Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Karácsony Benő - Karácsony György - Karácsony Sándor (1891-1952)
857 a piarista rend tagja. Ezután a pesti egy.-en jogot és bölcsészetet hallgatott, később ügyvédi oklevelet szerzett. 1839-ben a Helytartótanács tanulmányi bizottságának ülnöke. 1846-tól a József-ipartanoda első ig.-ja. 1848-ban a Pest vm.-i törvényszéken bíró, később a kir.-i tábla bírója. — M. A pesti József-ipartanodának megnyitásakor mondott beszéd (Pest, 1846); Árpád emléke (Pest, 1868). Karácsony Benő (Gyulafehérvár, 1888. szept. 7.—koncentrációs tábor, 1944): író. Jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1914-ig ügyvédi irodákban dolgozott, majd az I. világháború után kolozsvári ügyvéd. 1924-ben Marosvásárhelyen jelent meg Tavaszi balladák c. novelláskötete, az 1923 —24-es évadban játszotta a kolozsvári színház Válás után c. színművét. Fiával együtt a nyilasterror áldozata lett, írásaiban az erdélyi kisvárosok különc figuráinak eltorzult életét mutatta be. A polgári társadalmat az erkölcsi elvek alapján bírálta. — M. Pjotruska (r., Kolozsvár, 1927); Új élet kapujában (r., Kolozsvár, 1932); Napos oldal (r., Kolozsvár, 1936); A rút kiskacsa (színmű, Kolozsvár, 1937); Utazás a szürke folyón (r., Kolozsvár, 1940); A megnyugvás ösvényein (r., Bukarest, 1946). — Irod. Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Pomogáts Béla: K. B. emlékezete (Jelenkor, 1965.12. sz.). Karácsony György (? —Debrecen, 1570 tavasza: jobbágy, az 1570-i tiszántúli parasztfelkelés vezetője. Mozgalmában anabaptista vallási elképzelések is szóhoz jutottak. A kortársak „Fekete ember"-nek nevezték. Paraszti seregével előbb a török kézen levő Törökszentmiklóst ostromolta, majd Debrecen alá vonult. Seregét a nemesi csapatok szétszórták, őt magát kivégezték. — Irod. Révész Imre: Debrecen lelki válsága (Bp., 1936); Kathona Géza: K. Gy. „Szent hada" (Egyháztörténet, 1958). — Szt. Hegedűs Géza: A fekete ember históriája (r., Bp., 1953); Karácsony Sándor (Földes, 1891. jan. 10.—Bp., 1952. febr. 23.), pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár. 1918-ban a bp.-i egy. bölcsészkarán oklevelet szerzett. Közben Genfben, Münchenben, Bécsben, Grazban volt tanulmányúton. Az I. világháborúban hadirokkant lett. 1918 — 19-ben Kassán, 1919-től 1927-ig Bp.-en tanár, majd az MTA szótári bizottságának gyűjtő munkatársa. 1929-ben egyik kezdeményezője volt a 101 magyar népdal megjelenésének. 1942-től 1951-ig a debreceni egy. bölcsészkarán ny. r. tanár. Szerk. az Erő c. ifjúsági lapot. A koalíciós korszakban a Szabad Művelődési Tanács elnöke, a szabadművelődési irányzat ideológiai irányítója. Spekulatív módon kidolgozott pedagógiai-filozófiai rendszere — érdekes pedagógiai megfigyelések mellett — egészében véve objektív idealista, vallásos és nacionalista szemléletet tükröz. — F. m. A csúcsai front (r., Bp., 1928); Hegyi beszéd (r., Bp., 1937); Barátság és szerelem (Bp., 1938); A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (Bp., 1939); A könyvek lelke, irodalmi nevelés (Bp., 1941); A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés (I—II. Bp., 1941 — 43); Ocsúdó magyarság (Bp., 1942); A magyar demokrácia (Bp., 1945); Magyar ifjúság (Bp., 1946); Magyar béke (Bp., 1947); Holdbeli diákélet (I., Bp., 1948). — Irod. Kerékgyártó Elemér: A „népi" és „karácsonyista" társadalomfelfogásról (Társad. Szle, 1956); Karacs Ferenc Karacs Ferencné Karacs Teréz Karácsony