Magyar Építőművészet, 1988 (79. évfolyam, 1-6. szám)
1988 / 4-5. szám
épület tömegén belül igyekeztünk „bővíteni”, amennyire lehetett — elsősorban a pincében, ahol az addig feltöltött részeket is hasznos területté alakítottuk. Az épület részleteit tekintve kívül a teljes felújítás, belül egyfajta „fokozatos átmenet” mellett döntöttünk (az előcsarnok és a nézőtér — ahol meg is volt a neobarokk díszítés — teljes rendbehozatala, a meglevő egyéb közönségterek — ahol nem is nagyon volt bizonyítható a gazdagabb díszítettség — egyszerűbb felújítás, a neobarokk világra enyhén utaló részletekkel, az új pincerész pedig ezektől teljesen elszakadó formavilágú lett volna. Igaz, e tekintetben egymás között sem volt teljes az összhang. (Az épületre vonatkozó mindkét elképzelésünk a megvalósulás folyamán alapvetően sérült...) A tervezés ideje alatt (beruházási program 1981-ben, a kiviteli terv 1985-ben készült) legfontosabb partnerünk a színház lett volna, de talán fennállása legnagyobb válságát ebben az időben érte meg a Katona József Színház, így nem nagyon lehetett erre a segítségre számítani. A rekonstrukció első terveitől az átadásig 6 igazgató és 4—4 művészeti vezető váltotta egymást. A színház változó vezetői gárdáját tekintve két magatartástípus volt megfigyelhető: vagy nagyfokú érdektelenség, vagy a lehetőségekkel szembeni teljes érzéketlenség! A folyamatos változásból mégis kiemelendő egy-két olyan partner, akik 47