Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

L - Ladányi Imre, Emery Ladányi - Ladányi Józsa - Ladányi László - Ladányi Mihály

Ladányi 544 isk. VB 4. helyezett, főisk. VB 5. helyezett, főisk. VB 6. helyezett, 3-szoros össz. m. baj­nok. 193­8-tól 1949-ig m. válogatott.Kerékpá­rosként m. bajnok (1939, kétüléses verseny). 1947-ben 1-szer am. pálya, 2-szer am. orszá­gúti kerékpáros válogatott tagja.­­F.m. Ke­rékpár I. rész, A kerékpár története (TF jegyz., Bp., 1952); Gyorskorcsolyázás (Bp., 1954). Ladányi Imre, Emery Ladányi (Kecske­mét, 1902. nov. 8.-New York, 1986. okt. 5.): bőrgyógyász, egyetemi tanár, festőművész. A bp.-i egy.-en 1927-ben avatták orvos­doktorrá. Képzőművészeti főisko-n tanult Bp.-en, Berlinben, Bécsben és New York­ban. Berlinben kapcsolatba került a Der Sturm csoporttal. A folyóirat, amely neves galériát is működtetett, a nemzetközi avant­gárd mozgalom fontos publikációs fóruma volt. Az itteni hatások teljes életművére meg­határozók voltak. 1929-ben az USA-ba köl­tözött. Rk. tanár lett a New York Egy. to­vábbképző orvosi fakultásának bőrgyógyá­szati klinikáján. 1950 óta a New York Egy. bőrgyógyász professzora és dermatológiai klinikájának ig.-ja volt nyugalomba vonulá­sáig . 1942-1946 között őrnagyi rangban kato­nai szolgálatot teljesített az amerikai hadse­regben, a földközi-tengeri hadszíntéren. Tag­ja volt a New York-i orvosi és az amerikai bőrgyógyászati akad.-nak. Képein, még nyolcvanas éveiben készült munkáin is gyak­ran használ idegen anyagot (téglát, homokot, ún. talált tárgyakat stb.), hogy „megbolon­dítsa a festészet matériáját, a jelek köznapi asz­szociációs rendszerét". Legjelentősebb és leg­nagyobb visszhangot kiváltó kiállítását 1935-ben a New York-i Contemporary Artsban, az USA egyik legelőkelőbb képzőművészeti szalonjában volt, de számos más kiállításon is részt vett, pl. a chicagói világkiállítás nemzet­közi akvarell-kiállításán. Tagja volt a legré­gibb amerikai művészklubnak (Salmagundi­klub), amely kiállítást is rendezett műveiből. - írod. Walter Strauss: Emery Ladányi. Visual artist (New York, 1977). Ladányi Józsa (Debrecen, 1898. máj. 1.­Debrecen, 1985. szept. 14.): orvos, sebész, egyetemi tanár. Oklevelét Bp.-en szerezte 1922-ben. A debreceni egy. sebészeti kliniká­ján kezdte meg pályáját. 1926-ban tanársegéd, majd osztályvezető adjunktus. 1944-ben de­portálták, hazakerülése után 1945-ben ma­gántanár, 1948-ban a debreceni kórház sebész főorvosa, 1950-ben tanszékvezető egy.-i ta­nár, a debreceni II. sz. Sebészeti Klinika ig.-ja, 1962-65-ben a Debreceni Orvostudományi Egy. rektorh.-e. Első nagyobb tudományos vizsgálata a jódhiányos vízfogyasztás okozta golyvák kórismézésére és gyógykezelésére irányult. A hasi sebészet mellett foglalkozott a nyalajak, farkastorok, archasadékok kórké­pével és műtéti korrekciójával. Kitűnő ered­ményeket ért el a kéz ujjainak replantációjá­ban. — F. m. Nyúlajak-farkastorok (Bp., 1975); Sebészeti diagnosztika (Bp., 1980); Visszaemlé­kezéseim (Debrecen, é. n.).­­ Irod. Nekrológ (Orv. Hetik, 1982); Ladányi László (Diósgyőr, 1914. jan. 14.-Bp., 1990. szept. 23.): jezsuita, jogász, Kína-szakértő. A bp.-i tudományegy.-en szerzett jogi diplomát. Közben zenei tanul­mányokat is folytatott a Zeneakad.-n a hege­dű tanszakon. 1936-ban lett a jezsuita rend tagja. A rend 193­9-ben misszionáriusként Kí­nába küldte. A nyelvet Pekingben sajátította el, majd Sanghaj­ban tanított az egy.-en. 1949-től Hongkongba élt, helyi tudósításai China News Analysis címmel jelentek meg. Önélet­rajzát A Self-Portrait címmel írta meg (1988). Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. febr. 12.—Csemő, 1986. szept. 20.): költő, József Attila-díjas (1963, 1978). Iparos-földműves családból származott. Alsóbb isk.-it szülőhe­lyén, a gimn.-ot Kisújszálláson és Nagykőrö­sön végezte. Székesfehérvárott érettségizett. Festőnek, grafikusnak készült, de már korán verselt is, Petőfi, Ady, József Attila és Sinka Ist­ván példáján épülve. Fodor András közölte gimnazista kori verseit az Új Hangban. 1953-tól 1957-ig az ELTE (Eötvös Loránd Tudo­mányegy.) bölcsészkarának hallgatója volt. 1957-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1958-tól vidéken működött, előbb a Szolnok megyei Néplapnál, majd Nagyréden kultúrott­honban. 1960-62-ben Kazincbarcikán a mű­velődési ház ig.-ja lett. 1964-től írásaiból élt. 1963-ben Mint a madarak c. kötetéért kapta el­ső József Attila-díját. Társadalmi elkötelezett­sége kiállást jelentett a peremen élők mellett, akikhez — független életmódjával - mindin­kább maga is odatartozott. Ekként igyekezett megmaradni - illúziók nélkül is - forradal­márnak. Válogatott verseinek 1970-ben meg­jelent kötete, Élhettem volna gyönyörűen, adja az addigiak summázatát. A hetvenes évektől csemői tanyájára vonult vissza, ahol mező­gazdasági munkából és írásaiból tartotta el magát. Német, angol, orosz és román költő­ket fordított m.-ra. Munkásságát 1980-ban Gábor Andor-díjjal, 1982-ben SZOT-díjjal jutalmazták.­­M. Az út kezdete (versek, Bp., 1959); Öklök és tenyerek (versek, Bp., 1961); Mint a madarak (versek, Bp., 1963); Utánad kó­szálok (versek, Bp., 1965); Dobszóló (versek, Bp., 1967); A túloldalon (versek, Bp., 1969).

Next