Régi-Új Magyar Építőművészet, 2017 (1-6. szám)
2017 / 4. szám
pozíciós eleme kőből készül. A Panteon oldalszárnyainak alsó szintjét oszlopfolyosó zárja. A felette lévő szinten a teljes homlokzati felületen plasztikus relief vonul végig. A központi centrális tömeg előtti pilonokat aranyszínű fejezetek díszítik. A centrális csarnok tömegének díszítése a legszembetűnőbb, kialakítása elsősorban a távolból - a városból - való hatást veszi figyelembe. A központi négyzetből oktogonba átmenő tömegformán, rézsűs szűkületet követően, a magyar Szent Korona jelenik meg kupolaként. A korona vonalas rajzolata aranyszínű, ugyanígy a függők, melyek gazdag ornamensként zárják a rézsűs vállak alatt az oktogont. Az épületegyüttes monolitikus tömegének a filigrán díszítés könnyedséget, derűt kölcsönöz, oldva a zárt tömeg szigorúságát. „A stílus a koronakupola keleti jellegéhez igazodik” - írja mesteriskolás műleírás vázlatában. 1902-ben Medgyaszay a bécsi Műszaki Főiskoláról átiratkozik a Budapesti Királyi József Műegyetemre. A gellérthegyi Nemzeti Panteon végleges tervét ezért vélhetően már Budapesten készíti, mellyel sikert arat a Műcsarnok 1904-es tavaszi tárlatán. A Nemzeti Panteon kiegészítése 1906-ban kiegészíti a Nemzeti Panteon tervét. Elkészíti az együttes axisának metszetét, mely a központi tömeget kettős boglyakupolán nyugvó koronás előcsarnokokkal ábrázolja, a kéreg alatti siklóval, felette a felvonulási út lépcsőműveivel és pihenőteraszaival. Kompozíciójában az eredeti tervnek megfelelő tömegforma teljesen homogén megjelenésű, mintha a hegy ormából faragták volna ki. A bejárat alatti teraszon hatalmas pilonok előtt lovas szobrok őrködnek. A központi csarnok tetejét a Szent Korona zárja. Az oldalszárnyak felső szintjén - a párkány alatt - az egész falfelületet betöltő dombormű. Az ikonográfiai program az Árpád-kultusz és a Szent Korona kultusz egymásmellettiségét mutatja. Medgyaszay ezt a programot ikonológiai jelentést hordozó építészeti elemekkel harmonikus kompozícióvá érlelte. A mű tömegformája, lépcsőzetes komponálása, az elemek formai alakítása a nyugalom érzetét kelti, és egyúttal perspektívát fokozó szerepet hordoz. A központi tér tömegformája fokozatos átmenetet mutat a négyzetből az oktogonba, hogy azután egy konkáv mozdulattal a korona tamburjához simuljon. Ez az egész központi tömegnek határozott harangformát kölcsönöz. Az oktogon „vállaira” a korona függőit teríti - mint egy csipkegallért -, erős plasztikus díszítésként, a vállak között három csúcsíves nyílású ablakkal. A tömeg monumentális hatását fokozza a hatalmas lábazati szint, a reprezentatív sírok helye. A konzolain ülő, erős kiülésű szemöldöksor a kolonnád ívezeteinek ritmusát ismétli. A szemöldök alsó ívén a bütykök bordák soraként jelennek meg, ilyeneket láthatunk az indiai Ajanta sziklatemplom együttesén. Ez a patkó alakú szemöldök, az ún. Nap-ablak a kudu felső részének felel meg, amely többnyire a csarnoktemplomok emeletén a boltozat közelében került kialakításra, formájában a sátor és az azt tartó gerendák bordázata a faépítészet emlékét őrzi. Medgyaszay e kudu motívumból sorozatot komponál, plasztikus ornamenssé emeli. Néprajzi gyűjtőutak Műegyetemi építészdiplomával a zsebében a gödöllői művésztelepen dolgozó barátai indíttatására néprajzi gyűjtésbe kezd, majd csatlakozik a Malonyay Dezső által szervezett felfedező-értékmentő csapathoz. Bejárja Kalotaszeg (1904), a Székelyföld és a Barcaság (1905), valamint a Dunántúl tájait. Útjainak tapasztalatát töredékes naplóban rögzíti. A leleményes népi kifejezések mellett leginkább a tradicionális építés érdekli, az épületek belső kialakítása és a környezethez való viszonya. Revelációként hat rá, hogy a Bécsben elsajátított sempeli-wagneri elveket viszontlátja a magyar népművészetben, különösen a népi építésben. Pontos alaprajzi felmérésekben, részletrajzokon s festett ceruzarajzokban örökíti meg a népi építészet praktikusságát, természetességét, az iparosok mesterségbeli jártasságát, a faragott fejfák szépségét és poézisét. A felmérésekről készített írásaiban ihletetten vall az őt ért élmények hatásáról: „...se szavam se gondolatom, csak néztem és gyönyörködtem...” - írja, a körösfői templomot megpillantva. Úti beszámolói idillikus, aranykori képet festenek a paraszti életformáról: számára a romlatlanság, az eredetiség, az egyszerűség közege ez. A néprajzi gyűjtések éveiben, azokkal párhuzamosan műteremvillákat tervez a gödöllői művésztelep két kiemelkedő személyiségének, Nagy Sándornak és Belmonte Leónak. Ezek a villák Medgyaszay első megépült alkotásai. Az egymásba folyó osztatlan terek, a szabad alaprajz jellemzi mindkét épületet, ez megfelelt a gödöllőiek felfogásának, ugyanakkor beleillett a korabeli nemzetközi építészeti gondolkodásba is. Medgyaszay a műteremházaknál mesterien társítja a népi építészetből vett formákat a geometrikus absztrakt kubusokkal. Nagy Sándor háza a tömegalakítás, a rézsútos síkok alkalmazása, valamint a markánsan kinyúló ereszek következtében oldottabb hatású. A Belmonte-műteremház kiérleltebb, szigorúbb tömegalakítása, átgondoltabb kompozíciója következtében monumentálisabb megjelenésű és kétségbevonhatatlan modernsége mellett határozottan archaizáló-egzotikus benyomást kelt. A falfelület dísztelensége ellentéteként a bejárat „kieresztése” és a teraszszintek mellvédfala és pergolái gazdagon formáltak. A Belmonte-ház tömege a teraszok pártázata által nyitott, Nagy Sándor háza a markáns eresz által lehatárolt, a védelem gesztusát fejezi ki. Mindkét megoldás kísérleti, ám mindkettő továbbgondolható. Az anyagok és szerkezetek kendőzetlen megjelenítése, a díszítés funkcionális és tektonikai indokoltsága a strukturális elemeken jól mutatja az építész azon törekvését, hogy hagyomány és modernitás kiegészítik, sőt feltételezik egymást. Medgyaszay a műteremlakásokról kialakított nézeteit az 1906-os milánói iparművészeti kiállítás magyar termének enteriőrjében foglalja össze. Bizonyítja, hogy a korszakban kedvelt és újszerű téralakítás - az osztatlan belső tér - megoldható teljesen a népi építészet formakánonjával. Tervének a Művészember otthona címet adja. A hármas tagolású székely kaput térosztó-térkapcsoló elemként is használja. tartószerkezeti GÖDÖLLŐ, NAGY SÁNDOR HÁZA, ELÖLNÉZET, 1907 . MEDGYASZAY EMLÉKHELY Műteremvillák XVII. ÉVFOLYAM / 94. SZÁM UTÓIRAT // POST SCRIPTUM 57