Magyar Építőművészet, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1955 / 7-8. szám

kötött mérettel bírnak, akkor igen erősen latba kell vetni az építész minden tehetségét, ha művészit akar alkotni. A típustervezés hazánkban nem annyira újkeletű, mint első pillantásra látszik. A magyar falu úgy a múltban, mint a jelenben magától,­­ ösztönösen az alaprajzilag és gazda­ságilag, céljainak legmegfelelőbb épületfajtákat készítette. — Amennyiben a hasonló feladatok ismétlődtek — márpedig a falvakban az egyes feladatok , így a lakás és gazdasági épületek igen nagy számban ismétlődtek, — akkor ugyan­azon terv szerint építették fel azokat a különböző építtetők, így állt elő az a helyzet, hogy egy-egy faluban ugyanaz a lakás, illetve háztípus nagyszámban jelentkezik, s egy-egy község végeredményben két-háromféle típus alapján épült fel. Hogy az így volt a múltban, azt felméréseinkből látjuk, hogy így van a jelenben, az a saját házépítés kérdésének ez évben folytatott tanulmányozása során nyert megállapítást . Kiss Ferenc által irányított kutatások során a múlt évben felépült falusi házak közül 3500 alaprajz került megvizsgá­lásra, s bár látszólag ezek első pillanatra igen különbözőek, mégis 3—4 féle alaptípusnak különböző adoptálását jelentik. De a városi lakásépítésben is alakultak ki maguktól lakás­típusok még a tőkés spekuláció időszakában is. Az Ifjlipót­­város telekosztásánál számos 15 m széles telek nyert kiala­kítást, amelyekre nézve 14 m beépítési mélység volt köte­lező. A telek méretei, valamint az Építésügyi Szabályzat előírásai kitermeltek 3—4 fajta olyan típusalaprajzot, ame­lyek ismétlődésével épültek meg a különböző tulajdonosok részére tervezett bérházak. A felsorolt két példával igazolni akartam azt, hogy a típustervezés, ha más formában és más elnevezéssel is, nem volt ismeretlen hazánkban sem, akkor amikor többször is­métlődő feladatok tervezéséről volt szó. Pedig abban az időben a munkaerő takarékosság, és ezzel kapcsolatban az előregyártás szempontjai még szóba sem kerültek. Az elmúlt háború nagy kárt okozott az épületekben, a szociális átalakulás pedig, — mivel az életszínvonal emelését tekinti fő céljának — még több épület megépítését teszi szük­ségessé. — Ilyen nagytömegű épület megvalósítása nem tör­ténhetik másképen, mint a gyári tömegtermelés előnyeinek felhasználásával. Nem lehet népünk igényeit másként, mint a típustervek alapján megszervezett gyári előre gyártással kielé­gíteni, tehát a magyar építőművészek nemcsak nem helyezked­hetnek ezzel ellentétes álláspontra, hanem minden erejük és tudásuk latbavetésével vezetniök és irányítaniuk kell a fejlődés­nek ezt az új szakaszát. Meg kell állapítani, hogy a közelmúlt években építé­szeink körében nem ez a szellem uralkodott. A típustervekkel történő tervezést „házfelsőrész készítésnek“ tekintették, s egy kis óvoda szoliter tervezője fölényes megjegyzéseket tett a többszáz lakást tervező kollégáira. Igaz, hogy ebben nagy­­része volt annak is, hogy a lakásépítések beépítési terveit előzetesen mechanikusan, mérnöki szempontok szerint mások készítették el és a tervező építésznek mindössze a típustervek homlokzati vakolatdíszítése képezte feladatát. Csak az utóbbi években vált világossá előttünk, hogy egyrészt lakóépületek­ből, mégpedig típus lakóépületekből is lehet olyan művészi építészi együtteseket , utcákat és tereket formálni, amelyek méltó feladatok bármely építész számára, másrészt a lakó­épületek épülnek meg elsősorban, így a lakóépület tervező­jének áll leghamarabb módjában tervezett épületének meg­valósítását meglátni. Mindezek a felismerések lényegesen megváltoztatták az építészek egy részének hozzáállását a típustervezéshez, de ez még nem általános. A ,,Magyar Építőművészeti"-ben Virágh Pál kimutatja, hogy magyar viszonyaink mellett a típustervezés felesleges, mert véle­ménye szerint az építésre kerülő lakóházakat olcsóbban és jobban lehet egyénileg megtervezni, sem mint előbb drágán megtervezni néhány típust, s azután applikálni azokat. Virágh Pálnak talán igaza van abban, hogy a típustervezés­nek abban a korszakában, amikor még a típustervezés csak a tervezőmunka csökkentését célozta, az eredmény nem volt mindenben kielégítő, főleg mert nem állott kellő mennyiségű és minőségű terv rendelkezésre, de a típustervezés újabb és sokkal magasabb célokat kitűző periódusában, álláspontja helytelen. Nemcsak a Szovjetunióban és a népi demokráciák­ban látják a gyári tömeggyártás felhasználását az egyetlen lehetőségnek a szükségletek kielégítésére, hanem még a kapi­talista országokban is. E téren néhány adatra támaszkodom­­ csupán: Hollandiában csak azok a lakóházak nyerik el az igen jelentős állami kedvezményeket, amelyek típustervek alapján készülnek. Görögország most hirdetett nemzetközi pályázatot típusterv szerint készítendő 1000 előregyártott ház szállítására. Nyugatnémetországban is óriási aparátus foglalkozik a típustervek kialakításával. Mindebből az látható, hogy a lakosság igényeit másként, mint típustervekre alapozott gyári előregyártással megol­dani sehol sem lehet. És ha így áll a helyzet, felmerül a kér­dés ebben a tevékenységben: mi legyen az építőművész sze­repe ? A válasz egyszerű : semmi esetre sem lehet passzív, — amint még sok esetben tapasztalható — hanem a lehető legaktívabb. Az építész feladata, hogy a lakosság épületszük­ségleteinek megvalósítását művészi szinten oldja meg. Ha a lakosság szükségletei csak a típustervezés és előregyártás alkalmazásával elégíthetők ki, akkor az építésznek ezt kell művészi szinten megoldania. Major Máté erről a kérdésről a következőket írja :* „Mindaddig, amíg a kapitalizmustól örökölt lakásínség követ­keztében a lakásépítés feladata mindenek felett mennyiségi feladat és emiatt a leszorított igények csupán minimális ki­elégítésre szorítkoz­hatók, lehet e téren szocialista­ realizmus­ról beszélni“ ? Később maga adja meg a választ : „A­ művé­szeti alkotások minden korban.. . koruk gazdagsága, társa­dalma, felépítményvilága által sok vonatkozásban eleve meg­határozottak. . . Az eleve meghatározottság különösképen erősen érvényesül az építészetben, hiszen egy adott kor épí­tészeti termelő eszközei, termelőerői igen pontos határokat szabnak az építész-fantázia mozgásának. . . Mai építészetünk eleve meghatározottsága minden képzeletet felülmúl. A már említett gazdasági szempontok olcsó anyagok, egyszerű szer­kezetek alkalmazását követelik, a gyorsfalazás szükséges­sége ki-be ugrásokkal minél kevesebbszer megtört tömör Teljesen előregyártott kísérleti épület gázszilikát panelekből a Gubacsi-híd mellett. Tervezők : Cserba Dezső, Bánóczy Ferenc, Rollkó Géza * Építészetünk néhány problémája.­­Csillag 1955. 417—418. old.

Next