Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
L - Ladányi Imre, Emery Ladányi - Ladányi Józsa - Ladányi László - Ladányi Mihály
Ladányi 544 isk. VB 4. helyezett, főisk. VB 5. helyezett, főisk. VB 6. helyezett, 3-szoros össz. m. bajnok. 1938-tól 1949-ig m. válogatott.Kerékpárosként m. bajnok (1939, kétüléses verseny). 1947-ben 1-szer am. pálya, 2-szer am. országúti kerékpáros válogatott tagja.F.m. Kerékpár I. rész, A kerékpár története (TF jegyz., Bp., 1952); Gyorskorcsolyázás (Bp., 1954). Ladányi Imre, Emery Ladányi (Kecskemét, 1902. nov. 8.-New York, 1986. okt. 5.): bőrgyógyász, egyetemi tanár, festőművész. A bp.-i egy.-en 1927-ben avatták orvosdoktorrá. Képzőművészeti főisko-n tanult Bp.-en, Berlinben, Bécsben és New Yorkban. Berlinben kapcsolatba került a Der Sturm csoporttal. A folyóirat, amely neves galériát is működtetett, a nemzetközi avantgárd mozgalom fontos publikációs fóruma volt. Az itteni hatások teljes életművére meghatározók voltak. 1929-ben az USA-ba költözött. Rk. tanár lett a New York Egy. továbbképző orvosi fakultásának bőrgyógyászati klinikáján. 1950 óta a New York Egy. bőrgyógyász professzora és dermatológiai klinikájának ig.-ja volt nyugalomba vonulásáig . 1942-1946 között őrnagyi rangban katonai szolgálatot teljesített az amerikai hadseregben, a földközi-tengeri hadszíntéren. Tagja volt a New York-i orvosi és az amerikai bőrgyógyászati akad.-nak. Képein, még nyolcvanas éveiben készült munkáin is gyakran használ idegen anyagot (téglát, homokot, ún. talált tárgyakat stb.), hogy „megbolondítsa a festészet matériáját, a jelek köznapi aszszociációs rendszerét". Legjelentősebb és legnagyobb visszhangot kiváltó kiállítását 1935-ben a New York-i Contemporary Artsban, az USA egyik legelőkelőbb képzőművészeti szalonjában volt, de számos más kiállításon is részt vett, pl. a chicagói világkiállítás nemzetközi akvarell-kiállításán. Tagja volt a legrégibb amerikai művészklubnak (Salmagundiklub), amely kiállítást is rendezett műveiből. - írod. Walter Strauss: Emery Ladányi. Visual artist (New York, 1977). Ladányi Józsa (Debrecen, 1898. máj. 1.Debrecen, 1985. szept. 14.): orvos, sebész, egyetemi tanár. Oklevelét Bp.-en szerezte 1922-ben. A debreceni egy. sebészeti klinikáján kezdte meg pályáját. 1926-ban tanársegéd, majd osztályvezető adjunktus. 1944-ben deportálták, hazakerülése után 1945-ben magántanár, 1948-ban a debreceni kórház sebész főorvosa, 1950-ben tanszékvezető egy.-i tanár, a debreceni II. sz. Sebészeti Klinika ig.-ja, 1962-65-ben a Debreceni Orvostudományi Egy. rektorh.-e. Első nagyobb tudományos vizsgálata a jódhiányos vízfogyasztás okozta golyvák kórismézésére és gyógykezelésére irányult. A hasi sebészet mellett foglalkozott a nyalajak, farkastorok, archasadékok kórképével és műtéti korrekciójával. Kitűnő eredményeket ért el a kéz ujjainak replantációjában. — F. m. Nyúlajak-farkastorok (Bp., 1975); Sebészeti diagnosztika (Bp., 1980); Visszaemlékezéseim (Debrecen, é. n.). Irod. Nekrológ (Orv. Hetik, 1982); Ladányi László (Diósgyőr, 1914. jan. 14.-Bp., 1990. szept. 23.): jezsuita, jogász, Kína-szakértő. A bp.-i tudományegy.-en szerzett jogi diplomát. Közben zenei tanulmányokat is folytatott a Zeneakad.-n a hegedű tanszakon. 1936-ban lett a jezsuita rend tagja. A rend 1939-ben misszionáriusként Kínába küldte. A nyelvet Pekingben sajátította el, majd Sanghajban tanított az egy.-en. 1949-től Hongkongba élt, helyi tudósításai China News Analysis címmel jelentek meg. Önéletrajzát A Self-Portrait címmel írta meg (1988). Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. febr. 12.—Csemő, 1986. szept. 20.): költő, József Attila-díjas (1963, 1978). Iparos-földműves családból származott. Alsóbb isk.-it szülőhelyén, a gimn.-ot Kisújszálláson és Nagykőrösön végezte. Székesfehérvárott érettségizett. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi, Ady, József Attila és Sinka István példáján épülve. Fodor András közölte gimnazista kori verseit az Új Hangban. 1953-tól 1957-ig az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) bölcsészkarának hallgatója volt. 1957-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1958-tól vidéken működött, előbb a Szolnok megyei Néplapnál, majd Nagyréden kultúrotthonban. 1960-62-ben Kazincbarcikán a művelődési ház ig.-ja lett. 1964-től írásaiból élt. 1963-ben Mint a madarak c. kötetéért kapta első József Attila-díját. Társadalmi elkötelezettsége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez — független életmódjával - mindinkább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni - illúziók nélkül is - forradalmárnak. Válogatott verseinek 1970-ben megjelent kötete, Élhettem volna gyönyörűen, adja az addigiak summázatát. A hetvenes évektől csemői tanyájára vonult vissza, ahol mezőgazdasági munkából és írásaiból tartotta el magát. Német, angol, orosz és román költőket fordított m.-ra. Munkásságát 1980-ban Gábor Andor-díjjal, 1982-ben SZOT-díjjal jutalmazták.M. Az út kezdete (versek, Bp., 1959); Öklök és tenyerek (versek, Bp., 1961); Mint a madarak (versek, Bp., 1963); Utánad kószálok (versek, Bp., 1965); Dobszóló (versek, Bp., 1967); A túloldalon (versek, Bp., 1969).