Régi-Új Magyar Építőművészet, 2013 (1-10. szám)

2013 / 6. szám

me utóirat a post scriptum nemzetiségek (görögök, albánok, örmények) saját identitástudata, akik ezt a nacionalizmus korszakában sorra fogalmazták meg. Erre válaszul született a tanzimata reformkora és az azt követő pániszlamizmus­ (a szul­tán mint kalifa, azaz szakrális vezető legyen minden muszlim uralkodója ), és oszmanizmus­ ideológiája. Ekkor találtak szavakat az oszmánok az olyan fogalmakra, mint„haza" vagy az„egyenlőség", ám a török megne­vezés továbbra is pejoratív - kirekesztő­­ maradt, mivel a végső cél még mindig a birodalom egységének megőrzése volt. Az áttörést kezdetben a török művészet iránt egyre erősödő nyugati érdeklődés, valamint az európai orientalisztika hozta (jeles képviselője Vámbéry Ármin volt, ha­lálának 100. évfordulójára idén emlékezünk). A török fogalom kezdett pozitívvá válni, megjelentek a török értelmiségi klubok. Ziya Gökalp (1876-1924) vezetésével kidolgozták a koherens török ideológiát is, mely nyelvi, erkölcsi, jogi, vallási, majd gazdasági síkon főként az osmanli ide­ológia fogalomrendszerét vette alapul. Az első világháborúval azonban minden "pán'mozgalomnak befellegzett, a területileg, gazdaságilag és erkölcsileg is miniatűrré zsugorodó birodalom a katasztrófa szélére ke­rült, s ezzel bármilyen nagyhatalmi törekvés irreálissá vált. Ekkor lépett színre Musztafa Kemál pasa, a gallipoli csata köztiszte­letben álló hadvezére, aki a szultáni parancs ellenére nem fegyverezte le seregét, hanem a közép-anatóliai Angolából kiindulva, a világhábo­rúban győztes hatalmakat folyamatosan kiszorítva az országhatárt a mai Törökország határaihoz igazíttatta.­ Egyidejűleg hatékony közigazgatást épített ki ankarai központtal, élén a Nagy Török Nemzetgyűléssel, így kerülhetett sor az 1923-as Lausanne-i béke keretében a Sèvres-i béke felülvizsgálatára, majd a kalifátus és padisahi rendszer megszüntetésével és az Oszmán-ház trónfosztásával a Török Köztársaság kikiáltására. Ekkor kezdődött Mustafa Kemal paternalista rezsimjének, a modern török ideológia megteremtésének időszaka. Számos reformot vezetett be Kemal: az anyakönyvezés pontosítását, a vezetéknév felvételét (ő maga fölvette az Atatürk, vagyis a­­törökök őse, atyja' nevet), az osmanli nyelv reformálását, mely főként az arab és perzsa jövevényszavaktól való megtisztítást jelentette, az arab helyett a nyelvhez jobban illeszkedő és könnyen tanulható latin betűs írás bevezetését (prof. Németh Gyula aján­lásai alapján),10 de az öltözködés, üdvözlés, a mindennapi szokások, az időszámítás terén is rengeteg újítást hozott. Mindezek célja a nyugati értelemben vett versenyképes, önmagáért felelős török egyéniség támo­gatása volt. A himnusz, a zászló, az államforma, a gyermekek ünnepe és maga az ország neve, vagyis Türkiye bevezetése pedig a török nemzet­tudatot alapozta meg. Ez a kétfajta reformprogram, vagyis a nemzetkö­zileg versenyképes, de hagyományaira büszke törökség létrehozása lett a következőkben tárgyalt három építészeti korszak vezérsíkja. A török identitáskeresés korszaka: az első nemzeti építészeti moz­galom (1923-30) A köztársaság kikiáltását közvetlenül megelőző időszak politikáját az uralkodói elit realitástól való elszakadása jellemezte, aminek tökéletes tükre volt a késő oszmán építészet. Jó példa erre a Dolmabahçe palota, melyet II. Abdülmecid szultán építtetett a Boszporusz egyik feltöltött szakaszán - innen is ered a palota neve, vagyis Feltöltött kert. Az épület az európai értelemben vett historizáló köpenybe öltöztetett végtelen pazarlást reprezentálta, az oszmán tradíciók szélsőséges hangsúlyozá­sával. Temérdek kristály és arany, hatalmas kupolaterem, a szimmetria érvényesülése az utolsó részletig (terjedelmes asztalokat sokszor csak azért helyeztek el egy-egy szalonban, hogy jelölje a kétoldali szimmetria tengelypontját), óriási kapuzat a tenger felé - szinte fölöslegesen, csak a nagyzolás igényével - mindezek az osmanli stílus alapvető jellemzői. A hatalom így a birodalom valós gazdasági helyzetével mit sem törődve rengeteg pénzt áldozott saját hatalmának reprezentálása érdekében -főként a külföldi tekintet számára. A palota mindössze 31 évig volt használatban, ugyanis II. Abdülhamid szultán merényletektől tartva székhelyét a könnyebben védhető Yildiz Palotába tette át. Az oszmán építészetre jellemző (a Topkapi Palotában is megfigyelhető) kölkökből, vagyis pavilonokból álló, a tájépítészettel finoman összehangolt épü­letegyüttest - ugyancsak hatalmas vagyonért - egy Boszporusz-parti domb tetején, magas falakkal körbevéve alakították ki. A korszak jelentős építészei többnyire külföldiek, mint például Gaspare Fossati, Alexandre Vallaury, Raimondo D'Aronco. A köztársaság kikiáltásával végre a török építészek előtt is megnyílt a lehetőség, akiknek pionír nemzedékét nevezzük az Első Nemzeti Építé­szeti Mozgalomnak. Tagjai főként külföldön tanult, ám a századfordulón hazájukba visszatért mesterek. Köztük a két legjelentősebb a Berlinben tanult Kemalettin - akinek arcképe és fő műve, az Ankara Palas a mai 20 lírás bankjegyen látható -, valamint a párizsi tanulmányai után hazatért Vedat Tek. A korszak fő mozgatórugója - akárcsak a mindennapi életben - a török identitáskeresés, vagyis a fiatal török állam első alkotó nemze­dékének mind belső morális megerősítése, mind pedig létjogosultságá­nak megszilárdítása a külvilág felé. Tulajdonképpen definiálni kellett, mi­lyen is a modern, a világ felé kapuit megnyitó, ám belső értékeit megőrző török építészet, mely nem külső segítséggel, hanem saját műhelyben készül. Számos új vagy megújult funkció épült ekkor, főkét az új főváros­ban, Ankarában, de a régi szultáni székhelyen, Isztambulban is: kórházak, pályaudvarok, kikötők, bankok, gimnáziumok, közigazgatási hivatalok, apartmanok, lakóházak. A változatlan építési mód azonban az új funkci­ók ellenére is észrevehető. Ugyanis - annak ellenére, hogy a mozgalom tagjai az új, török építészet létrehozására törekedtek - többnyire mégis VEDETTEK: HAYDARPA$A KIKÖTŐ, ISZTAMBUL, 1917-18 . FOTÓ: KOVÁCS MÁTÉ GERGŐ, 2010 ERNST EGLI: RAGIP DEVRES VILLA, ISZTAMBUL, 1932-33. FOTÓ: MARKUS HILBICHL, BERLIN, 1995 30 RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2013 1­6

Next