Magyar Figyelő 1916/4
Zilahy Lajos: A két Illey
60 Zilahy Lajos ban, szenvedély és hódítási szándék nélkül, mint egy régi arszlán, viszont a kisasszonyok közül őneki sem fogta meg soha egyik sem önfeledt odaadással a kezét, mert egész lénye kedvetlenítően zárkózott és bántóan fölényes volt. Jókedvűnek csak akkor látták, ha a Nemzeti Lovardában régi szenvedélyének hódolt és ha evezős barátjaival a karcsú skiffben ült s a hosszú, ruganyos evezőt nekifeszíthette a Sziget alatt a Duna izmos, barna vizének. Emellett sohasem mulasztotta el a templomi miséket, — gyermekéveinek nagy hite ugyan már kialudt benne, mint egy gyönyörű színes mese tüze, — de az imádkozás mindig az anyjához emelte. Takarás után Gábor levelet kapott az apjától. A sürü tentán itt-ott még ragyogott a porzó kék homokja, Illey hosszú S-ei és alulról bekanyarított t betűi valami fontos hírt hozhattak, hogy ilyen szokatlan nagy számmal keresték fel Illey Gábort. Ez volt a levélben: «Kedves fiam! Nem tudom ismered-e Verleh Máriát, a Szepesi Kálmán özvegyét, aki áldott emlékű szegény édesanyád életében is többször megfordult a házunkban? Vele, mióta magamra hagyott özvegy ember vagyok, sokszor tanálkoztam és benne lelki és szívbeli erényekkel ékeskedő asszonykát ismertem meg. Nem vagyok már fiatal ember, (köszönöm fiam a születési évfordulómra küldött jókivánataidat!) de azt a keveset, ami hátra van még az életemből, nem akarom kárhozott remeteségben eltölteni. Kell valaki ide, ebbe a házba, mert te is magamra hagytál és vendégnek is ritka vagy. Ezért úgy határoztam, hogy feleségül veszem Máriát. Itt közlöm veled az esküvő határidejét is: oct. 19. vasárnap. Csöndes esküvőt fogunk tartani, téged azonban okvetlenül várunk, gyere hát haza, ölel csókol a viszontlátásig, szerető apád, Illey László.» ... ütést érzett a szívén, mikor az apja levelét elolvasta. Első gondolata az volt, hogy egy idegen, talán hangos asszony fog költözni a házba, aki elűzi az Illey-szobákból az anyja halvány, visszajáró szellemét és abban a pillanatban, mikor az új asszony az Illey-ház küszöbére lép, az olaszi temetőben hangtalanul és senkitől sem tudva, száz rétfel mélyebbre sülyed a földben az Illey Lászlóné koporsója! Ez a tompa, fájdalmas érzése sokáig tartott, ő úgy gondolta, hogy az anyja emlékének örökre tisztán és érintetlenül kell