Magyar Építőipar, 2021 (71. évfolyam, 1-4. szám)

2021-01-01 / 1-2. szám

^Ókei, kés 56 ° ов2е> K ° nVvt Kiss Fr­iescsaba vKi Ta °^slV ü3o-20o Tóth Balázs főszerkesztő ASZERK. TISZTELT OLVASÓNK! Világot járt ismerőseim mesélték, hogy a nálunk nyugatabbra lévő fejlett országokban vannak olyan szállodák, amelyekben a tizenkettedik emelet után a tizennegyedik következik. Elsőre érthetetlen ugyan ez az ugrás, azonban hamar kiderül, hogy nem feledékenységből, hanem babonából hagyják ki a tizenharmadikat. Egészen mostanáig nem tudtam, hogy a tizenhármas számtól való félelemnek saját neve is van, úgy hívják, hogy triszkaidekafóbia. Néhol nagyon agyafúrtan oldják meg a problémát, építettek már olyan épületet, amelynek 13. emeletén nem lakások vagy irodák találhatók, hanem itt helyezték el az épületgépészeti rendszer központi elemeit. Szeretném megnyugtatni a tisztelt olvasót, hogy annak a furcsa ténynek, hogy lapunk 2019. 5-6. száma után a 2021. 1-2. következik, egyál­talán nem babona az oka. Sokkal rosszabb, a mindannyiunkat nagyon közelről érintő világjárvány. Legutóbbi számunk beköszöntőjében ezt írtam: A járvány miatti bezártság nem csak a szerkesztők közötti kommunikációt teszi nehézkessé, de rátelepszik a lelkekre is. Szerkesz­tőségünk a többségnél valószínűleg sokkal komolyabban vette a járványt, nekünk nem kellett magyarázni a helyzet súlyosságát. A mi lel­künkre bizony rátelepedett a szomorúság, az első áldozatok között, közvetlenül a pandémia kezdetekor szerkesztőségünk egy nagyon kedves munkatársát ragadta el a járvány. Nem fogjuk elfelejteni. Jelen számunk első cikke egy alapos, olvasmányosan megírt és sok informatív illusztrációval ellátott tanulmány a beton történetéről. Az is­mertetés a rómaiaktól egészen napjainkig, az ultranagy teljesítőképességű betonokig öleli át ennek a nagymúltú, ám még nagyobb jövő előtt álló építőanyagnak a történetét. A jó öreg beton életét a szakemberek egyre újabb és újabb fejlesztésekkel igyekeznek nemcsak hosszúvá, hanem tartalmassá és életerőssé tenni. Az egyik ilyen kutatási területtel foglalkozik az Újrahasznosított és visszanyert, tört adalékanyag al­kalmazhatósága betonban című írásunk. A témának különös jelentőséget ad a napjaink építésügyét beárnyékoló és innovatív megoldások nél­kül valószínűleg le sem gyűrhető építőanyag-hiány. Korunk egyik varázsigéje a BIM, sokan anélkül tekintik ezt a három betűt a tervezés és építéstechnológia jövőjének, hogy igazából tudnák, hogy mit is takar. Nem fog senkinek hátrányt okozni, ha utána olvas és megpróbálja megérteni a BIM szemléletmódot, ami tudományos és gya­korlati oldalról is egyre elismertebb, és az építészeti és mérnöki tervezés, valamint a kivitelezés területén jelentős változásokat hozott. A BIM módszertan alkalmazási lehetőségei az épületszerkezeti tervezésben című szakmai cikkükben a terület fiatal és képzett szakértői bemutatják az épületszerkezet-tervezés szerepét és kapcsolatrendszerét a teljes tervezési folyamatban. Környezetünk fenntarthatósága az egész emberiséget érintő kérdés még akkor is, ha nem mindenki van ezzel tisztában. Budapest meghatározó épülettípusa, a 19. és 20. század bővebben értelmezett fordulóján zártsorúan, keretes beépítéssel épült bérházak és a klímaváltozás kapcsola­tát elemző cikkünk a fenntarthatóság irányába vezető lépésekre ad javaslatokat. Mostani számunkban jó szokásunk szerint ismét teret adunk a fiataloknak. Az Építéstudományi Egyesület 2020-ban is meghirdette ötvenöt évvel ezelőtt elindított Diploma Díj pályázatát, amelyre a diplomá­zók közel ötven munkát adtak be. A fiatalok mellett szó esik a szakma egyik nagy öregjéről, az ÉTE-ről is. Bőven illusztrált cikkünkben bemu­tatjuk az Építéstudományi Egyesület 70. születésnapjára megjelent szép kiállítású könyvet. Lapunk hagyományai szerint 50 éve írtuk rovatunkban öt évtizeddel ezelőtt megjelent szakmai cikkeket hozunk le fakszimilében és kérünk fel a téma ismerői közül egy neves szakértőt, hogy fűzzön rövid kommentárt az íráshoz. Nincsen pentekosztéfóbiánk, ám a jelen számunkban leközölt cikk nem ötven, hanem hatvanöt éves, egy emlékezetes évben íródott, a Magyar Építőipar 1956. évfolyamának II. számából szár­mazik. Hegyi József Alumínium nyílászáró szerkezetek című írása egyrészt érdekes kortörténeti emlék, másrészt rápillantást enged az azóta igen nagy karriert befutott nyílászáró-típus pályafutásának első lépéseire. Szerkesztőbizottságunk elnöke, a terület elismert szakte­kintélye kommentárjában írta le a cikkel és az alumínium nyílászárókkal kapcsolatos gondolatait. Kedves Olvasóinknak jelen számunk olvasásához kellemes időtöltést, szakmai gyarapodást, de elsősorban jó egészséget kívánunk! MAGYAR ÉPÍTŐIPAR I 2021. 01-02. I DOI 10.17168/MEIP.2021.70.01

Next