Magyar Építőművészet, 1993 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 5. szám
ködtek. 1896-ban Budapesten kettő is épült: Ős-Budavára a Városligetben és ez, a „keletre magyar” népszerű jelszavát a mulattatás területén megvalósító együttes a lágymányosi tavon. A Gerster Kálmán tervei szerint létesült díszletváros százezer m-t foglalt el és tartalmazta mindazt, amire a nevéből asszociálni lehetett: minareteket, kupolákat, sikátorokat, „Boszporuszt” híddal, bazárt, díszsátort, rendszeres tűzijátékot. Ennél sokkal fontosabb építkezésre a századfordulón került sor, amikor ide telepítették a műegyetemet. Ekkor indult hirtelen fejlődésnek a városrész, egyelőre a Gellérthegy lábánál, az Átlós út (ma Bartók B. út) mentén. 1899 körül úgy tűnt, hogy a terület nagyobb része gyárváros lesz, kihasználva a Duna és a vasút adottságait. Végül zömmel lakónegyedek épültek, dinamikus növekedésüket a terjeszkedés útjában lévő holtág csak korlátozta, de nem akasztotta meg. Feltöltése azért történt olyan későn, csak a harmincas években, mert a Boráros téri híd építése alkalmából lehetett meg Lásd. a 23. oldalon 1. Varasdy Lipót szabályozási terve, 1868 2. Konstantinápoly Budapesten, 1896 3. Pál Hugó: Lágymányosi strandfürdő terve, 1928 4. Luppinger Ferenc: Tánc- és zeneépület a lágymányosi strandfürdő területén 5. A városrész a Gellérthegyről nézve, az 1900-as évekből See on page 23 1. Master Plan by Lipót Varasdy, 1868 2. Constantinople in Budapest, 1896 3. Hugó Pál: Plan of the Lágymányos Public Bath, 1928 4. Ferenc Suppinger: Dance and Music Hall on the territory of the Lágymányos Public Bath 5. The Lágymányos looking from the Gellért-hill, around 1900 valósítani. Addig számos elképzelés született a mikénti hasznosításra. A századelő óta eldöntöttnek számított az itteni állandó kiállítási terület, felmerült a botanikus kert idehelyezése, a tervezett fürdővárosnak egy nagy lágymányosi strandfürdő is a része lett volna, a műegyetem közelsége pedig egy egyetemi városrész kialakítását involválta. Később a Nemzeti Stadion terve került előtérbe. Nemcsak rendezési, területfelhasználási javaslatok voltak, konkrét épülettervek is készültek. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1923/24- es építészeti nagypályázata egy itteni állandó kiállítási épület megtervezését tűzte ki feladatul. Mind a győztes Francsek Imre, mind Zombory József historizáló palotát tervezett, utóbbi némi orientalizáló ízzel. A konzervatív stílépítészet más, ekkoriban készült tervekre is jellemző volt: a lágymányosi strandfürdő Luppinger Ferenc-féle tervsorozata barokkosan klasszicizáló együttest mutat. Ennél jóval modernebb elgondolás Pál Hugóé 1928-ból. Ő elvetette a történelmi stílust, nem luxus-, hanem népfürdőt tervezett, 30 000 fős befogadóképességgel. Javaslata szerint közvetlenül a folyó mellett létesülne, „a holt Dunába beépített ovális formájú medencében, melynek közepébe, szintén oválisan, éspedig földdel feltöltve volna terasz-szerűen kúp alakban kiképezve a homokfürdő. Ebből indulna ki és T alakban nyúlna be a nagy Dunába egy móló, mely a Duna vizét az oválisan szaladó medencébe bocsátaná ...” A szűrt víz körbefolyna, majd visszajutna a Dunába. Négy bejárat lenne, a kabinsor alkotná a kerítést, melynek tetejéről hidak vezetnének a homokfürdő teraszára, ahol étterem, táncterem stb. lenne, a tetőn napozóval. A kabinok részben nyaralóként funkcionálnának, szegényebb családok az egész hétvégét itt tölthetnék. Klebelsberg kultuszminiszter elképzelése a területre egy egyetemi negyed volt, kutatóintézetekkel, múzeummal, növénykerttel. Programját Pogány Móric dolgozta ki. Hatalmas, reprezentatív együttesben az ide javasolt 3 funkciót egyesítette: a kiállítási területet, az egyetemi várost és a legújabbat, a sportcentrumot. Az egész városrészre és a tágabb környezetre is kiterjedő szabályozás központja a Boráros téri híd budai hídfője lett volna: egy irdatlan méretű tér, melynek