Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

D - Dormándi László - Dorogi Imre - Dömötör József

164 mélyes kapcsolatai is voltak. 1915 —19-ben a 8 órai Újság c. lap p­ublicistája és kri­tikusa volt. Első felesége, Lellbach Em­ma, Domokos Lászlóné néven vált ismertté, mint a bp.-i Új Iskola megalapítója és ig.-ja. 1920-tól­­ elfordult régebbi nézeteitől, társszerk.-je lett a Magyar Helikon c. konzer­vatív irredenta irodalmi-gazdasági lapnak s a revíziós mozgalomnak írt röplapokat. 1923-ban nyugdíjba ment, a Baross Szövetség fő­titkára majd ügyvezető ig.-ja volt. Kereske­delempolitikai és pénzügyi cikkeket írt szak­lapokba. A harmincas években spiritiszta elvek propagátora, élete utolsó két évtizedé­ben a Budahegyvidéki ref. egyházközség fő­gondnoka volt. — F. m. Délibábok (versek, Bp., 1903); Szomorúság (versek, Bp., 1903); Zákány tábornok Amerikában (elb., Szeged, 1904); A magyar imperializmus (Bp., 1910); Kis káté a Magyarországon élő nemzetek önren­delkezési jogáról (Bp., 1919); A magyar béke és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1920); Magyar fel­támadás (Bp., 1930); Spirituális világszemlélet (Bp., 1942). Dormándi László (Dormánd, 1898. júl. 14. —Párizs, 1967. nov. 26.): író, szerkesztő, műfordító. A bp.-i Pantheon Irodalmi Inté­zet ig.-ja volt. 1939-ben Párizsba költözött. Bp.-en elsősorban kiadói és szerkesztői, mű­fordítói tevékenységet folytatott. Szerk. a hatkötetes Új Lexikont (Juhász Vilmossal, Bp., 1936) s a Kisenciklopédiát (Bp., 1938). Fordította Thomas Mann, Stefan Zweig, Lion Feuchtwanger műveit. Franciao.-ban francia nyelven írt regényeivel sikereket ért el. Lélektani indítású, fantasztikum felé hajló regényeit a kritika is kedvezően fogadta. — M. Vihar (r., Bp., 1920); Só­lyommadár. Balassa Bálint regénye (r., Bp., 1927); A jó ember (r., Bp., 1930); A bajt hozó tündér (r., Bp., 1941); A félelem (elbeszélé­sek, Bp., 1946); A mű (r., Bp., 1948); La péniche sans nom (r., Paris, 1951); La fantome de la rue Bábel (r., Paris, 1956); Plus heureux que Venfance (r., Paris, 1960); A hórihorgas és a köpcös (novellaciklus, Bp., 1965); Bábszínház (elbeszélések, Bp., 1968); A múlt zarándoka (r., Bp., 1968).­­ írod. Rónay György: D. L. halálára (Élet és írod., 1967. 48. sz.); Gyergyai Albert: D. L. (Nagyvilág, 1968. 1. sz.); Ma­gyarok külföldön (Kortárs, 1969. 27. sz.); Ladislas Dormándi (Paris, 1970, Les Amis de L. D.), Dorogi Imre (Kisújszállás, 1890. febr. 17. — Szeged, 1976. jan. 29.): festő. A Képzőműv. Főisk.-n Balló Ede és Hegedűs László irányí­tása alatt 1913-ban művész-rajztanár okleve­let szerzett. Ezt követő olaszok-i tanulmány­útját megszakította az I. világháború, melyet végigküzdött. 1918-ban szerelt le, rajztanári állást vállalt Szegeden, s közel négy évtizeden át ezt a munkakört töltötte be. 1925 —1930 között nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. Kezdetben fény-árnyék ellentétekre épített vallásos kom­pozíciókat (Magdolna, 1931) és jól jellemzett portrékat (A művész felesége, 1936) festett. 1928-tól a fővárosi tárlatokon is szerepel­tek alkotásai, 1938-ban egy képével részt vett a Velencei Biennálén. Szegeden fe­dezte fel a Tisza festői szépségeit, mely­nek látványát igyekezett vásznain rögzí­teni. 1942-ben a Szegedi Múz.-ban rende­zett önálló kiállítást, majd 1959-ben ismét ugyanott mutatta be újabb festményeit. A Tiszapart (1954) és a Kévekötők (1961) c. alkotásaival a Szegedi Városi Tanács képző­művészeti díjait nyerte el. A szegedi képző­művészeknek az MNG-ban rendezett 1967-es tárlatán tizennyolc festményét (köztük a Sugárzás a Tisza felett [1958] c. képet) állította ki. 1970-ben rendezett gyűjteményes kiál­lításán egész életművét bemutatta. Ez alka­lommal elnyerte a helyi tanács alkotódíját. 1973-ban a Dózsa c. festményéért a XVI. Szegedi Nyári Tárlat egyik fődíját ítélték neki. Műveiből néhány az MNG és a szegedi Móra Ferenc Múz. gyűjteményébe került. — Irod. Gábor Jenő: D. I., a Tisza festője (Dél­magyarország, 1942. jún. 21.); D. I. gyűjte­ményes kiállítása (Móra Ferenc Múz. képtára, Szeged, 1959, Katalógus, bevezető: Szelesi Zoltán); D. I. gyűjteményes kiállítása (MFM képtára, Szeged, 1970, Katalógus, bevezető: Winkler László); Pogány Ö. Gábor: D. I. gyűjteményes kiállítása (Művészet, 1970). Dömötör József (Bp., 1923. júl. 24.—Bp., 1977. aug. 15.), borász, a Borgazdasági Vál­lalatok Trösztjének vezérigazgatója (1971 — 1977 között). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. közgazdaság­tudományi karának kereskedelmi osztá­lyán 4 évet végzett. Mérlegképes és hites könyvvizsgálói szakképzettség megszerzése után a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti gaz­daságának főkönyvelője volt 1961-ig; részt vett a kísérleti telepek alapításában, fejlesz­tésében, megteremtette az intézet jövedel­mező gazdálkodásának alapjait. A Pest m.-i MÉK Vállalat ig.-ja (1962 — 71), ezt követően a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének ve­zérig.-ja haláláig. Vezérig.-i működésének eredménye a hazai gyümölcs és szőlő alap­anyagú üdítő italok előállítása és elterjesztése, a Márka üdítőital-család kifejlesztése. — M. Magyar borok, borvidékek (Katona Józseffel.

Next