasztrális hold termése közel ezer pengőt hoz. A kukorica termelésével kapcso­latban hangsúlyozta előadónk, hogy kukorica nélkül igen nehéz az állat­tartás, a disznók hizlalása el sem képzelhető, márpedig ha állatokat akarunk tartani, akkor kukoricát is kell termelnünk. Ebből az előadásból igen sokat ta­nultunk, pedig az előadásnak még csak az elején tartottunk. Az egyik uradalmi gazda volt a következő előadó, aki körülményesen ismer­tette a korszerű talajelőkészítés módját és a kukorica helyes vetését. A kukorica alá ősszel feltétlenül trágyáznunk kell. A trágyát utána mélyen alászántjuk és tavasszal a földet sekélyen, hat-nyolc centimé­ter mélyen megszántjuk, a fölforga­tott talajt porbanyitjuk, azután le­hengereljük a földet. Utána a léniá­­zók munkája következik: a léniázók a földet hosszában és keresztben fel­mérik, mégpedig úgy, hogy a bokor távolsága nyolcvan centiméter, a rend távolsága pedig hatvan centi­méter. Kapával ültetjük a kukoricát és minden bokorba egy kanál péti­sót teszünk úgy, hogy előbb földet teszünk a magra, ezáltal a pétisó nem késlelteti a mag kikelését; a földre pétisét, majd újból földet te­szünk. Ezzel az eljárással elérhet­jük, hogy kataszteri holdankint hat­van mázsa kukorica terem. Meixner Emil képviselő ugyan­csak gazdasági kérdésekkel foglal­kozott, közvetlen hangon oktatott bennünket, majd hangoztatta, hogy az összefogás és az egymást meg­értés is hozzájárul ahhoz, hogy a termelésnél jobb eredményeket ér­jünk el. Nagy figyelemmel hallgattuk Kes­­serü Antal oktatását a korszerű tej­gazdálkodásról. Igen sokat tanul­tunk belőle, mert hiszen alig akadt kisgazda, akinek ne lenne tehene. Helyes gazdálkodással és takarmá­nyozással nemcsak a család tejszük­ségletét látja el a tehén, hanem szá­mottevő bevételi forrást is biztosít a gazdának. A tanulmányi út elméleti része be­fejeződött. Kimentünk a gazdaság­ba, hogy megnézzük az istállókat, amelyekben szebbnél-szebb állatok voltak elhelyezve. Megismerkedtünk a helyes állatgondozással, a takar­mányozás okszerű módszereivel, majd egymásután vettük szemü­gyra a méncsikókat és a nagyszerű állású kancacsikókat. A látottak után egy­általán nem lepődtünk meg azon, hogy minden állat törzskönyvelve volt. Ugyanezt tapasztaltuk a szép szarvasmarha-, juh- és sertésállo­mánynál is. Sokat láttunk és tapasztaltunk ezen az egynapos tanulmányúton. Amikor hazatértünk községünkbe —­ és valószínűleg a többi községben is ugyanígy történt —, ismerőseink körénk sereglettek, hogy megtudják, mit láttunk, mit tanultunk. Tehát már ebből is látszik, hogy mennyire nagy az érdeklődés a tanulmányi utak iránt, mennyire vágyik tanulni a magyar gazdaember. Az őrspusz­tai kiránduláson okulva, azt hiszem, több kisgazdatársam nevében mond­hatom el azt a kívánságot, bár az ország minden uradalma követné az őrs pusztai uradalom tulajdonosának példáját. Meggyőződésem, hogy az effajta tanulmányi kirándulások után minden fogékony magyar gaz­­da szeme jobban kinyílik, igyekszik megbarátkozni a korszerű gazdálko­dás szabályaival s ez pedig jelenté­keny nyereséggel fog járni az újító gazdára nézve és nyeresége lesz a jobb eredmény a hazának is. londoni és newyorki zsidók és hábo­rús uszítók által megszállott tőzsdé­ken hatalmas árzuhanás állott elő a fegyver és egyéb háborús felszerelési gyárak részvényeiben, mert a világ egyik leghatalmasabb tengeri erődít­ménye, ahonan ellenőrzés alatt tar­tották Távol-Kelet többszázmilliónyi népének kereskedelmét, sakkban tar­tották az önállóságra törekvő, sza­badságszerető népeket, elesett. A ja­pán csapatok két és fél hónapi hadba­­lépése után sorra foglalták el az ázsiai tengeren lévő szigeteket, meg­hódították azokat a tengeri támasz­pontokat, amelyeket az angolszász hatalmak az évszázadok során a rab­ságra kárhoztatott ázsiai népek köny­­nyeiből és millióiból építettek ki, m majd elfoglalták Szingapúrt. Még nem érkeztek részletes jelentések a hatal­mas szigeterőd és milliós város elfog-­­lalásáról, de a rendelkezésünkre álló adatokból következtethetünk arra, hogy mennyire fontos város volt az angolszász hatalmak szempontjából ez a város. A szigetet több mint száz­ezer brit katona védelmezte s az erő­dítési munkálatokra annyit költöttek, amennyiből Magyarország egész költ­­s­égvetését öt évre biztosítani tud­niuk. Szingapúr elestével a győzel­­m­es japán csapatok előtt megnyílt az út Ausztrálián és Burmán keresztül In­dia felé. A távolkeleti nagy győze­lem alapjaiban rengette meg az an­­g­olszász hatalmak világuralmi hely­­z­tét. Ennek a győzelemnek a hatá­­si hamarosan érezhetővé válnak az irópai és afrikai háborúban is.

Next