Magyar Építőipar, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bolberitz Henrik: "Kihelyezett" hőközpontok, Győr

„Kihelyezett” hőközpontok, Győr A távfűtéssel ellátott lakóépület-együttesek építésénél az utóbbi években visszatérő problémát jelentett a hőközpontok elhelyezése. Úgy látszott, ideális helye a lakóépületek földszintjén van, mivel ez általában szerelőszint és ezért itt a garázsokhoz hasonlóan a hőközpontok is gazdaságosan elhelyez­hetők. Az állami lakásépítés korszakában ez a gyakorlat be is vált. A szerve­zett magánlakás-építés térhódításával a lakáshasználók, tulajdonosi szemlé­letük következtében, jogosan magasabb igényeket kezdtek támasztani drágán megvásárolt lakásukkal szemben. Az építtető szervezetek, OTP, MÉSZÖV, nem fogadnak el olyan terveket, ahol a hőközpont vagy trafó a lakások alatt van, mivel azok üzemelése során keletkező zajszint, testhang meghaladja a megengedettet. A zajszint csökkentését szolgáló import berendezések — szivattyúk — beszerzése nem jöhetett számításba, tehát maradt az a megoldás, hogy a hőközpontokat, gyakran a trafókkal párosítva, önálló épületben helyezzük el. Problémát az az eset jelentett, amikor olyan beépítési tervnek megfelelően kellett elkészíteni az épületek terveit, amelyben a hőközpontok az épületek földszintjére kerültek volna, ugyanakkor az építtető ragaszkodott az önálló épületben történő elhelyezéshez. Ilyen esetben utólag kellett helyet keresni a hőközpontnak úgy, hogy az kis méretei ellenére se hasson ideiglenes ,,bódé­”szerű épületnek. Erre tett két kísérletet kívánjuk bemutatni az alábbi megvalósult példákkal. SZŐNYI ÚTI HŐKÖZPONT, GYŐR Tervező: GYŐRITERV Építész tervező: Bolberitz Henrik Statikus tervező: Csaba Tamás Technológia tervező: Galló György Kivitelező: GYÁÉV A már megépült 4—5 emeletes, paneles technológiájú József Attila lakótelep határán, családi házas öve­zethez kapcsolódóan terveztünk egy 150 lakásos beépítést, szintén pane­les épületekből. A lakások és a kö­zeli 16 tantermes iskola kiszolgálá­sára hőközpontot kellett építeni, amelynek helyét a primér vezeték csatlakozási pontja, és az egyéb felté­telek egyértelműen a lakótelep két utcájának sarkán jelölték ki. Célunk olyan épület létesítése volt, amely inkább terepalakulatnak, dombnak, mintsem épületnek hat, mivel az adott helyen ilyen kisméretű épület a környezetbe nem lett volna beilleszthető. Ezt egyedi szerkezetű, acélvázas, tégla­kitöltő falas, négyzet alaprajzú épülettel próbáltuk elérni, amelynek műemléki­ pala fedésű, piramisszerű teteje a falakat takaró füvesített rézsű folytatását képezi. A négy acélcső tartóoszlop között helyeztük el az állóhengeres bojlert. A tető túl­nyújtott párkánya és a ré­zsű teteje között kialakuló visszaug­­rás, valamint a hófogórács biztosítja azt, hogy a gyerekek ne tudjanak a tetőre felmászni. A bevilágítást az acél üvegfal és a felülvilágító, a ter­mészetes szellőzést a körben végig­futó fix zsalu biztosítja. 1. ábra. A Szőnyi úti hő­központ metszete és alaprajza 2. ábra. A Szőnyi úti hőközpont keleti nézete 297 MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1985. 5. SZÁM

Next