Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
H - Halász Gáspár - Halász Géza - Halász Gyula, K. Halász - Halász Ignác - Halász Imre - Halász Jenny
1956. 4. sz.); Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Deme Zoltán: H. G. élete és munkássága (Szolnok, 1966); Halász Gáspár (Szilasbalhás, 1787 —Szilasbalhás, 1859. jan. 2.): vízépítő mérnök. Beszédes József munkatársa a Sárvíz szabályozásánál, majd a Nádor Csatorna Társulat ig. főmérnöke. Jelentős vízerőhasznosítási munkálatokat végzett; 1857-ben öntözési tervet dolgozott ki. — Irod. Sárközy Imre: Régibb vízimérnökeink életéből (Bp., 1897). Halász Géza (Alsódabas, 1816. nov. 16.— Bp., 1888. aug. 22.), orvos, az MTA 1. tagja (1863). Orvosi tanulmányait a pesti és bécsi egy.-en végezte. Évtizedeken át Pest város főorvosa volt. Az 1872 —73-as kolerajárvány idején szerzett nagy érdemeket. 1873-ban Buda és Pest egyesítésekor nyugalomba vonult. Az 1881— 84-i egy.-en függetlenségi programmal képviselő. Ragályos betegségekkel, különösen a kolerával foglalkozott. Mint a Magyar Általános Biztosító Társ. orvostanácsosa módszertant és statisztikát állított össze az életbiztosítási problémák tanulmányozásához. — F. m. A kholerajárvány Pesten az 1872. évben (Pest, 1873). — írod. Megemlékezés (MTA Almanach, 1889); Lax László: H. G. (Orv. Hetil, 1963. 20. sz.) Halász Gyula, K. Halász (Bp., 1881. ápr. 17.— Bp., 1947. nov. 10. temetés napja): földrajzi író. Imre újságíró fia. 1902-ben szerzett oklevelet a magyaróvári gazdasági ak.-n. 1906 — 1909 között földrajzi tanulmányokat folytatott a bp.-i egy.-en 1911-től a Földrajzi Társ. titkára. Egy ideig a Pesti Hírlap belső munkatársa, 1934 — 38 között a Rádió irodalmi osztályán lektor. Nyelvművelő és nyelvvédő rádióelőadásai könyvben is megjelentek. M.-ra fordította több kiváló utazó (Stein Aurél, Sven Hedin, Scott) munkáit. Megalapítója az Utazások könyvtára c. vállalatnak, szerk.-je a Hat világrész c. gyűjteménynek. — F. m. Öt világrész magyar vándorai (Bp., 1936);Édes anyanyelvünk (Bp., 1938); Világjáró magyarok (Bp., 1945). — Irod. Schöpflin Aladár: H. Gy. (Nyugat 1936); Kovalovszky Miklós: H. Gy. (1881 — 1947) (Magyarosan, 1947. 2. füz.); Illyés Gyula: Anyanyelvünk (Ingyen lakoma, Bp., 1964); Halász Ignác (Tés, 1855. máj. 26. —Bp., 1901. ápr. 9.): nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1888). A bp.-i egy.-en 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Bp.-en, Székesfehérváron, majd ismét a fővárosban tanított 1877-től. 1893-ban a m. nyelvhasonlítás tárgyköréből magántanári képesítést nyert a bp.-i egy.-en, 1893. dec.-től a kolozsvári egy.-en a m. nyelv és ugor összehasonlító nyelvészet ny. r. tanára. Az MTA támogatásával a lappok között, Svédo.-ban és Norvégiában (1884, 1886, 1891) gyűjtött értékes nyelvészeti, népköltési és irodalmi anyagot. Szótárakat, nyelvtanokat is írt. Bebizonyította a finnugor és szamojéd nyelvek rokonságát. Több finn népdalt és mesét fordított, irodalomtörténeti tanulmányt írt Kármán Józsefről (1878), és kiadta magyarul a Grimm-féle gyermekmeséket Móka bácsi névvel, valamint saját meséit. — M. Ritkább és homályosabb képzők (1880); Svéd—lapp nyelvtan és olvasmányok (Bp., 1881); Visszahódított magyar szók (Bp., 1883); Kazinczy mint fordító (Bp., 1883); Svéd-lapp nyelv (I—VI. Bp., 1885—96, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Magyar szók az északi szláv nyelvekben (Bp., 1888 — 89). — Irod. Szilasi Móric emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1903). Halász Imre (Kolta, 1841. okt. 12.—Bp., 1918. márc. 7.): újságíró, ~ Gyula földrajzi író apja. Jogi tanulmányait a pesti egy.-en végezte. 1865-től a Pesti Napló, 1867-től a Magyarország munkatársa. Ugyanebben az évben Lónyay pénzügyminisztersége alatt min.-i fogalmazó. 1868-ban szerk. a Magyarország Anyagi Érdekei c. közgazdasági lapot, majd a Pester Lloyd vezércikkírója. 1871-ben a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetője, 1872-től ismét újságíró. 1874-ben a Nemzetgazdasági Szemlét, 1875-től 1879-ig a jobboldali ellenzéki Kelet Népét szerk. 1896-tól 1900-ig főleg a Pesti Naplóban jelentek meg írásai. Korának egyik legkiválóbb publicistája volt. Utóbb történeti, politikai és jogi tanulmányokkal foglalkozott. A Nyugat munkatársa, ott jelent meg először Egy letűnt nemzedék (1911) c. emlékirata, amelyet az MTA a Bródy Zsigmond-féle publicisztikai jutalommal tüntetett ki. Halász Jenny (Bp., 1898. dec. 1. —Bp., 1963. febr. 10.): pedagógus, pedagógiai író. 1919-ben Bp.-en érettségizett, majd Bécsben, Heidelbergben folytatta tanulmányait, egészségi okokból azonban nem fejezte be. Hazatérve tanítói oklevelet szerzett. Az óvodai pedagógia korszerűsítésén munkálkodott; a fasizmus éveiben harcolt a haladó szellemű óvónőképzésért. 1928— 1934-ben szerkesztőségi titkára A Jövő Útjának, 1935-től 1939-ig a Gyermeknevelés szerk.-je. 1941-től 1944-ig érettségizett lányok részére egyéves óvónői, gyermekgondozói tanfolyamot indított. A felszabadulás után aktívan részt vett az óvodai pedagógia, a gyermekvédelem felvirágozó