Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

K - Kovács Gusztáv Mihály - Kovács György

431 Kovács Ferenc (Bp., 1907. márc. 13. —Bp., 1977. jún. 7.): orvos. Oklevelét a bp.-i egyb­en szerezte (1931). 1931-től az István Kórház idegosztályán dolgozott, majd 1943-tól orvos­titkári, 1954-től h. kórházig, kinevezést nyert. 1957-től a bp.-i László Kórház ideggyó­gyász főorvosa volt, 1976-ban vonult nyug­díjba. Több egészségügyi intézmény ideg­gyógyász szaktanácsadójaként működött. Fő érdeklődési köre a fertőzéses agyvelő- és agy­hártyagyulladások, valamint a herpes simplex vírus problematikája volt. Szakorvosi mun­kássága során 39 közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, számos tudományos előadást tartott. Kovács Gusztáv Mihály (Lovasberény, 1895—Melbourne, 1969): operatőr. A Thália filmvállalatnál dolgozott, majd testvérével, Kruppka Andrással filmlaboratóriumot alapí­tott (1915). Kruppka Laboratórium néven. A Corvin Filmgyár főoperatőre volt. 1927-ben Faludi Sándorral megalapította a Kovács és Faludi Filmlaboratóriumot. Találmánya alapján kezdte meg a laboratórium a külföldi filmek m. szinkronizálását (1936). 1945 után külföldre távozott. — I. J. Mire megvénülünk (1916); Mágia (1917); Szent Péter esernyője (1917); A csikós (1917); A haza oltára (rövid játékfilm, 1917); Fehér rózsa (1919); A csoda­gyerek (1920); Terike (1924); Imádság (hangos rövidfilm, rendező, 1930); Nevető Budapest (rendező, 1930); Budapesti hangos filmkabaré (rendező, 1931). — írod. Tanulmányok a ma­gyar szinkronról (szerk. Karcsai Kulcsár István, Bp., 1976). Kovács György (Kolozsvár, 1910. febr. 22.—Bukarest, 1977. nov. 9.), romániai ma­gyar színész. 1933-ban Kolozsvárott kezdte pályáját, onnan Bp.-re, majd Nagyváradra szerződött. A II. világháború alatt Kolozsvá­rott az Építőmunkás Otthonban működő Zsidó Színházban játszott annak betiltásáig, utána Svájcban élt. A felszabadulás után egy ideig Marosvásárhelyen működött, majd ismét a kolozsvári Magyar Színházhoz került és a Szentgyörgyi István Színművészeti Főisk. tanára volt nyugdíjazásáig. 1957-től rendszere­sen filmezett és rendezett a televízióban. A Dákok c. román— francia filmben Domi­tianus császárt alakította nagy sikerrel. Utol­jára Kolozsvárott Pirandello Negyedik Hen­rik c. darabja rendezésére készült, de a bemu­tatót már nem érte meg. A bukaresti televí­zió román nyelvű portréfilmben mutatta be pályáját. A Román Népköztársaság Állami díjas népművésze. — F. sz. Agárdi Péter (Heltai J.: Néma levente); Szakmáry Zoltán (Móricz Zs.: Úri muri); Ifjú Nagy István (Bródy S.: A tanítónő); szobrász (Lovinescu: Egy művész halála); Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Tartuffe (Moliére); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Biberach (Katona J.: Bánk bán); Trigorin (Csehov: Sirály); Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Kossuth (Illyés Gy.: Fáklyaláng). — írod. Jordáky Lajos: K. Gy. Adalékok egy kortárs alkotásaihoz (Utunk, 1963. 23. sz.); Hajdú Győző: Egy színész — négy Tartuffe (Igaz Szó, 1963. márc.); Gách Marianne: Az élő színháznak az író meg a színész a lelke (Film, Színház, Muzsika, 1968. szept. 14.); Gách Marianne: „Súgó nélkül" (Film, Színház, Muzsika, 1972. aug. 12.); Illés Jenő:K. Gy. jubileuma (Film, Színház, Muzsika, 1973. márc. 31.); Kötő József: Örökké (Utunk, 1973. dec. 7.); Sütő András: Költő és színész szövetsége (Népszabadság, 1976. febr. 7.); Huszár Sándor: Halotti beszéd magamban, Kovács Margit Kovács

Next