Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

V - Vajda János

941 pappá. Tanári oklevelét a bp.-i egy.-en 1873-ban szerezte meg, s ugyanott doktorált 1878-ban. Vidéken, majd 1874-től Bp.-en tanított. 1879-ben a bp.-i egy.-en magántanárrá képe­sítették. 1883-tól a bp.-i egy.-en magán­tanár. 1896-ban ny. r. tanár a művelődés­történeti tanszék élén. — F. m. Városaink befolyása a közműveltségre. 1000 — 1301 (Bp.-i kegyesrendi főgimn. k ért, 1878); A váradi regestrum, 1209 — 1235 (Bp., 1880); Erdély viszonya a portához és a római császárhoz mint magyar királyhoz a nemzeti fejedelemség korszakában (Kolozsvár, 1891). — Irod. Bíró Vencel, V. Gy. (Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Szerk. Balanyi György, Bp., 1942­) Vajda János (Pest, 1827. máj. 8.—Bp., 1897. jan- 17­): a 19- század második felének jelentős költője, publicista. Apja uradalmi erdész volt Válón. Középisk. tanulmányait Székesfehérváron és Pesten végezte. Első verse 1844-ben jelent meg az Életképekben. 1845-ben megszökött az isk.-ból, vándor­színész lett. 1846 nyarától egy Fejér vm.-i kasznár fiának nevelője, majd Alcsúton gaz­datiszt-gyakornok. 1847-ben Pesten a Gaz­dasági Egyesület hivatalnoka. Versei ez idő­ben már rendszeresen megjelentek. Petőfi baráti körébe került, az írók Pilvax-beli tár­saságába. Részt vett az 1848. márc.-i esemé­nyekben. 1848. aug.-ban jelentkezett kato­nának, később vörössipkás hadnagy lett. A szabadságharc összeomlása után, 1849. dec.-ben besorozták közlegénynek a császári hadseregbe; egy évig katonáskodott Stájero­­ban és Itáliában. Hazatérése után Kiskun­halason és Budán dolgozott a földbecslő hivatal napidíjasaként. Reménytelen szere­lem fűzte házigazdája leányához, a nagyra­vágyó Kratochwill Georginához, aki egy dúsgazdag gróf kedvese lett. Ez az élmény a lírájában nagy szerepet játszó Gitta-versek forrása. 1855-től a Magyar Sajtó munkatársa. 1857 — 1863 között a Nővilág c. hetilap, 1861—62-ben a Csatár c. hetenként kétszer megjelenő politikai néplap, 1863 első felé­ben a Magyar Sajtó szerk.-je. Röpirataiban a polgárosodásért küzdött, 1864-től 1866 nyaráig Bécsben a kancelláriai sajtóirodában dolgozott. A kiegyezést mind költeményei­ben, mind publicisztikai írásaiban élesen elítél­te, ezért a politikai és irodalmi Deák-párt üldözését vonta magára. 1867-ben a Kossuth­párti Magyar Újság, 1868-ban A Nép Zászlója c. hetilap munkatársa. 1870-ben a Kisfaludy Társ. tagja. 1870-től haláláig a Vasárnapi Újságban és melléklapjában, a"Politikai Újdon­ságokban jelent meg legtöbb írása. Politikai és szerelmi költészetének legszebb alkotásai a hetvenes—nyolcvanas években születtek. 1880-ban feleségül vette Bartos Rózát, de csak rövid ideig éltek együtt. A nyolcvanas évektől sokat betegeskedett. 1896-ban Palágyi Menyhért Jelenkor c. lapjának volt főmun­katársa. Mély fájdalom érződik verseiből. Költészete tömör és erőteljes merész képzelő­erővel. Komor magánya mélyén a népi és nemzeti felemelkedés vágya élt, mint Adynis, aki ezt „szent elődjének" tekintette. — M. Költemények (Pest, 1856); Vészhangok (köl­temények, Pest, 1860); Polgárosodás (Arisz­tidesz álnéven, Pest, 1862); Önbírálat (Arisz­tidesz álnéven, Lipcse, 1862); Egy honvéd naplójából (Pest, 1869); Kisebb költemények (Pest, 1872); Újabb költemények (Bp., 1876); Találkozások (Budapesti életképek versekben, Bp., 1877); Összes költeményei (I —II., Bp., 1881); Újabb munkái (Bp., 1887); Költemé- Vahot Imre Vajda János Vágó József­(1877—1947) Vajda

Next