Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

B - Bruck Jakab - Bruck Lajos - Bruck Miksa - Burckner Győző - Burckner Zoltán - Brukenthal Sámuel, báró, Bruckenthal - Bruna Xavér Ferenc

269 hogy számos kiváló m. atlaszt szerkesz­tett és adott ki. A fontosabbak: Európa iskolai fali­t­érképe (1893); Középiskolai földrajzi atlasz (1898); Nagy Magyar Atlasz (1896 — 1906); Történelmi iskolai atlasz (1899); Kis atlasz megyei­ térképekkel (1900 — 1908); Európa a XVIII. század elején (1901); Európa a francia forradalom és Napóleon korában (1901); Az Osztrák — Magyar Monarchia néprajzi térképe (1902). — F. m. Mexikó felfedezése (Bp., 1878); Középkori ázsiai utazók (I —II. Bp., 1881); A Föld felfedezése (Bp., 1881 — 82); Serpa Pinto utazása Afrikán keresztül (Bp.,1884) ;Ko­lumbus Kristóf (Bp., 1886 — 1889); A Fokvárostól a martikulumbék országába (1883 —1887); A leg­sötétebb Afrikában (I —II. Bp., 1891); A brit bi­rodalmon keresztül (1892); Teleki útja a Rudolf és Stefánia tavakhoz (1892). — Irod. Fodor Ferenc: A magyar térképírás A (III. Bp.,1954). Bruck Jakab (Pest, 1845. okt. 20.—Bp., 1902. febr. 12.): orvos. 1870-ben végezte a bp.-i egy.-et, 1870 — 74 között a Rókus Kórház segédorvosa. Majd gyakorló orvos Bp.-en, 1875-ben az Erzsébet-sósfürdő orvo­sa, 1885-ben az orsz. közegészségi tanács rk. tagja. 1858-tól cikkei jelentek meg orvosi szaklapokban. A balneológia egyik korai hazai művelője. A m. szerzők közül elsőként foglalkozik Semmelweis tanainak jelentőségével, s erről írt könyve sok tekintet­ben még jelenleg is forrásmunka. — F. m. Erzsébet-sósfürdő és keserű forrásai (Bp., 1877); Semmelweis Ignác Fülöp (Bp., 1885), mindkettő németül is. Bruck Lajos (Pápa, 1846. nov. 4. —Bp., 1910. dec. 2.): életkép- és portréfestő. ~ Miksa bátyja, Bécsben és Itáliában tanult. 1874-től Párizsban, 1886-tól Londonban, majd 1894-től Bp.-en élt, s a naturalizmus jegyében alkotta műveit. Életképeket, portrékat és vá­rosrészleteket festett. Több képe van az MN­G-ben. Bruck Miksa (Pest, 1863. ápr. 6. — Bp., 1920. máj. 29.): festő. Bátyjánál, ~ Lajos­nál, majd Münchenben tanult. 1887-től szere­pelt kiállításokon aprólékosan festett intérieur­képekkel. 1888-ban létrehozta a Hazai Mű­vásárlók Egyesületét, melynek kezdetben tit­kára, majd ig.-ja volt, 1916-ban kis állami aranyérmet nyert. Bruckner Győző (Felsőlövő, 1877. júl. 27.—Bp., 1962. ápr. 7.): jogász, jogakadémiai tanár, az MTA tagja (1926—49). Előbb középisk. tanár, 1914-ben a debreceni egy. magántanára. 1920—47 között a miskolci jogak.­án tanár, 1941-ben a szegedi egy. c. ny. rk. tanára. Mint jogtörténész a m. jog­történetírás folklorisztikus irányzataival, fő­leg a felvidéki városjogok egyes intézményei­vel foglalkozott, amellett protestáns egyház­történettel is. Szerk. a Miskolci Jogászélet c. folyóiratot (1925—44). — M. A svéd alkot­mány (Miskolc, 1928); A magyarhoni evang. egyház zsinatai (Miskolc, 1934); A késmárki céhek jog- és művelődéstörténeti jelentősége (Mis­kolc, 1941). Bruckner Zoltán (Késmárk, 1902. dec. 12.—Bp., 1958. jún. 23.): vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora (1958). A bp.-i műegy.-en 1926-ban vegyészmérnöki oklevelet, 1929-ben doktorátust szerzett. 1925 — 34 között a Műegy. szerves kémiai intézetében Zemplén Géza mellett dolgozott mint tanársegéd. 1934-től 1944-ig a Hungá­ria Guttaperdia és Gumi Gyár főmérnöke, majd műszaki ig.-ja. 1945-től 1950-ig az SZU-ban műanyagfeldolgozási problémák­kal és új építőipari anyagok előállítási tech­nológiájával foglalkozott. 1950-től 1955-ig a Gumiipari Központi Kutató Laboratórium helyettes vezetője, 1955-től vezetője haláláig. 1953-tól a Bp.-i Műszaki Egy.-en a gumi­ipari technológia meghívott előadója volt. A gumiipar elméleti és ipari problémáiról számos dolgozata jelent meg bel- és külföldi szaklapokban. Brukenthal Sámuel, báró, Bruckenthal (Újegyház, 1721. júl. 26.—Nagyszeben, 1803. ápr. 9.): Erdély kormányzója, erdélyi szász politikus. 1741-től gyakornok az erdélyi kor­mányzóságon, 1745-ben nagyszebeni tör­vényszéki titkár, 1751-ben aljegyző, 1760-ban kormányzósági tanácsos s a szászok bécsi megbízottja lett. Erdélyi ügyekben Mária Terézia bizalmas tanácsadója. 1766-tól az erdélyi udvari kancellária elnöke. 1777-től 1787-ig Erdély gubernátora. Befolyását a vI. feudális uralkodó osztály háttérbe szo­rítására és a szászok vezető szerepének ki­vívására igyekezett felhasználni. Kieszközölte a fogarasi kir. uradalom átengedését a szá­szoknak, amivel lerakta az önálló erdélyi szász vagyon alapjait. Meghiúsította Mária Terézia erdélyi úrbérrendezésének tervét. Szembefordult II. Józsefnek a szász kivált­ságokat és feudális érdekeket egyaránt sértő reformjaival, ezért 1787-ben leváltották. Alapítványa, az 1817-ben megnyílt nagy­szebeni ~­múz. és könyvtár az erdélyi szá­szok legjelentősebb tudományos intézmé­nyévé vált. — Irod. Friedrich Teutsch, S. von. B. (Nagyszeben, 1903); Berlász Jenő: Az erdélyi úrbérrendezés problémái (Szá­zadok, 1941). Brunó Xavér Ferenc (Zágráb, 1745. szept. 14.—Pest, 1817. nov. 30.): matema-

Next