Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
G - Gróh István - Groó Vilmos - Gross Béla - Grosschmid Béni, Zsőgöd
623 Társulatnak 1945-től volt az elnöke. Kutatásai három fő témakör: a radioaktivitás, a reakciókinetika és a fehérjék kémiai szerkezete köré csoportosultak. Hevesy Györggyel együtt a világon elsőnek alkalmazták a radioaktív indikáció módszerét fémek öndiffúziójának vizsgálatára. Számos dolgozata foglalkozik reakciókinetikai problémákkal. Fehérjekutatásaival kapcsolatban kidolgozta a mikrobiológiai aminosav-racemizáció meghatározási módszerét. Száznál több tudományos dolgozata jelent meg. Nagy jelentőségű volt az általa kezdeményezett Gróh—Erdey-Grúz — Schay —Náray-Szabó: Fizikai Kémia c. tankönyv (Bp., 1940). — F. m. Általános kémia (Bp., 1918; német, olasz és török nyelven is); Szervetlen kémia (Bp., 1939, 3. kiadás); Szerves kémia (Bp., 1940, 4. kiadás); Bepillantás a kémiába (Bp., 1949, 2. kiadás). — Irod. Lengyel Béla: G. Gy. emlékezete (Magy. Kémikusok L., 1957). Gróh István (Nagyberezna, 1867. jún. 2.—Bp., 1936. márc. 16.): iparművész, művészeti író. A Képzőművészeti Főisk.-n Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Nyíregyházán, majd Rozsnyón rajztanár, 1896-tól az Iparművészeti Isk. tanára, 1917-től 1926-ig, nyugalomba vonulásáig ig.-ja. Irányelve a műhelygyakorlattal kezdődő szaktanítás. Művészettörténeti kutatást is végzett. A m. műemlékvédelem egyik úttörője, a mo.-i középkori falfestmények felkutatásával és másolásával (160 lapos gyűjteménye az Országos Műemléki Felügyelőség tulajdona) m. kultúrtörténeti értékeket őrzött meg. Legkorábbi és kiemelkedő a sorozatban a szepeshelyi templom 1317-ben készült falképe. Tanítványaival 1901-ben az eperjesi Rákóczi-ház sgraffitó díszítését restaurálta, elkészítette a lőcsei reneszánsz kori Thurzóház restaurálási tervét. 1907-ben díszítő frízt festett a Zeneak. nagytermében. 1927-ben többekkel restaurálta a bp.-i egyetemi templom J. Bergbtől való freskóit. Gyakorlati oktatásában népművészeti formaelemeket is felhasznált. Szépirodalommal is foglalkozott. — F. m. Magyar stílusú rajzminták (Bp., 1904); Magyar díszítőművészet (1 — 2. rész, Bp., 1908); A bizánci keresztény művészet első emlékei Erdélyben (Bp., 1933). — Irod. Nekrológ (Iparműv. Isk. Évk., Bp., 1936). Groó Vilmos (Krompach, 1843. okt. 8.— ?, 1906): tanár, pedagógiai író. Késmárki, eperjesi tanulmányok után nevelő volt, majd 1869-ben tanulmányúton volt Poroszo.-ban. 1870-től a znióváraljai tanítóképző ig.-ja, 1876-tól tanfelügyelő. A magyarosító nemzetiségi politika egyik képviselője a pedagógiában. 1876—86 között számos szakisk.-t szervezett. Sokat tett a kézimunkatanítás meghonosításáért. — M. Vezérkönyv a magyar nyelv tanítására tót ajkú népiskolákban (Bp., 1880 — 81); Magyar olvasó és gyakorlókönyv tót ajkú népiskolák számára (Bp., 1881); Mennyiben tehető az olvasókönyv a népiskolai oktatás súlypontjává? (Bp., 1883); Gross Béla (Miskolc, 1835. febr. 4.—Bp., 1914. okt. 15.): festő. Pesten a Marastoniak növendéke volt, majd rövid ideig Waldmüllernél Bécsben, később Münchenben tanult. Főleg biedermeier stílusú arcképeket (Andrássy Gyula gr. stb.) festett, de zsánerképeket is állított ki Pesten 1858-tól (Bacchánsnő, Koldus stb.). Felesége és Önarcképe, valamint Parasztanyóka c. festménye az MNG tulajdona. Grosschmid Béni: Zsögöd (Máramarossziget, 1852. nov. 6.— Visegrád, 1938. szept. Groffits Gábor Gróh Gyula Grósz Emil