Magyar Felsőoktatás, 2004 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám
72 SZÓ-KINCS Pedroni Emma Anna ÁNCREND A TECHNIKUS BÁL 1926. JANUÁR 20. feliratú legyező Ez a kicsiny muzeális tárgy valójában táncrend. A partner a legyező hátoldalára írta a nevét, jelölve a választott táncot. Szépanyáink nem is sejtették, hogy idővel melyik aláírás vált nagy értékűvé. Ez a legyező még azért is különleges, mert a műszaki világ alkotásait ábrázolja. A mozdony még a festészetben is ritka téma volt, csak két ilyen alkotás említhető: Monet és Turner képein. Minden legyezőt mesés ligetek, gáláns párok, pásztorokkal évődő, csipkés-fodros ruhájú hölgyek jelenetei díszítettek. Az alapanyag különleges, pergamenre laminált hernyóselyem, mely új találmány volt a papíriparban. Elsősorban térképnyomtatásra hozták létre, de később ékszer-, csipke- és zsebkendőtartó dobozokat, könyvborítókat kezdtek gyártani a doboz- és könyvkötőiparban. A legyező fi festése arany festékkel történt. Képei: füstölgő mozdony robog a porcelánorsón feszülő villanydrót mellett. A másik kép a Dunát átívelő Ferenc József híd a Gellért-heggyel (ma a Szabadság híd). Nemzetünk kincstárát ábrázolja a harmadik kép: oszlopos, timpanonos épület, a Nemzeti Múzeum. Füstölgő gyárakat jelenít meg a negyedik kép: vegyigyárak, gumi-, papír-, gáz- vagy textilgyárak szimbolizálása. Ekkorra már a magyar gyáripar nemzetközi hírűvé vált (régen működő gyárat füstfelhő szimbolizált). A képeket keretező cirádás, indás, liliomos keretek között a mosolygós puttók azért nem hiányoznak, kezükben egy-egy műszaki tárgy, mely egyben a Műegyetem oktatási karait jeleníti meg (akkoriban négy kar volt, ma már nyolc karral működik az intézet). Az óriási követ cipelő puttó az építészmérnöki kart, az osztásokkal jelölt méterrúddal bajlódó puttó az építőmérnöki kart, a nemzetközileg ismertté vált fogaskerék a puttó kezében a gépészetet, azaz a gépészmérnöki kart jelenítette meg, és végül a két nyeles félgömböt tartó puttó az elektromosság plusz-mínusz alapelvére utal, például a galvanoplasztikában, az aranyozás a „chemia” rejtelméhez vezet, mely a vegyészet egyfajta szimbólumát képviseli. A legyező küllőin sugarasan a táncok feliratai. A legyező két zárólapja bakelit, a vegyészet új anyaga, mely könyvűségénél fogva szintén kedveltté vált könyvborításnál, kitűzők, jelvények készítésénél, például a báli rendezők kitűzői esetében, de formasajtolással telefonok és rádiódobozok is készültek belőle a régmúltban. A legyező festője Szentgyörgyi K. A bál rendezője 200 vagy 500 darabot rendelt a táncrendből, mely eladáskor komoly bevételt jelentett az egyetem segélyegyletének. A miniatűr tárgyak kivitelezését nyomdász-, ötvös- és jelvénykészítő csoport alkotta, nekik ez a báli idényekben jó kereseti forrás volt. Különböző táncrendjei egyesületek valóságos ékszercsodák zománcdíszítéseikkel (műgyűjtők, múzeumok gyűjteményeiben). 1926-ban a műegyetemi bál a Vigadó épületében zajlott, de 1872-ben, 1873-ban és 1876-ban is a Vigadóban tartották, a híres nagyteremben, ahol 2600 gyertya és 160 csiszolt tükör fénye emelte a hangulatot. (Abban a nagyteremben, ahol Liszt Ferenc adott jótékonysági hangversenyt Pest-Buda árvízkárosultjai javára, s ahol 1848. július 5-én országgyűlés volt, melynek litográfiai rajza sok család otthonába jutott el emlékképként.) A taxi-közlekedés időszakában, 1926-ban már divatossá vált a technikus bálba taxival érkezni, a GANZ-ívlámpákkal kivilágított épület előtt automobillal megállni, az induló autógyártás ugyancsak jó reklámja érdekében. Napjainkban Mérnökbál elnevezéssel zajlik a műegyetemi báli rendezvény.