Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

S, Sz - Spur Endre - Stadler Aurél - Stasney Albert - Stefanik Irén - Steiner Béla - Steiner Lajos - Steinschneider Lilly, Coudenhove-Kalergi

segéd. 1958 — 1960 között a Győri Tervező Vállalat székesfehérvári irodájánál vezető épí­tész. 1960-tól haláláig a Fejér Megyei Tervező Iroda ig.-ja. Építészeti, szervező és irányító munkájával szülővárosa és Fejér m. építészeti fejlődését szolgálta. — F. m. Székesfehérvár, Vörösmarty Színház újjáépítése (Klemens An­tallal, 1958—62); Stadion (1964 — 66). — Irod. Székesfehérvár (Panoráma, Bp., 1967)­Spur Endre (Barcs, 1886. máj. 11. —Pitts­burgh, Pennsylvania, USA, 1963- okt.): zenekritikus, zeneszerző. A bp.-i Zeneakad.-n, Észt- és Finno.-ban, majd Olaszo.-ban folyta­tott zenei tanulmányokat. Magyar és külföldi szaklapokban számos tanulmányt írt a roko­népek zenéjéről és a cigányzenéről. A Szózat (1919 — 22), az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság zenekritikusa, a Zeneközlöny munka­társa volt. 1945 után kivándorolt az USA-ba. — F. m. A rádiófüttytől a diafon zenekarig. Néhány szó a jövő zenéjéről (Bp., 1928). Stadler Aurél (Győr, 1894. nov. 17.— Szabadka, 1973. dec. 18.): jugoszláviai ma­gyar író, költő. A bp.-i egyetemen gyógy­szerészdiplomát szerzett 1918-ban. 1922-től élt Palicson, ahol 1957-ig, nyugdíjazásáig gyógyszerészként tevékenykedett. Fiatal ko­rától jelentek meg vallásos szellemű versei a vajdasági, erdélyi és bp.-i lapokban. Szakmai cikkeit, tanulmányait szaklapokban publikál­ta. Megírta a szabadkai patikák és Palics­fürdő történetét. A felszabadulás után a Kalá­szok c. antológiában szerepelt verseivel 1951-ben. — M. Líra és film (versek, Szabadka, 1934); Az élet két arca (versek, Szabadka, 193­5); Aforizmák (Szabadka, 193­8); Család di­csérete (versek, 1938); Csend, béke, fény! (ver­sek, Szabadka, 1942); Tiszta szó (versek, Sza­badka, 1943); Eszmény és erkölcs (aforizmák, Szabadka, 1943); Az alázat könyve (lírai val­lomások, etika, aforizmák, Szabadka, 1944); Halk tájak lelke (versek, Szabadka, 1944). Stasney Albert (Déva, 1889. nov. 16.— Sopron, 1971. szept. 29.): fémkohómérnök, főiskolai tanár. Főisk. tanulmányait Selmec­bányán végezte (1912). Itt az ábrázoló geo­metriai tanszéken tanársegéd lett. 1917 — 18-ban egy kohóüzemet vezetett. 1929-től a soproni főisk.-n az ábrázoló geometria rk., 1937-től ny. r. tanára. Emellett megszer­vezte a géprajz oktatását. Érdemeiért elnyerte a Mikoviny Sámuel-emlékérmet, 1962-ben az Erdészeti és Faipari Egy. díszdoktorrá avatta. — M. Ábrázoló geometria erdő- és földmérő­hallgatók részére (I —II., Sopron, 1950 —1951). — Irod. Dr. H. c. S. A. (Bányászat, 1972. I. sz.); Fodor László: S. A. (Soproni Szle, 1972. 1. sz.). Stefanik Irén (Békéscsaba, 1928. nov. 21.— Bp., 1976. szept. 15.): színésznő, Jászai Mari­díjas (1965). Filmiskolát végzett, majd a M. Áll. Operaház társulatában játszott. Az egri, szegedi és kecskeméti társulatnak volt tagja, 1954-ben a békéscsabai Jókai Színházhoz ke­rült, ennél a társulatnál játszott haláláig. Énekes színészként indult, kisebb operaszere­pek mellett főként operettekben, zenés víg­játékokban játszott, később sikeres prózai karakterszerepeket és vígjátéki hősnőket ala­kított. Nagy sikert aratott Lizzie szerepében (Shaw: Pygmalion) és Csehov: Három nővé­rének Irinájaként. Kisebb-nagyobb szerepeket alakított még Ibsen: Nóra; Shaw: Warrenné mestersége; Szigligeti E.: Béldi Pál; Heltai J.: A néma levente c. darabjában. A Békés m.-i Tanács Justh Zsigmond-díjjal tüntette ki (1969). Steiner Béla (Borossebes, 1893. nov. 3.— Bp., 1972. ápr. 27.): gyermekorvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1953). Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott és Bp.-en végezte, oklevelet 1918-ben szerzett. 1919-től 1928-ig a Bókay Árpád vezette bp.-i gyermekklinikán gyakornok, tanársegéd, közben a berlini Charité Gyermekklini­kán (1923) dolgozott. 1919-ben a Bródy Adél vezette gyermekkórházban rendelőorvos, 1932-től a gyermekrendelés vezetője. 1951-ben a gyermek- és fertőző osztály főorvosa lett. 1946-ban egy.-i magántanár, 1960-tól egye­temi docens, 1964-től tanszékvezető egy.-i tanár. Foglalkozott a tobozmirigy-daganat, a kisgyermekek agyhártyagyulladása, az esz­szenciális tüdő- és hemosziderózis kérdéseivel, a koraszülöttek ellátásával és fertőzéses erede­tű megbetegedéseivel. Közel 100 tudományos dolgozata jelent meg hazai és külföldi folyó­iratokban. — F. m. Über den Zuckergehalt des liquor Cerebrospinalis (Jahrbuch für Kinder­heilkunde, 1923). — Irod. S. B. (Orv. Hetil., 1972. dec. 17.). Steiner Lajos (Nagyvárad, 1903. jún. 14. — Sidney, Ausztrália, 1975. ápr. 22.): nem­zetközi sakknagymester. Németo.-ban mű­szaki főisk.-t végzett (1924). Sakkversenyző­ként már 14 éves korában feltűnt, 1922-től 111. mester. A m. nemzeti mesterversenyeken első helyezett. Páros mérkőzést nyert Réthy Pál ellen és Lilienthal ellen. Négy­szeres sakkolimpikon (1931, 1933, 1935, 1936). Számos nemzetközi versenyt nyert meg. Kivándorolt Ausztráliába (1939), ausztrál bajnokságokat is nyert. — M. Sakkiskola (Kecskemét, 1935); Kin­gs of the Chess Board (Sidney, 1948); Steinschneider Lilly, Coudenhove-Kalergi

Next