Magyar Figyelő 1913/1
Gróf Tisza István: Az általános választójog és a dynastia
Az általános választójog és a dynastia. Irta : Tisza István. Dynastikus szempontokból kezdeményezték Magyarországon a radicális választójogot azok a kormányférfiak, akik a magyar intelligencia törekvéseivel szemben kerestek ebben menedéket. Sok tekintetben érthetjük eljárásukat. Hiszen tényleg a csalóka jelszavak által káprázatba ejtett magyar intelligencia politikai aspirációi idéztek fel bonyodalmakat, zsibbasztották meg a monarchia akcióképességét, fenyegették nagyhatalmi állását. Azé a magyar nemzeté, amely épen az utolsó évtizedekben nyerte vissza önrendelkezési jogát és élvezhette a dynastiával való politikai összhang áldásait, amely előtt évszázadok szenvedései és meddő küzdelmei után végre ismét szabaddá lett az út a fejlődés, az érvényesülés diadalmas haladásának útja, csak épen a király és nemzet között létrejött béke alapfeltételeinek bolygatásától kellett volna tartózkodnia. Messze vinne célunktól annak a kérdésnek taglalása : miként történhetett, hogy a nemzet alig 30 évi soha nem remélt arányú haladás után erről a biztos útról lesodortatott? Ki tudnánk mutatni, mily nagy része volt a politikai ingatagság és meggondolatlanság e szomorú tényében is parlamenti életünk elfajulásának, amely tehetetlenségre kárhoztatta a józan többséget s erőtlenné, hitelt vesztetté tette, discreditálta a nemzet szemei előtt a Deák-féle igazi nemzeti politikát. Elég a tényt konstatálnunk. Alig 30 évvel a kiegyezés megkötése s közvetlenül a millenáris ünnepélyek után, amelyek anyagi és szellemi erőben, politikai súlyban és tekintélyben Magyar Figyelő.